Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 37. (Székesfehérvár, 2008)

Tanulmányok, közlemények - Néprajz - Lukács László: A mohai tikverőzés

Alba Regia 37 (2008)

bászt. Majd a hegyes végét is hüvelyszerű fogantyúval ellátva, vitték a falun végig. Kb. 40 éve élt itt egy szamártulajdonos parasztember: a s^amaras Janók. Abban az időben annak a kordéjába gyűjtötték a kosarakkal a tojást, kalácsot. Aztán mikor már bejárták a falut, bementek a Czermann kocsmába, és ott pompás lakomát csaptak. Volt miből, hiszen csak tojásból összegyűjtöttek 200-300 darabot. A vidám mulatozás gyakran még másnap is tartott.”16 Oroszlányban a második világháborút követő évtizedben a szénbányászat itteni fellendülése, a várossá válás hatására szűnt meg a szokás17

A sóskúti szlovák legények hamvazószerdái maskarázására így emlékezett vissza adatközlőm, Pavlik Ferenc (szül. 1912): „Hamvazószerda délelőtt két maskara, egy nőnek és egy férfinak öltözött legény volt. Járták a lányos házakat, annak a bérét követelték, hogy farsangkor táncoltatták őket. Volt, ahol a mama sértve érezte magát, mert a lányait nemigen táncoltatták, és nemigen akart tojást adni. Ha nem adtak, akkor amíg a mamával és a leánnyal beszélgettek, addig a többiek a tyúkólakból tojást, a spájzból a kolbászt vagy a húsfüstölőből a húst elemelték. Vagy a kotlós alól is elvitték a tojást, sőt magát a kotlóst is. A maskarák arcukra álarcot tettek. Mindkettőnél bot volt, a legény maskara vitte a kosarat. A „leánnyal” útközben csipkelődések voltak, fogdozták. Ha a kosár útközben megtelt, akkor a legény beszaladt vele a kocsmába, ott megszámolták. A többi legény énekszóval kísérte a maskarákat. Minden háznál borral, pálinkával kínálták meg őket.”

A magyar nyelvterület nyugati és északi részéről számos helyről: a Balaton-felvidékről, a burgenlandi Felső- Őrségből, a Csallóközből, a Kisalföld északi részéből, a Zobor-vidékről, Eger környékéről ismerjük a Fejér megyéből bemutatott szokások párhuzamainak tekinthető farsangi alakoskodó, adománygyűjtő, kormozással vagy hamuzással eredetileg termékenységet, bőséget, jó egészséget varázsló szándékú népszokásokat.18

A farsangi maszkos alakoskodás, adománygyűjtés a Bakonyban és a Balaton-felvidéken is elterjedt. Már farsanghétfőn végigjárták a legények a lányos házakat a Káli-medence falvaiban (Veszprém m.), sonkát, tojást gyűjtöttek a húshagyókeddi mulatságra. Nemesvámoson, Nemesgörzsönyben álarcos legények gyűjtötték a kolbászt, a kalácsot és a bort. Csíkvándon a maszkos, adománygyűjtő legények nyársra húzták a kapott fánkot. Maszkos felvonulás keretében gyűjtötték az adományokat Nagyvázsonyban is. Gyulafirátóton ezt a maszkos felvonulást tikverő^é.mek nevezték, ugyanúgy, mint a mohaiak.19 Lackovits Emőke Csopak történeti monográfiájának néprajzi fejezetében a tikverőzést is említette: „Húshagyókedden tikverőztek... E napon két legény tárnának öltözött, azaz jelmezbe bújtak. Egyikük lánynak, másikuk legénynek maszkírozta magát, úgy, hogy senki nem ismerte fel őket. Sorra járták a házakat, mindenhol megpiszkálták a tyúkokat, amiért tojásadományt kaptak. A nőnek öltözött karján kosár volt, ebbe gyűjtötték a tojást. Mindig csak ketten mentek. Valamit mondtak is, azonban a mondókákra már nem emlékeztek. A kapott tojásokból rántottát készítettek, amelyet a legények estére közösen fogyasztottak el. A szokást a Balaton-felvidéken másutt is gyakorolták, pl. Paloznak, Tótvázsony.”20 Hasonló módon gyűjtötték a farsangi adományokat a legények Veszprém megye német nemzetiségi falvaiban is (Pula, Vöröstó, Kolontár).21

Mihályiban (Sopron m.) ma is élő szokás húshagyókedden a legények bohócjárása. Két magyar ruhás legény vezeti a csoportot, a házak udvarán táncolnak a harmonkás zenéjére. Asszonynak öltözött maskarás legény, vőlegény, vasorrú bába, drótostót, hamuzsákos, kormos-zsákos és két bohóc alakoskodó vonul házról házra. Megtáncoltatják a ház aszszonyát, lányait, az utcán is táncolnak. A bohócok kergetik, a zsákosok hamuval és korommal kenik be a csoportot kísérő gyerekeket. Délutánig az egész falut bejárják. Fánkot és pénzt kapnak a házaknál. A bohócjárást Mihályiban az esti farsangi bál zárja le.22

A Kőszeghez tartozó Kőszegfalván (Vas m.) az 1960-as évek végéig három korcsoportban farsangolt a német lakosság: mingások (13-15 évesek), a stáccnok (16-18 évesek) és a kros^n (18 éven felüliek) csoportjában. Farsanghétfőn minden korcsoportból két fiú — legény — férfi öltözött fel bolondnak, bohócnak, akiket csoportjuk többi tagjai kísértek házról házra. Közülük ketten vittek egy kb. másfél méter hosszú vasnyársat (spi£), amelyre a házaknál kapott füstölt szalonnát, húst, kolbászt tűzték fel. A két bolond, bohóc férfinak vagy nőnek öltözött. Közülük a férfi fehér bőgatyát, inget és kalapot hordott. Elkötött szárú, ujjú gatyáját, ingét vastagon kitömték szalmával. Fenekére szalmából farkat kötöttek, kezébe söprűt adtak. Arcára, a szemeknél és a szájnál nyílással ellátott függönymaradékot csavartak. A nőnek öltözött alakoskodó is fehér gatyát, fehér inget, szoknyát, fejkendőt vagy női kalapot viselt. Melleit ronggyal tömték ki, arcát szintén fehér függöny takarta. Zeneszóval kísérte a csoportot a muzsikus vagy az egész banda. Minden házhoz bementek: bolondoztak, koccintottak, az ajándékba kapott füstölt hússal távoztak. Az utcán megkergették a bámészkodó gyerekeket, de még a felnőtteket is söprűvel dobálták. Pajzánkodó, tréfás pantomimmal mulattatták a nézelődő« UGRIK 1965, 5-6.

17 VÉGVÁRINÉ BabiráK 1999, 381-382.

1» MARCZELL1997,23-26; UJVÁRY1975,14-35; Ujváry 1983,1. 55-62; UJVÁRY 1990, 23-35; JÓKAI 2001,109-112; LlSZKA 1990,105-126; LISZKA 2003, 305-326; PALÁDI-KOVÁCS 1968, 241-252; VEREBÉLYI1999, 697-705; NAGY 2006, 120-122

19 Lackovits 2000,114.

20 Lackovits 1997,574-575.

2' Lackovits 2000,114-116.

22 TlMAFFY 1991, 172.

101