Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 38. (Székesfehérvár, 2009)
Tanulmányok - Történelem - Helytörténet - Farkas Gábor: Várostörténeti tanulmány - Székesfehérvár a két világháború között 1919 - 1941
Farkas Gábor. I ’árostörténeti tanulmány - Syékesfehérvár a két világháború köpött 1919-1941 minősített”. Nagy Pál belátta, hogy tisztségét tovább tartani nem tudja. Működési éveit kormányzati oldalról értékelték. Hangoztatták, hogy a közéletben a nemzeti összetartás erőit közelíteni tudta, de a feladatot megoldania nem sikerült. A kormány nem kívánta Nagy Páltól, hogy a soron következő országgyűlési és felsőházi választásokat levezényelje. E feladatra a politikai viszonyok terén már korábban (1906-1917) gyakorlatot szerzett Széchényi Viktor sárpentelei nagybirtokost jelölte a belügyminiszter (PV 1980,96.). Széchény i Viktor főispán Kinevezését (második alkalommal) 1926. november 27-én kapta meg a belügyminisztertől. Életpályája a magyar arisztokrácia fiainak szokványos útján indult. Pozsonyban született 1871-ben. Apja Széchényi Dénes, anyja Hoyos Marietta. Nagyapja Széchényi Lajos gróf, a dédapa Széchényi Ferenc, Széchenyi István apja. A Széchényi család Fejér megyében nem volt őshonos. Sárpentele 2400 holdas birtokot Viktor nagyapja, Lajos gróf vásárolta 1825-ben a Farádi Vörös családtól. Széchényi Dénes Sárpentelére 1890-ben költözött. Széchényi Viktor Fehértemplomban hadapródiskolái növendék, katonai szolgálatát 1890-ben kezdte a Vilmos huszárezrednél. Innen került a bécsi lovas testőrséghez. 1897-ben vette feleségül Ledebur Wicheln Karolinát, az osztrák földművelésügyi miniszter leányát. Házasságával bejutott a Monarchia legmagasabb társadalmi köreibe. (Rokonságban volt a család az osztrák külügyminiszterrel, Czeminnel.) 1902-ben elhagyta a katonai pályát és Sárpentelére költözött, a családi birtokra. Apja ekkor már nem élt, a gazdaság irányítása Viktorra maradt. A vármegyei politikában virilis törvényhatósági bizottsági tagként vett részt. 1904-ben a kormánypárt (Szabadelvű Párt) programjával pótválasztáson lett a bodajki választói kerület parlamenti képviselője. A nemzeti ellenállás idején szakított a Szabadelvű Párttal, és Andrássy Gyula Alkotmánypártjához csatlakozott. 1906-ban Andrássy belügyminiszter Székesfehérvár thj. város és Fejér vármegye főispán! tisztségébe kinevezte (Lauschmann IV. 1996, 239.). Ekkor 35 esztendős. Széchényi főispán erélyes kézzel számolta fel az 1905-1906. évi nemzeti ellenállás kapcsán keletkezett megyei és városi anarchikus állapotokat. Ekkor már kiderült, hogy a kormány erős egyéniségű férfiút állított Fejér vármegye és Székesfehérvár thj. város élére. Az Európát járt és széles körű politikai és társadalmi tapasztalatokkal rendelkező főispán a két törvényhatóságban a polgári fejlődést igyekezett előmozdítani. A fejlesztés különösen Székesfehérváron mérhető fel. A kommunális infrastruktúra kiépítése vagy bővítése jelzi a modernizálás első lépcsőfokait. Székesfehérvár ekkor kezdett a XIX. századi tespedtségből kilábalni. Széchényi egyik első politikai sikereihez tartozik az 1910. évi parlamenti választások utáni társadalmi harmónia megteremtése. A koalíciós kormány bukása után (1910) a Nemzeti Munkapárthoz csatlakozott, és ezzel Tisza István politikai támogatója lett. A vármegyei és a városi közgyűléseken az ellenzéki képviselők részéről több méltatlan támadás érte, de ezeket nagy politikai rutinnal kivédte. (Heves politikai szócsaták zajlottak a vármegyei közgyűléseken, amit a „kuruc vármegye” szellemében folytattak ellenzéki képviselők.) Az első világháború kitörésekor alakulatához bevonult, és huszár főhadnagyként küzdött a szerb, az orosz és olasz harctereken. Tisztségében Veszprém vármegye főispánja helyettesítette. 1915 végén tért haza a háborúból. Főispáni tisztségét 1917-ben, a Tisza-kormány leváltásakor veszítette el. Az Esterházy-kormány nem kívánt együttműködni az előző kormányzat főispánjaival (Lauschmann IV. 1996, 239-240.). (Utódját, Károlyi József fehérvárcsurgói nagybirtokost, a Függetlenségi Párt egyik vármegyei vezérét 1917. július 21-én nevezték ki.) Széchényi Viktor 1917. július 12 után birtokán, Sárpentelén élt. Itt érték a forradalmak. A kommün alatt egy ideig a birtok vezetésében meghagyta a szocialista kormányzat, eltávolítása után a kertészetben kapott alkalmazást. Házából (kúria) kilakoltatták, ott elemi iskolai tanulók számára rendeztek be tantermet. A polgári restauráció során a volt munkapárti képviselőkkel együtt a rezsim odaadó híve. 1920-ban a móri választói kerület képviselője a Sokorópátkai Szabó István-féle kisgazdapárti politikai programmal, és a móri mandátumot az Egységes Párt (kormánypárt) támogatásával 1922-ben elnyerte. Politikai nézeteit második főispáni működése idején (1926-1939) igyekezett megvalósítani. A földműves társadalom gazdasági és szellemi felemeléséről vallott programja beleillett a rezsim eszmei áramlatába. A megerősödött vidéki parasztságra kívánta építeni a jövő Magyarországát. „Ezt a réteget be kell emelni a nemzet vezetésébe, velük felváltani a vezetésre alkalmatlan középosztályt”. Kormányzati körök hirdették, hogy a földműves társadalom politikai szempontból megbízható réteg, amelynek tagjaiban megmaradt a tekintélytisztelet a legfelsőbb körök iránt, konzervatív szemlélete pedig távol tartja a szélsőséges politikai irányzatoktól. A revíziót gyakorlati úton segíti. Nemzetmentésnek nevezte a cserkészet, a leventemozgalom, a tűzoltóság támogatását. Ezekben a legális szervezetekben katonai nevelést kell adni a tagságnak - hangoztatta (AR 1998, 224-226.: SZV 1982, 444-448.: FR 1926,118.). 100
