Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 37. (Székesfehérvár, 2008)
Tanulmányok, közlemények - Régészet - Stibrányi Máté: A Sárvíz középkori településhálózatának vázlata, avagy a templom és a hozzá vezető út
Alba Regia 37 (2008) lévő lelőhelyek kivétel nélkül Árpád-koriak, a bentiek viszont késő középkoriak. Pötölle, és Csősz esetében elképzelhető-e, hogy ezek a települések valójában egymás „párjai”, és ezekben a lelőhelyekben a vízszint emelkedésének bizonyítékait kell keresnünk? Gazdasági szükségszerűségek A gazdasági kényszerítő erők jóval összetettebb hatást gyakoroltak a megtelepedésre, ezt régészeti szempontból is jóval nehezebb vizsgálni. Ez egyrészt az élelemszerzési módokat, a terület népességeltartó képességét, az adott területen egy adott korra prognosztizálható népsűrűséget, tehát azokat a tényezőket, amelyek a terület benépesülésének mértékét határozzák meg. Bár ezek elsősorban arra hatnak, hogy a megtelepedésre alkalmas területen milyen sűrűn kell számolnunk a településekkel, mégis van az emberi tevékenység által létrehozott formák közül egy jellegzetes típus, amely a települések helyzetének megválasztására jelentős mértékben hat (és visszahat), ez pedig az út. Tehát a domborzat vizsgálatán túl az úthálózat rekonstrukciója is jól felhasználható a megtelepedés helyszíneinek feltérképezésére. Az utak kutatásával igencsak a sötétben tapogatózunk, mivel a források említésein kívül nagyon kevés olyan egyértelmű adatunk van, még kevesebb régészeti megfigyelés, amit felhasználhatunk az utak azonosítására. A Sárvíz völgyében azonban jó kiindulási lehetőséget jelent a vízfolyás. A mocsaras Sárvízen való átkelés ugyanis nem lehetséges annak bármely pontján, a hidak és révek azonban általában vámként is szolgáltak, ami révén a sárvízi átkelőket a forrásokból viszonylag jól ismerjük. A domborzat és az emberi tevékenység ezen közös pontjai pedig meglehetősen jól azonosíthatóak is. A Sárvíz északi részén három ilyen átkelő helyezkedett el, ezek az úrhidai, szabadbattyáni és fövenyi átkelők, mindegyikről bőségesen ismerünk írott forrásokat is. Ezek közül az úrhidai és a fövenyi átkelők lehetettek a korábbiak. 1. ) Urhidáról a veszprémi püspökség alapítólevele is megemlékezik, (villam unam Fyley nomine sitam in conpage F.uhida civitatis) ez alapján Györffy György hercegi kézen lévő híd létét feltételezte, illetve ugyancsak az oklevél nyomán egy vár létét a híd biztosítására. Ez a feltételezett földvár később szinte tényként rögzült a szakirodalomba, annak ellenére, hogy helye ma sem ismert.16 A híddal rendelkező átjáró létét azonban a források alapján biztosnak tekinthetjük. Úrhida birtoka és a vámja a veszprémi püspök tulajdona volt, mely oklevélben 1323-ban és 1479-ben tűnik fel. Utóbbi esetben magát a hidat is megemlítik, pontosabban az Urhydawize-n felállított félig híd - félig (malom)rekesztő építményt.17 Az átjáró helye egyértelműen azonosítható: a Fehérvárról érkező (a Sárrét mocsaras nyúlványait kerülve, gyakorlatilag a part mellett közvedenül haladó) út a Sárvízen a legészakabbi megfelelő helyen kel át. Az átkelőnél a Sárvíz mindkét oldalán intenzív középkori leletanyag észlelhető, a keleti part azonban Úrhida falunak csak részegységeként értelmezhető. A valódi településcentrumot a Sárvíz nyugati oldalán, az átkelőhöz vezető úttól közvetlenül északra eső templomos hely jelzi.18 A templom és a körülötte fekvő súlyponti településrész helyzete ugyanakkor egyértelműen jelzi az átjáró helyét is. 2. ) Föveny átkelője ugyancsak meglehetősen korai. Egy 1401-ben, a battyáni és a fövenyi híd kapcsán történt — lejjebb részletesen is kifejtett — pereskedés kapcsán azt állítják a fehérvári káptalan Fuen-i vámhídjáról (pontem tributi) , hogy az Szt. István kora óta a Sárvizén van. Ezt ráadásul az alperes káptalan ellenében a felperes állítja, tehát feltehetjük, hogy valóban igaz állítás. Ez alapján az is biztosnak tűnik, hogy Föveny a fehérvári társaskáptalan birtoka volt az államalapítás óta. A híd a környék legfontosabb átkelője lehetett a 13. században. Az 1274-ben vívott fövenyi csata, az 1289-ben itt tartott fövenyi országgyűlés, és a király és az országos főméltóságok által itt kiadott oklevelek jól mutatják az átkelő szerepét a Dunántúl és az egész ország történetében.19 Ebben az időszakban említik az átkelőt közvetlenül is. 1279- ben a Bökény nembeli három testvér által emelt battyáni híd ellen tiltakozik a fehérvári káptalan, az új híd építése ugyanis a folyó másik szakaszán a tulajdonukban lévő Fwen-i révnek nagy károkat okozott. Az ítéletben egyébként a fövenyi átkelő javára döntenek.20 1401-re azonban alaposan megváltozik a helyzet, ugyanis újabb pereskedés kezdődik a két átkelő miatt. Ekkor már a Battyánban és környékén birtokossá lett Kővágóörsi György a felperes, miközben a fehérvári káptalan alperesi hely-16 GYÖRFFY 1987. A várat Kralovánszky Alán vélte megtalálni Sárszentmihály-Malomszigeten 1967-ben (Alba Regia X. 1969.), későbbi terepbejárásai során azonban ezt Siklósi Gyula nem tudta megerősíteni. A területen járva vár nyomát magam sem találtam. 17 DL 2188.; DL 18191. 18 Úrhida Szt. Miklós titulusú templomát ugyancsak 1323-ban említik (DL 2188). 19 Györffy 1987 385. o. 20 MOL DF 229988. A forrást feldolgozta BOLLA 1980. 192
