Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 37. (Székesfehérvár, 2008)

Tanulmányok, közlemények - Történelem - helytörténet - Farkas Gábor: Magyar katonai alakulatok Kelet-Dunántúl védelmében

Alba Regia 37 (2008)

Polgárdi és Szabadbattyán irányából a német tüzérség Székesfehérvárra tüzet nyitott. Az orosz csapatmozgásokból a megfigyelők arra következtettek, hogy a várost feladják. A városparancsnok elhagyta a Városház téri lakását (Csikósné) és a stábbal együtt elvonult.

Seregélyest a németek visszafoglalták, támadásuk Dinnyésig hatolt. A harcok hevességére jellemző, hogy az Újutca házai leégtek, fehér köpenyes német katonák hullái borították az utcát. Ekkor 8 napig maradtak a községben. Erődítéseiket még 1947-ben is látni lehetett a falu utcáin és a határban. A Seregélyes-Szabadi közötti terepszakaszon a német kötelékek között harcolt a magyar gyaloghadosztály.

Az ercsi hídfő ellen a német rohamcsoportok hat ízben indítottak támadást. Az eredménytelenség miatt Fretter- Pico tábornok a rohamokat leállította.

január 21

Éjszaka a németek bekerítették Székesfehérvárt, és nagy erőkkel, dinamikus tempóval támadtak Ny-i irányból. Az orosz ellenállást a páncélgránátosok leküzdötték. A városban az orosz 21. lövészhadtest T-34-es és Sherman páncélosokkal védekezett. A gránátosok páncélököllel lőtték ki az orosz tankokat. A szakírók feljegyzése szerint a hajnali és kora reggeli ütközet kritikus helyzeteket teremtett; a védők és a támadók összekeveredtek, kézitusával harcoltak egymás ellen. A támadó él parancsnoka, Huppert alezredes, röviddel éjfél után jelezte a hadosztálynak, hogy a város nagyobb része a kezükben van, az oroszok menekülnek (a Berényi és a Budai úton át a szőlőhegyek felé.)

A német támadás délen, a mezőföldi helyiségekben sikeres. A németek az uradalmi pusztákat (Ménesmajor, karácsonyi és venyimi majorok) elfoglalták, melyek hetekig hullámzó harcok színhelyei.

Mór térségben az 1. magyar lovashadosztályt támadásra készítették fel.

A németek elfoglalták Perkátát. A páncélosok Adony felé támadtak, de a térség el volt aknásítva. Ezért a Herczegfalva irányt vették fel.

január 22-23

Székesfehérvárra a német csapatok zömének vonulása (málhákkal megrakott autók, páncélosok) a reggeli óráktól egész nap tartott, a tőlük megszokott fegyelmezettséggel. Szemtanúk leírása szerint a németekkel való első találkozás a következőképpen történt: 22-én 7 órakor a Városház téren az előző nap közmunkára rendelt csoport gyülekezett. A német tankok és a nyomukban érkező gyalogság láttára a csoport szétfutott. Másik közmunkára kirendelt csoport a Vilmos császár téren gyülekezett. A mintegy 20 főből álló, főleg asszonyokból álló csapat a Zichy liget déli szélén járt, amikor észrevette, hogy tank érkezett a Kari-ház sarkára, abból német katona ugrott ki, és feléjük kiáltott: „Halt, niemand weiter, Strassenkámpfe!”(Állj! Senki tovább, utcai harcok!) Ekkor az evangélikus templomból és a törvényházból orosz sortűz zúdult a tankra. A csoport hason csúszva érkezett vissza a Vilmos császár téri banképülethez. Kilenc órakor német járőr érkezett az óvóhelyre, féltízkor magyar járőr. Utóbbiak köszönése a következő: Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetsége. (Öltözetük: fehér csuklyás hóruha, bal karjukon halálfejes fekete szalag.) Elmondották, hogy a főváros felé támadnak, annak felszabadítása a cél. 22-én reggel a Városháza előtt német-magyar fehér köpenyes katonai alakulatok sorakoztak.

A németek és a magyar katonák kifogástalan magatartást tanúsítottak („úri emberek voltak”) ami az oroszok bárdoladansága után a lakosságra megnyugtatóan hatott. A város utcái megteltek emberekkel. A sétáló német tiszteket, kíséretüket és a közkatonákat a lakosság örömmel köszöntötte.

10 óra körül nagy lövöldözés támadt, és az oroszokra jellemző ordítozás volt hallható. Mintegy 300 fős orosz alakulat a Szárazrét felől bevonult a városba (nyilván hibás volt felderítésük). A németek és a magyar alakulatok felkészülten várták a csapatot, és rájuk törtek. Géppuska állás volt az Árpád fürdő előtti szűk udvarban és a Deák Áruház árkádjai alatt. A géppuskások kereszttűzzel fogadták az oroszokat. Utcai harcra, kézitusára került sor a piac körül, a Bazilika mögötti Hősök terén, a Lépcső utcában, a ciszterci gimnázium és a rendház környékén.

A közelharcban a magyar SS-esek elszántan küzdöttek. Az orosz csoportot lemészárolták, egy részüket elfogták. A magyar alakulatot Ney Károly tartalékos őrnagy vezette, a német 4. páncélos hadtest alárendeltségében. Neve Ney-SS Regiment. Létszáma 1700 fő, toborzását a bakonyi falvakban végezték, sok volt köztük az ajkai sváb bányászfiú. Az ezredet előzőleg Súr községben gyülekeztették, de reguláris magyar alakulatokból is jelentkeztek át hozzájuk Komárom környékéről. A város elleni támadásra a parancsot Gille adta ki, aki a város DNy-részét jelölte ki számukra kiindulási pontul. Az ezred riadóztatására január 21-én este 18 órakor Súr községben került sor. A magyar SS-ek a vasúti töltések mentén az első lépcsőben nyomultak be a városba, páncélököllel felszerelt egysége 17 Sherman tankot lőtt ki. A német szakírók megjegyzik, hogy a magyar önkéntesek nagy bátorságot tanúsítottak az előnyomulás során, ezért is nagy a

58