Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 37. (Székesfehérvár, 2008)
Tanulmányok, közlemények - Történelem - helytörténet - Farkas Gábor: Magyar katonai alakulatok Kelet-Dunántúl védelmében
Alba Regia 37 (2008) folyókig. A rónák agráriumát gabonatermelő, állattenyésztő, gyümölcs- és bortermelő, erdőövezet takarja. A mezőgazdasági nagyüzemek gabonatartalékait, az állatállományt, a hadtáp hadizsákmányként kezelte. Lefoglalta az élelmiszeripari üzemeket, malmokat, szesz-, gyümölcs- és konzervgyárakat, tejfeldolgozókat. Szállításra az uradalmak igásait, a ló- és ökrösfogatokat főleg az orosz hadsereg sajátította ki. A régió gazdag nagy- és középbirtokai a harcok befejezése után a pusztulás képét mutatták, előszállási, az enyingi, a pusztaszabolcsi, az adonyi, martonvásári, ercsi, csákvári, móri, kisbéri, bábolnai, tatai, komáromi, fehérvárcsurgói uradalmak, a mezőföldi közép- és kisbirtokok. A régió tengelyében ipari bázisok működtek Várpalotától Székesfehérvárig, illetve a Duna jobb parti ipari lánc Komáromtól-Esztergomig; a többi közt a szőnyi olajfinomító, almásfüzitői és tatabányai bauxitfeldolgozók, a bábolnai centralé. Szénbányák Várpalota, Kisgyón, Mór, Pusztavám, Oroszlány, Dorog, Tatabánya; bauxitbányák Gánt, Obarok, Gúttamási, Kincses térségben találhatók. A Füzfő-Pét térségben vegyipari telepek, Székesfehérváron hadiüzemek; a Vadásztölténygyár, a Könnyűfémmű, a Danuvia Motorkerékpárgyár, két légibázis, a MÁV műhelyek, a sóstói Repülőjavító Műhely. Hadműveletek (1944. december 2-a és 1945. március 23-a között) A kelet-dunántúli régióban a harcok 1944. december 2-1945. március 23-ig elhúzódtak. A küzdelem szakaszai: 1. ) 1944. december 2. — december 31.: Orosz-német összecsapások a Margit-állásrendszerig zajlottak, majd annak áttörése után, az oroszok által birtokba vett Székesfehérvárra támaszkodva, a régió északi és keleti részein folytak az összecsapások. 2. ) 1945. január 1. — március 6.: A hadműveleteket a Budapesten gyűrűbe zárt német-magyar egységek kiszabadításáért indították. Ennek érdekében három német támadás indult a főváros felmentéséért. A támadás egyik sikere, Székesfehérvár ideiglenes visszavétele. Budapest eleste után annak visszavételéért indult küzdelem. 3. ) 1945. március 6-16.: A német legfelső parancsnokság ebben a térségben indította meg a II. világháború utolsó nagy csatáját, mely a Tavasa ébredése fedőnevű haditerv megvalósítása volt, és 10 napig tartott. A csata elveszett. 4. ) 1945. március 16-23.: A régióból támadt az orosz hadsereg az ország nyugati részeire, melynek eredményeként kiűzte a német és a náci irányítású magyar egységeket az országból. Magyar katonák a régió küzdelmeiben A tanulmány azokkal a magyar katonai alakulatokkal foglalkozik, melyek a fent jelzett hónapokban részt vettek a kelet-dunántúli harcokban. Az eddigi leírásban már szerepelt, hogy a magyar alakulatokat az okkupáció után német fennhatóság alá helyezték, integrálták őket az egyes terepszakaszokon védő német csapatokhoz. Nem vitás, hogy a védelem fő ereje a német hadsereg, melynek alárendeltségében magyar alakulatok küzdöttek. A Margit-állásrendszer a közép-dunántúli régiót középen szelte keresztül. Az itteni küzdelmeknek kiemelt szerepük volt a támadók s védők szempontjából. Az itteni harcokat a szemben álló felek váltakozó szerepkörrel vívták meg. A solt-fóldvári hídfő A 2. és a 3. Ukrán Front előnyomulása az alföldi és a dél-dunántúli térségekben Budapest elfoglalására irányult. A 2. Ukrán Front egységei áttörték az Alpár-Baja között védő III. magyar hadsereg állásait, s egységei rendezetlenül özönlöttek E-i irányban. Az egyik hadtestet újjászervezése után Pest alá vezényelték, az Attila-állásba, a 7. hadtest a dunaföldvári hídon özönlött a Dunántúlra, és egységeit Markóczy János altábornagy parancsnoksága alatt a Duna jobb partján kialakított állásokba rendelték. A földvári hídfőben Matolcsy Elek vezérőrnagy hadosztálya november 1-éig volt védőállásban. E napon a feladatot Kesseö László vezérőrnagy harccsoportja vette át. Kesseö tábornok harcálláspontja az előszállási kastélyban volt. Alakulataira hárult a Bölcskétől Rácalmásig húzódó partszakasz védelme. Reális veszély volt az oroszok átkelése a túlsó partról. November 11-én az orosz lerohanta a sold hídfőt; dunántúli átkelésük megakadályozására a magyar védelem felrobbantotta a földvári kishidat, másnap hajnak 5 órakor pedig a nagyhíd repült a levegőbe. A magyar hadvezetés a Duna jobb part teljes védelmét rendelte el: Dunakömlőd-Madocsa-Bölcske, Rácalmás-Adony-Iváncsa és Ercsi- Százhalombatta-Érd vonalon. 45
