Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 37. (Székesfehérvár, 2008)
Tanulmányok, közlemények - Történelem - helytörténet - Farkas Gábor: Magyar katonai alakulatok Kelet-Dunántúl védelmében
Alba Regia 37 (2008) veszteségük: 171 halott, 300 sebesült. Feltöltésükre mintegy 4 ezer helybeli levente korú, középiskolás és menekült fiú jelentkezett, akiket kiképzésre Súrra irányítottak. A város visszavételéért a német hadosztály parancsnokát a német Vaskereszt Lovagkeresztjével tüntették ki, de megkapta a magyar Lovagkeresztet is. Magyar Lovagkeresztet kapott a német Kohlmann Oberleutnant, aki a városba elsőnek tört be századával. A németek méltányolták a magyar SS-ek harci sikereit; Ney Károly német dszti előléptetést kapott: SS Sturmbannführer lett (őrnagy); a német Vaskereszt I. osztályát 3, a Vaskereszt II. osztályát 13 fő kapta meg. Magyar részről az ezred nem részesült elismerésben. Ennek oka a honvédelmi miniszter és Ney Károly közötti rivalizálásban keresendő. Beregfy Károly saját alakulatának, a hungaristáknak tulajdonította a magyar csapatok által aratott sikereket. Ezt Ney elutasította, sőt a polgármestertől, Kerekes Lajostól olyan nyilatkozatot kért, miszerint a magyar SS-eké a fő érdem. Ezt a nyilatkozatot az Új Magyar Akarat című újság 3. száma 1945. január 27-én leközölte. A nyilatkozattal Ney és Kerekes is a nyilas hatóságok gyűlöletét kiváltotta. Kerekest internálták, Ney ellen pedig elfogató parancsot adtak ki. A honvédelmi miniszter szerint a Ney-csoport illegális alakulat, s utasították az ezred feloszlatására. A magyar SS- ek február elején a Fiskális út vonalában voltak állásban, amikor magyar futártiszt Neyhez HM parancsot hozott. Utasították, alakulatával vonuljon Kőszegre. Ha ezt megtagadja, akkor őt és az ezred legénységét megfosztják magyar állampolgárságuktól. Ney Károly a futárnak írásos nyilatkozatot adott át, melyet a frontvonalban hevenyészetten készített. Ennek lényege: az alakulat a német 4. páncélos hadtest része, amely frontvonalban van, onnan kivonni nem lehet. Neki felettese, Gille hadtestparancsnok, ezért sem engedelmeskedhet a HM parancsnak. Ney Károlyt a nemzetvezető megfosztotta a magyar állampolgárságtól, és magyar tartalékos tiszti rangjától. A magyar SS-ek a Szőlőhegy vonalából rohamot intéztek a város határában állásban levő oroszok ellen. A roham során az alakulat nagyobb része elesett, fogságba került. 20 év múltán is élt néhány fehérvári személy emlékezetében egy legenda; „az önkéntesek tábori papja, egy fanatikus fiatal, ferences szerzetes, aki Kapisztrán János és Brindisi Lőrinc hősiességével, lóháton templomi kereszttel a kezében (amelyen fehér zászlónak látszó anyag lengett) átvágtatott az orosz vonalakon, és a parancsnoktól engedélyt kért hős fiainak eltemetésére. Az engedélyt a parancsnok megadta, és munkásokat biztosított a temetéshez, és kérte, hogy egyúttal az orosz halottakat is temesse el.” Székesfehérvár német kézben való tartása stratégiaüag fontos, mert a kelet-dunántúli támadásokat innen tervezték, és vezették. Február 21-én megjelent direktíva szerint Dunántúl teljes felszabadítása a következő feladat. Ehhez a városban szilárd közállapotokra volt szükség. A Belügyminisztérium nyomozókat küldött Sárvárról a városba, akik felmérték a lakossági közhangulatot. A város közrendjére a magyar csendőrség ügyelt. A lakosságot a háborús pszichózis sokkolta, az orosz visszatérésnek veszélye nem múlt el. Az orosz légi támadások naponta ismétlődtek, a tüzérség lőtte a várost, a német egységeket a város utcáin készítették fel támadásra. A lakossági kitelepítésnek volt szervezett változata is, autóbuszok, teherkocsik vitték naponta a menekülésre jelentkezetteket, de sok család indult gyalogszerrel neki a kilátástalan útnak Várpalota Veszprém felé. Becslések szerint a város majdnem ötvenezer főnyi lakossága 18-20 ezer főre csökkent. A menekülés okaként számon lehet tartani a nyilas hatóságok tevékenységét. A németek semmiféle nyomozást nem végeztek, azt a magyar hatóságokra bízták. A nyilasok bolsevik ügynököket, az oroszokkal együttműködő egyéneket kerestek. Internáltak több embert, köztük a megyés püspököt és fivérét, Shvoy Kálmán altábornagyot. A magyar hatóságok nem tudták felderíteni a valós orosz kémközpontokat. A székesegyház egyik tornyában orosz kémrádió működött: a híranyagot az oroszok számára nekik megbízható emberek szállították, köztük volt a városi légoltalmi alakulat egy tagja. A polgármester értesült a rádió működéséről, de arról nem adott tájékoztatást a csendőröknek. A német alakulatokat kivonták a városból. A katonák közül a megtépázott Ney-ezred, egy zászlóalj magyar gyalogság, és egy német tüzérezredből 3 üteg maradt. 23-án a Margit-állás egyes részeiben tombolt a küzdelem. Kápolnásnyéket a német megtámadta, Baracska térségben egész nap küzdelem folyt. A Wiking alakulatai Adonynál elérték a Dunát. Herczegfalván utcai harcok dúltak. A kézitusát a helyi hagyomány öldöklésként tartja számon. Bakonycsernyéről kivonták a harcoló német alakulatokat, helyükbe magyarok érkeztek. Visszaemlékezők szerint a magyar alakulat magatartása (tisztjeikkel együtt) teljes demoralizáltságot mutatott. Január 24-26 A német páncélos hadosztályok Budapest DNy-i irányban támadtak; Velence, Kápolnásnyék, Vál, Vereb, Kajászószentpéter térségből. 22-én fél kettőkor a pettendi térséget 33 Párduc megtámadta. A tankok infravörös fényszóróval voltak felszerelve. 23-án a német-magyar rohamcsoportok Csákberényt elfoglalták. Német jelentés: A magyar 8. hadtest lendületes táma59
