Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 37. (Székesfehérvár, 2008)
Tanulmányok, közlemények - Történelem - helytörténet - Farkas Gábor: Magyar katonai alakulatok Kelet-Dunántúl védelmében
Alba Regia 37 (2008) Totális mozgósítás tern A németek 4-5 harcra kész új hadosztályt kértek felszerelni az új magyar kormánytól. Ehhez az ország férfi lakosságának totális mozgósítására lett volna szükség, melynek felszerelése, ruhával való ellátása meghaladta volna az ország anyagi erejét. Az okkupáció után német követelésre egyébként is növekedtek az ország és a lakosság terhei. A mozgósításnak ezt a változatát a honvédelmi miniszter, Csatay Lajos vezérezredes opponálta, és a kormány elfogadta tiltakozását. Helyette önkéntes alapon két hadosztály szervezésére adtak engedélyt, illetve tudomásul vették, hogy a magyarországi svábokat sorozással a Wehrmachtba beosszák. Az I. hadseregbe vezényelt 3, a két magyar önkéntes hadosztállyal és a mintegy 100 ezer fős sváb tömeggel a németek elérték, hogy katonai téren személyi követeléseik teljesüljenek. Tiszántúl német hatáskörben Az oroszok (később a románok) által veszélyeztetett tiszántúli területet, ezt a Südostraumhoz tartozó országrészt a délkelet-európai arcvonal parancsnokának, Freiherr von Weichs (Maximilian) vezérezredesnek a hatáskörébe utalták. Az itt állomásozó magyar alakulatokat a német F hadsereg kötelékébe osztották be. Megszüntették a magyar-román határon a katonai készültséget, amelyre korábban a két állam közötti éles politikai konfliktus miatt volt szükség. A magyar kormányt kötelezték, hogy a keleti arcvonalon tartózkodó két német hadsereg és a IV. légiflotta ellátásáról, elhelyezéséről gondoskodjék; továbbá 80 ezer lovat küldjön a birodalomba. Utóbbi követelés irracionális volt, erről a németek is meggyőződtek, s beleegyeztek a kormány által felajánlott csekélyebb mennyiségű lóállomány átadásába. Svábok a Waffen SS-ben A svábokról a német katonai vezetés a magyar hatóságoktól függetlenül rendelkezett, és saját állampolgárainak tekintette őket. A szovjet háború kezdete óta (1941 nyara) önkéntes alapon mintegy 40 ezer magyarországi sváb szolgált a Waffen SS-ben (Schutz Stafel). Az okkupáció után kényszersorozással további 60 ezer sváb férfi került a német hadseregbe. Kiképzésüket az ország nyugati városaiban és községeiben főleg magyarországi sváb altisztek végezték. Itt jegyezzük meg, hogy lehetőség volt magyar állampolgároknak a német hadseregbe történő önkéntes belépésére. 1944 tavaszán főleg fiatal emberek az ország nyugati vidékeire utaztak; éjszaka átmentek a határon, és Bécsújhely térségében beléptek a Waffen SS-be. Néhány hetes kiképzés után a nyugati frontra kerültek. (Szeptemberben, októberben az ifjak szabadságon jártak idehaza, s elmondották, hogy Normandiában az amerikaiak ellen — mint géppuskások — harcolnak.) Reguláris magyar alakulatokból önkéntes alapon egész csoportok kerültek át német kötelékekbe, amit magyar parancsnokaik nem tudtak meggátolni. Két önkéntes hadosztály Sor került két önkéntes hadosztály toborzására és felszerelésére. Az egyik, a Szent László hadosztály volt. Az alakulat egy paramiütáns szervezetre támaszkodott, amely 1944 elején alakult. Létrehozását a Magyar Megújulás Pártjában tervezték meg, Imrédy Béla volt miniszterelnök, Rátz Jenő altábornagy közbejöttével. A szervezet neve: Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség volt, amelybe jelentkezni az alábbi feltétekkel lehetett: a keleti arcvonalon teljesített szolgálat, első világháborús érdemek, részvétel a felvidéki, a kárpátaljai, erdélyi, délvidéki bevonuláson. Augusztus közepétől a szövetség fehérvári irodájában is lehetett jelentkezni a hadosztályba. A szövetség országos főtitkára Ney Árpád volt. A másik, a Hunyadi gránátos-hadosztály szervezése november közepétől folyt. A szervezők a társadalom alsóbb rétegeiből, különösen a falusi ifjak közül toborozták a legénységet. A felhívásban a többi között szerepelt, hogy a gránátosokat felmentik a németországi hadimunkák alól. (1944. november közepétől a levente korú ifjakat kötelezően, 16 éves kortól a birodalomba szállítottak, ahol munkásként alkalmazták őket repülőtereken, városok romeltakarításainál és más közmunkákban.) A falusi ifjak előtt kecsegtető ajánlat volt: harcba vetésük során az ellenséges páncélos megsemmisítését 5 hold földdel, két hetes szabadsággal jutalmazzák. Ha a katona elhalálozott, akkor a hozzátartozókat 10 hold föld juttatásával kárpótolják. A különösen nagy érdemeket szerzett gránátost a Nagy Ezüst Vitézségi Eremmel tüntetik ki. A jutalmazásokat a háború után kívánták lebonyolítani. A kitüntetés tulajdonosa a magyar társadalomban kiemelt szerepet kapott volna, hasonlóan a Horthy Miklós által 1920-ban kreált Vitézi Rendhez. 42
