Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 37. (Székesfehérvár, 2008)

Tanulmányok, közlemények - Irodalomtörténet - Vadász Géza: Vergilius Aeneisének költői szórendje és továbbélése a humanista költészetben

Alba Regia 37 (2008)

mosság területén, hogy minden szó a maga helyén a legjobban hangozzék: „Ha egy szó hangzása szép egy bizonyos helyen (suo in loco) használata is megokolt és szabályszerű.”8

Az Aeneisbzn nyolcféle szerkezeti felépítés szerepel. Erre a nyolc alaptípusra vezethető vissza az összes bonyolultabb struktúra, amely a következő, egymást keresztező bővítményekkel épül fel: A2, A3, B2, B3, Cl, C, C, Cl, Dl, D, El, E. A jelzett szót kitevő nélküli betűkkel, a jelzőt pedig számokkal ellátott betűkkel jelölöm. A nyolc szerkezeti

alaptípus a következő:

1.Al Bl B A

169 (előfordulás)

2.Al Bl A B:

147

3.A Bl AI B

100

4.Al B Bl A

70

5.A Bl B AI

57

6.Al B A Bl

45

7.A B Bl AI

42

8.A B AI Bl

21

Az első struktúrában kb. minden negyedik esetben helyezkedik el az ige a szerkezet közepén, a másodikban minden tizedik esetben. A 3. és 6. alaptípusban szórványosan fordul elő, az utolsó kettőben pedig nem a szerkezet közepére helyezi Vergilius az igét.

A továbbiakban lássunk egy-egy példát mindegyik szófűzésre és a belőle felépülő összetettebb szerkezeti megoldásra. A problémát bonyolítja, hogy Vergilius némely leírását nem csupán egyeben alapszerkezet bővítésével hozza létre, hanem két, sőt három alaptípus is szerepel (esetenként bővítménnyel) a konstrukció felépítésében. A korabeli olvasó, aki anyanyelven beszélte a latint, könnyebben olvasta e merész szófűzéseket; a modern ember azonban könnyen eltéved a bonyolult struktúrák labirintusában. E nyolc szerkezeti alaptípus ismerete és tudatosítása remélhetőleg segíteni fogja számára az eligazodást.

1. A1 B1 B A: Az Aeneis X. könyvének 887. sorához fűzött kommentárjában Tegyey Imre „arany sor”-ként emlegeti ezt a szerkezettípust.9 Gesztelyi Tamás pedig megjegyzi róla, hogy a jelzős szerkezetek ilyen kiszámított elhelyezése egyedülálló sajátossága a latin hexameternek.10 Példának vegyük a V. könyv 886. sorát, amely a szirének szirtjeinek félelmetesen titokzatos hangulatát idézi fel sziszegő betűrímeivel:

Hunt rauca adsiduo longe sale saxa sonabant.

Al Bl BA

Az actiumi tengeri ütközet leírása jó példát nyújt az alaptípus bővítésére (VIII. könyv, 689-690. sorok):

Una omnes ruere, ac totum spumare reductis AI B1

consulvum remis rostrisque tridentibus aequor.

A2 B C Cl A

2. AI B1 A B: a szerkezet Vulcanus pajzsának jellemzésében kétszer is szerepel, amikor a Nílus szomorú képével szembeállítja Augustus ragyogó diadalmenetét (VIII. könyv, 711-713. és 714-716. sorok):

Contra autem magno maerentem corpore Nilum Al Bl AB

pandentemque sinus et tota veste vocantem B2 Cl C B3

8 A. GELLIUS: Nodes Atticae, XIII. könyv, 18. fejezet.

9 TEGYE! Imre: Auctores Latini, XXII. p. 252.

10 Gesztelyi Tamás, i. m. p. 117.

72