Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 37. (Székesfehérvár, 2008)
Tanulmányok, közlemények - Történelem - helytörténet - Farkas Gábor: Magyar katonai alakulatok Kelet-Dunántúl védelmében
Alba Regia 37 (2008) Németországi példák A sajtóban rendszeresen jelentek meg harctéri tudósítások, melyekben győzelmekről, sikeres egyéni harci cselekményekről írtak. A cikkek tartalma távol állt a realitástól, a romantikus leírások a náci propaganda szellemét tükrözték. Példaként szerepeltették a németországi lakosság háborús áldozatvállalását; 15-16 éves ifjak légvédelmi ágyúkat kezelnek, 16 éves lányok fegyvergyárakban dolgoznak, 17-18 éves ifjak, akik iskolai osztályokból kerültek ki, repülős kiképzésben részesülnek, és repülőtereken teljesítenek szolgálatot. Megkezdték a német területvédelmi egységek (zászlóaljak) kialakítását, melyekben férfiak-nők egyaránt részt vettek. Népszerűsítették a kiemelkedő harci teljesítményeket, különösen a repülős alakulatokat. Heinz Rudel repülő alezredesről írt cikkből (1944. november 14.) tudjuk, hogy gépével eddig 341 ellenséges páncélost semmisített meg, számos győzelmes légi harcot vívott. Az alezredes 1944. november elején Börgöndön szolgált, az ottani vadászbombázók parancsnokaként. Megemlíti a cikk, hogy Heinz Rudel megkapta a német katonának adható legmagasabb kitüntetést: német Lovagkereszt tölgyfalombokkal, briliánsokkal díszítve. A lakosságot a német csodafegyverek közeli bevetésével hitegették. A helyi sajtó (Fejér Megyei Napló) cikkei között olvasható: a lakosság egyes köreiben felmerült, hogy a csodafegyverek nem is léteznek. Megnyugtatásukra közlemény jelent meg: az új fegyverekkel a német gyárak 1945 tavaszára készülnek el, és bevetésükre ekkor kerül sor. Nád propaganda 1944 késő őszén a 2. és a 3. Ukrán Front hadseregei az ország belsejében harcoltak, egymás után aratták a győzelmeket, sőt megjelentek a Dunántúlon, és hamarosan elérték a kelet-dunántúli térséget. A lakosság érezte a náci propagandagépezet demagógiáját, nem hitt a győzelmekben, a hitegetésben. Néhány modernizált fegyver, felszerelés, valóban létezett, de azok nem voltak tömegesek, és ezeket nem is alkalmazták a keleti arcvonalon. Az 1944 őszén megjelent Ydrálytigris nehézpáncélos, fegyverzetében, konstrukciójában minőségileg felülmúlta az eddig rendszerben álló Tigriseket. Modernizált változat jelent meg az aknavetőkből, melyet a katonák „Hitler-kutyának” neveztek. Mindkettőt bevetették a kelet-dunántúli arcvonalakban. A páncélosok egy részét infravörös készülékkel (Y-Gerát) látták el, amely az éjszakai támadást lehetővé tette. Katonatiszti kiképzésben részesülők 1944 végén láttak a repülőtereken lökhajtásos repülőgépeket, de bemutattak nekik, főleg erődök ellen bevethető, távirányított robbanóeszközöket is. A háború után kerültek napvilágra német titkos fegyverkísérletek: ilyen volt a V-2 rakéta, melyet a tervezők szerint 300 méter mélységben haladó tengeralattjáróról lőnek ki a célpontokra; továbbá a 32 hüvelykes sínen járó ágyú, amely 8 tonnás lövedékkel semmisítette meg az ellenséges erődöt. Újításnak számított volna az a légelhárító ágyú is, melynek lövedéke a 10 ezer méter magasság alatt szálló repülőerődöket 10 méteres körzetben megközelíti és elpusztítja. Szenzációs találmányként tálalták az infravörös teleszkópot, amelynek segítségével az éjszakai támadásokat és csapatvonulásokat biztonságosabbá tehették. Tervezés alatt volt egy 2500 km hatótávolságú rakéta, és a napágyú. Utóbbit 7 ezer méter magasságban szerelték volna fel, és lencserendszerek alkalmazásával — a nap hőhatását felhasználva — ellenőrzésük alá vonják a világ legtávolabbi pontjait. Ennek az utópisztikus elméleten alapuló fegyvernek a megvalósítását a német mérnökök hosszú távon képzelték el, és mintegy két emberöltő alatt vélték annak megépítését. Harctéri sikertelenségek Az Oberkommando a háborúban elszenvedett veszteségek tudatában reálisan prognosztizálta az 1944. évi nyári, őszi katonai esélyeket. Kimerültek Németországban, a meghódított államokban, a szövetségeseknél az anyagi és a humán erőforrások. Több ízben szerepelt a magasabb parancsnokságokhoz küldött jelentésekben a katonai alakulatok leharcoltsága, fáradtsága, a háborúból történt kiábrándultság; az alsó- és középszintű parancsnokok harcvezetési tapasztalatlansága. Azokat a parancsnokokat, akik 1939. és 1943. között a nyugati, a lengyelországi, ukrajnai, oroszországi harctereken elestek, súlyosan sebesültek, vagy hadifogságba kerültek, pótolni nem tudták. A német szövetségesek hadseregei is egyre megbízhatatlanabbak. Ezek az okai a sorozatos harctéri sikertelenségnek. Margit-állásrendszer A német védelmi parancsnokság a Dunántúlt stratégiai térségnek tekintette; megerősítését a Heeresgruppe Süd (Déli Hadseregcsoport) parancsnoksága 1944. szeptember 22-én elrendelte, és a Margit-állásrendszer kiépítésével vélték védhető állapotba hozni. Az állásrendszer Érdnél csatlakozott a Budapestet nyugati irányból körülvevő Attila-43
