Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 38. (Székesfehérvár, 2009)
Tanulmányok - Történelem - Helytörténet - Farkas Gábor: Várostörténeti tanulmány - Székesfehérvár a két világháború között 1919 - 1941
Alba Regia 38. (2009) Országgyűlési (1926) felsőházi (1927) és törvényhatósági (1929) választások Országgyűlési választások 1926. december 12-én tartották az országgyűlési választásokat. A politikai küzdelem most korántsem közelíti meg az 1922. évben zajlottakat. A kormánypárt nem indított jelöltet, a mandátumot Károlyi Józsefnek szánta, aki az 1925-ben alakult Keresztény Gazdasági Párt programjával lépett fel. Az ellenzéknek két jelöltje volt: a Szociáldemokrata Párt Blaskó Artúrt, a polgári ellenzék Ráth Endrét indította. A főispán, aki a választást koordinálta, december 9-én levélben kérte a városban működő intézmények vezetőit, hogy a választás napján, a kora reggeli órákban szavazzanak, és erre buzdítsák az intézmények alkalmazottait. Károlyi fölényesen nyert az első fordulóban 6506 szavazattal, Blaskó 835, Ráth 1132 voksot kapott (FR 1926, 118.). Felsőházi választás A felsőházi választásokra 1927. január 10-én közgyűlés keretében került sor. A kormány szükségesnek érezte az egykamarás rendszer megszüntetését, és az országgyűlés két házának megszervezését, melynek visszaállítását (a nagybirtokosok az 1918 előtt működött főrendi ház mintájára) követelték. A felsőház megszervezésével a képviselőház és a felsőház együtt alkotta a magyar országgyűlést. Székesfehérvár (mint thj. város) 1 főt küldhetett a 242 személyből álló felsőházba, melynek választását a törvényhatósági bizottsági ülésen ejtették meg. A jelöltek között 2 fő szerepelt: Mátrai Rudolf, a ciszterci gimnázium igazgatója és Kari István, a virilisták első embere. Mindkét személynek jó esélye volt a felsőházi tagság elnyerésére. Mátrait az egyházi körök és a kis egzisztenciák támogatták, Kari Istvánt a polgárság, a vezető értelmiség. A bizottsági szavazás meglepetést hozott: Mátrai 62, Kari 61 voksot kapott. Logikus lett volna, hogy a póttagválasztásra Kari Istvánt jelöljék. A kijelölő választmány azonban Kaltenecker Viktor és Paulovits Béla nevét vette fel a listára. A megválasztott póttag Kaltenecker lett, akire a bizottsági tagságból 73-an szavaztak, Paulovits 44 szavazatot kapott (a paraszti képviselőktől). Kari István elejtését a városi politikai vezetés megnyugvással vette tudomásul. Kari érdekében a városi főjegyző, Csitáry Emil (Kari veje) erőteljes kortéziát folytatott. Mátrai megválasztása mögött az elmúlt években folytatott aktív kormánytámogató politikai tevékenység állt (FR 1927, 6.). A városi főjegyző a választásról elfogultan nyilatkozott: szerinte a felsőházi képviselői mandátumot Kari Istvánnak kellett volna megkapnia, akinek a városfejlesztés területén érdemei voltak, s mint virilis bizottsági tag a városnak kedvezményeket nyújtott. Mátrai viszont olyan köztisztviselő, aki egyházi és állami függésben van. Kari István az államtól és várostól független egyéniség, akit nem lehetett volna egyik-másik érdekcsoport bűvkörébe vonni - érvelt a főjegyző (M 1968). A főjegyző és Karl a későbbiekben sokáig nehezteltek Mátraira választási sikere miatt, aki a felsőházban közoktatási szakértőként működött. Mátrai Rudolf 1870-ben a Sopron vármegyei Zsira községben sváb családban született. Tanári diplomát 1896- ban kapott a budapesti tudományegyetemen. Kezdetben a zirci apátságban a ciszterci novíciusokat oktatta, majd Székesfehérvár, Eger, Budapest következett, ahol a rend gimnáziumaiban tanított. 1914-től a fehérvári ciszterci gimnázium igazgatója, 1922. május 7-én a székesfehérvári cserkészkerület elnöke, 1924-től c. tankerületi főigazgató, 1928-től pedig kinevezett tankerületi főigazgató, 1919-től aktív kormánypárti politikus. Főigazgatói kinevezése után felsőházi tagságát nem tartotta meg, a fehérvári felsőházi mandátumot a város automatikusan Kaltenecker Viktornak juttatta (1929. február 25.). A soron következő felsőházi választáson (1930) Kaltenecker felsőházi tagságát a városi közgyűlés megerősítette. (Ugyanekkor póttagnak Kisteleki István belvárosi plébánost választották.) Kaltenecker Viktor 1879-ben született Székesfehérváron. Jogi doktorátust 1896-ban szerzett. Ügyvédi irodát Székesfehérváron 1903-ban nyitott. 1914-1917 között katona. Tisztségei között említjük a következőket: a Vörösmarty-kör főtitkára, a Zenekedvelők Városi Egyesülete elnöke, az Ügyvédi Kamara tagja, a Fejér Megyei Takarékpénztár ügyésze, iskolaszéki, valamint városi törvényhatósági bizottsági tag, ott van a városi közművek igazgatóságában, a városi Közigazgatási Bizottság tagja (FF 1929, Mátrai, Kaltenecker). Törvényhatósági választások A törvényhatósági választásokra 1929-ben került sor. Az utolsó általános törvényhatósági választásokat 1913-ban tartották. A közbejött háború és forradalmak következtében általános választásokra nem került sor, csupán a kiesett tagságot pótolták (KGY 1921,2, 331,1924, 394.: 1927-272.). A thj. városi önkormányzat középfokú szerveinek irányítására a kormányzat az 1870. évi 42. tc-ben törvényhatósági bizottságot hozott létre, amely az 1848 előtti városi tanács, majd ezután az 1871-ig működő városi bizottmányok folytatója. A bizottság a területi középfokú igazgatást önkormányzati úton oldotta meg. Az 1870. évi 44. te. bevezette a virilizmust, amely a thj. városokban a vagyonos 101
