Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 37. (Székesfehérvár, 2008)
Tanulmányok, közlemények - Néprajz - Csőregh Éva: Takácsmesterség Pázmándon
Alba Regia 37 (2008) CSŐREGH ÉVA TAKÁCSMESTERSÉG PÁZMÁNDON A Velencei-hegység északi vonulatának egyik völgyében épült Pázmánd — hajdan Tót-Pázmánd — község múltjából azonkívül, hogy feltehetőleg itt, mellette vonult el a római korban a budai-fehérvári út, a XVI. századtól kezdve ismerünk olyan okleveles adatokat, amelyek a ma élő adatközlők emlékezetéig ívelve, kölcsönösen hitelesítve és kiegészítve egymást, a következő falutörténeti vázlatot adják. „A Uka Döméé vöt a kastél a háború előtt. Régen még hát a Kóburg hercegé is vöt, de meg egés% Pázmánd, Baracska, Lomsberénj, Bágyom mind a Bu^ai Kataliné vöt. ” (Glócz Gáborné, Tóth Julianna) „1517-ben Pázmánd, Dovasberény és Gárdonnyal együtt Bu^lay Móges leányáé Kataliné volt. ”1 A török hódoltság alatt Pázmánd a komáromi jezsuiták birtoka, majd a rend átmeneti feloszlatásakor 1775-ben Mária Terézia Kempelen Nepomuki János generálisnak adományozza, akinek eladósodott utódai kezéből Szász Coburg Gotha Ferdinánd herceg tulajdonába ment át a birtok és a kastély.2 Az 1848-as jobbágyfelszabadítás után a község jómódú földművelő lakosságának küldöttsége ment fel Bécsbe, hogy maga a község vegye meg a kastélyt és a birtokot, de ott elköltötték a váltókra fölvett pénzt.3 Végül az 1860-70-es években Lyka Anasztáz gazdag örmény kereskedő vette meg. Pázmánd lakossága magyar és földművelő. A jezsuiták a török pusztítás után telepítettek ugyan ide néhány szlovák családot a Felvidékről, Nagyszombat környékéről - innen a Tót-Pázmánd elnevezés — és délszláv családokat is befogadtak, de a mai, tiszta magyar ajkú lakosságban már csak a nevek utalnak arra, hogy pl. a Vagyorszkiak szlovákok, a Kratancsikok délszlávok voltak egykor. A takácsmesterség apáról fiúra szálló tudományát a Glócz család hat élő tagja ismeri ma is: négy közülük a kereslet rohamos csökkenése miatt felhagyott a szövéssel, s az addig is párhuzamosan folytatott földművelést választotta {„vagy a syövőcsikó áll, vagy kint ag_ istállóban”), s már csak ketten látják el — főleg télen — a falu megcsappant szövettető szükségleteit. A szövőszéke azonban mindőjüknek megvan. A Glócz család visszaemlékezéséből így rekonstruálható a takácsdinasztia: Glócz Mihály 1842-1920 András 1863-1952 Ignác 1865-1921 Gábor 1890- István 1902 Viktor Vendel Ferenc 1901-Károly Még egy pázmándi takács nevét tartja számon a visszaemlékezés, Majdány Andrásét, aki a legidősebb mester lehetett, minthogy özvegyétől vette meg Glócz András Gábor fia számára 1902-ben azt az 1844-es bevésett évszámú szövőszéket, amit aztán 1959-ben a Néprajzi Múzeum megvásárolt a hozzátartozó szerszámokkal együtt. 1 Károly János: Fejér vármegye története, V. 1904. 71. 2 Canonica Visitatio 1845. 3 Pázmándi róm. kát. egyház iratai 79
