Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 37. (Székesfehérvár, 2008)

Tanulmányok, közlemények - Irodalomtörténet - Vadász Géza: Vergilius Aeneisének költői szórendje és továbbélése a humanista költészetben

Alba Regia 37 (2008)

intersintque patris lacrimis, solacia luctus A B

exigua ingentis, misero sed debita patri.

AI B1 Cl A2 C

A szereplő személy társadalmi helyzete is befolyásolja, hogy Vergilius mikor alkalmaz egyszerű szerkezeti alaptípust, és mikor bővíti azt bonyolultabb struktúrává. Kitűnő példa erre Iulusnak, Aeneas fiának a kardja (IX. könyv, 303- 305.):

Sic ait inlacrimans; umero simul exuit ensem

A

auratum, mira quem fecerat arte Lycaon A2 B1 Al B

Cnosius atque habilem vagina aptarat eburna.

A3 C C1

Ezzel szemben Helenor, akit Licymnia rabszolganő szült titkon Lydia királyának, csupán egy szál meztelen karddal rendelkezik, és pajzsát sem díszítik domborművek, ezért „inglorius”, dicstelen (IX. könyv, 548.):

ense levis nudo parmaque inglorius alba

A AI B ‘ B1

A bonyolult és merész vergüiusi szófűzés döntő hatással volt a latin nyelvű, humanista költészetre is. Guarino Veronese ferrarai gimnáziumában például a tanulók ifjúkorukban kezdték olvasni az Aeneist a nyelvtani alapvetéssel párhuzamosan. Apja tanítási módszerét jellemezve Battista Guarino ezt írja: „Éspedig Vergilius olvasásával kell kezdeni; ezt Szent Ágoston tekintélye is megerősíti, aki így beszél: a kisgyermekek azért olvassák Vergiliust, hogy az összes költő közül a leghíresebb, legkiválóbb és legjobb költő (poeta magnus omniumque praeclarissimus atque optimus) sorait ifjúkoruktól kezdve szívják magukba, és így nem egykönnyen fogják azt elfelejteni.”11 Valóban, ha szemügyre vesszük Guarino Veronese latin nyelvtanát (Regulae) tartalmazó kódexeket, a diákok rajzaiból, bejegyzéseiből arról értesülünk, hogy az Aeneis olvasásával párhuzamosan sajátították el a nyelvtani alapelemeket is.12 Jellemző, hogy bár Guarino latin nyelvtanában középkori szokás szerint maga fogalmazza meg a példamondatokat, e szabály alól csupán négy esetben tesz kivételt, amikor az AeneisbőX veszi példáit. Sőt még a vallás meghatározását is az Aeneis két helyére (VII. 60. és VIII. 349-350.) alapozza.13 Guarino ferrarai konviktusában lakott, tanult a quattrocento közepén Janus Pannonius is. Miután epigrammáiból kigyűjtöttem a szófuzési típusokat, kiderült, hogy ugyanazt a nyolc alaptípust használta költészetében, néha bővítésekkel, mint Vergilius az Aeneisben. Egy korabeli anekdota demonstrálja, hogy milyen fokú Vergilius-kultusz lehetett Guarino iskolájában. Egy diák Vergiliusa költészetének nagy részét betéve megtanulta, és szüntelenül azzal zaklatta tanulótársait, hogy kezdjenek el egy Vergilius-idézetet, s ő majd azonnal folytatja. Egyik tanulótársa meg is tréfálta, idézett tőle egy fél sort, a hetvenkedő diák pedig így folytatta: stultus ego ... Te mondád - hangzott rá tüstént a válasz. A Janus által használt szerkezeti alaptípusok és előfordulásaik száma a következő:

1.A1

B1

B

A

2.A1

B1

A

B

3.A

B1

A1

B:

4.A1

B

B1

A

5.A

B1

B

A1

6.A1

B

A

B1

7.A

B B1

A1

8.A

B A1

B1

132 előfordulása 141 61 83 25 22 23 13

11 Baptistae GUARINI, De ordine docendi et studendi libellus, ex manuscripto emendatus, cura Burcardi Gotthelfii Struvii. Jenae, 1704.

12 Guarino Veronese latin nyelvtana, (Regulae), p. 15. Kiadta VADÁSZ Géza, Székesfehérvár, 2007. Alba Civitas Történeti Alapítvány.

13 i. m. p. 38. és 35.

75