Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 37. (Székesfehérvár, 2008)
Tanulmányok, közlemények - Régészet - Stibrányi Máté: A Sárvíz középkori településhálózatának vázlata, avagy a templom és a hozzá vezető út
Alba Regia 37 (2008) zetbe szorult. A vád szerint ugyanis a fehérvári káptalan a fövenyi vámhídját („dictum pontem tributi ipsorum ’) az elmúlt év júniusában szétszedette és más, új helyen emeltette fel a Sárvizén, mégpedig Kővágóörsi birtoka mellett, „de loco clausure aque molendinorum”, pedig ott híd korábban nem volt. Ráadásul ezt követően Valkó-i András kanonok fövenyi, kálozi, soponyai és lángi jobbágyaival fegyveresen Battyán possessiora rontott, majd az ő és jobbágyai nyáját Fövenyre hajtotta. Amikor Kővágóörsi jobbágyai követték őket Fövenyre, közülük többet elvertek, sőt a vád szerint András kanonok egy Mátyás nevű jobbágyot saját kezűleg megölt.21 A későbbi vizsgálódások a vádnak csak a hidakkal foglalkozó állításaira terjedtek ki és megállapították azok helytálló voltát: a híd valóban ott van, a nevezett helyen azonban korábban senki sem emlékezett „pons seu vadi tributi” létére. Mielőtt azonban hatóságilag akadályozták volna meg az átkelést, a hídhoz épített két gátat a káptalan maga romboltatta le.22 Az ügy tehát a fehérvári káptalan vereségével végződött, 1401 áprilisára már elbontották az új átkelőt, annak ellenére, hogy minden eszközt felhasználtak, hogy a vám bevételeit — melyek a battyáni vám létrehozása miatt feltehetően jelentősen megcsappantak — feltornásszák. Az hogy erre egyáltalán szükség volt, a battyáni rév sikerét jelzi, ami egyértelműen annak volt köszönhető, hogy Fehérvártól a Balaton déli partjához, és onnan tovább Itália felé vezető útvonal számára földrajzilag sokkal jobb helyen feküdt. Valkó-i András hatalmaskodását egyébként némileg más színben tünteti fel egy ugyanazon évi, májusi oklevél, amelyben az említett marhák elhajtása miatt a felek kölcsönösen egymást elégítik ki. Eszerint a káptalan fövenyi possessioján kölcsönös vérontás történt, amelynek során András mestert (is) elverték és megsebesítették „ac ámiterium ecclesie ibidem constructe parochi alis’1',23 3.) A szabadbattyáni átkelőhely volt a legfiatalabb a három északi átkelőhely közül, amint azt a korábbiakban már említett, 1279-ben a fehérvári káptalan és a Bökény nemzetség közötti per kapcsán született oklevél is elárulja. Ez arról tudósít, hogy a Bökény nembeli három testvér, Péter, Csépán, és Jákó Battyán mellett a Sáron hidat építettek, ez azonban a káptalan fövenyi révének érdekeit súlyosan sértette. A felperes káptalan tiltakozása szerint Battyánnál azelőtt sem csónakos, sem másféle átkelés nem volt. Az oklevél maga a megegyezésről szól, amiben a Bökény nembeli testvérek — a káptalan kárát enyhítő kompromisszumként — vállalják, hogy a hidat hosszának kétharmad részében fele méretűre bontják le, úgy hogy azon se szekér, se ló ne haladhasson át. A híd megmaradt részét „pro molendinis pro retencione aque facere consueverunt”.24 Ezzel a malomrekesztékkel egyébként az úrhidai és az áttelepített fövenyi esetében is találkozhattunk. Tehát a korai időkben itt semmiképpen nem lehet teljes értékű átkelővel számolnunk, legkésőbb a 14. század végére azonban megváltozik a helyzet. 1397-ben ugyanis Zsigmond király Battyán, Csabja, Somlyó és Polgárdi birtokát minden tartozékéval, köztük „tributo in eadem Hatban” zálogba adta Kővágóörsi Györgynek.25 Jellemző, hogy a beiktatást az esztergomi káptalanra bízta a király, mivel a fehérvári káptalan „vonakodott” (sic!), a beiktatást elvégezni.26 Egy évvel később ugyancsak a vámmal együtt szerepelnek a nevezett birtokok Zsigmond adománylevelében,27 a beiktatást pedig a veszprémi(!) káptalan végzi el.28 1399-ben ugyancsak Zsigmond jogosnak ismerve el a battyáni vámot (még ha erről a korábbi birtokosoknak nem is lett volna oklevelük), abban Kővágóörsi Györgyöt megerősíti, egyúttal szabályozva a vám mértékét. E királyi döntést megörökítő oklevél azonban Mályusz Elemér szerint valószínűleg korhű hamisítvány.29 Ezt követte a fehérvári káptalan „útász” akciója, amit a fövenyi révnél már tárgyaltunk. Ezek szerint tehát, bár a vám már a Kővágóörsiek foglalása előtt is létezett, a fehérvári káptalan csak az új birtokosok beiktatása után lendült az annak működése elleni támadásba. A jelek szerint a kanonokok annyira veszélyben érezték a fövenyi átkelő érdekeit, hogy még az erőszaktól sem riadtak vissza. Ez és a feltehetően hamisított vámengedély azt valószínűsíti, hogy a tehetős friss birtokos Kővágóörsiek jelentős fejlesztésekbe kezdtek az átkelőnél. Az pedig, hogy a kanonokok hiteleshelyi működésük ellenére sem terelték jogi útra a battyáni rév ügyét, azt jelzi, hogy az törvényesen, vagy legalábbis régebb óta működött 1397-ben. Ezek alapján magam is elképzelhetőnek tartom az egyéb tör-21 DL 100316. Zs. O. II/l. 10. hibás keltezéssel. 22 DL 100316. Zs. O. II/l. 952. és 960. 23 DL 100317 Zs. O. II/l 1079. 24 Ld. 19. lábjegyzet 23 DL 100279 Zs. O. I. 4807. 26 DL 100280 Zs. O. I. 4808. 27 DL 100287 Zs. O. I. 5627. 28 DL 100296. és DL 100300. Zs. O.-ban nem szerepel. 29 Zs. O. I. 5971. DL 100305 193
