Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 37. (Székesfehérvár, 2008)

Tanulmányok, közlemények - Néprajz - Lukács László: A mohai tikverőzés

Alba Regia 37 (2008)

két, őket is bevonták a bolondozásba. Az összegyűjtött hús egy részét közösen elfogyasztották, a többit a zenészek kapták. Kőszegfalván is húshagyókedden a kocsmában rendezett bállal ért véget a farsang.23

A farsangi tojásgyűjtés a burgenlandi németeknél és magyaroknál napjainkban is gyakorolt szokás. Az Osztrák Televízió (ORF) 1969-ben Gaál Károly szaktanácsadásával a dél-burgenlandi Góborfalván (Goberling, Vas m.) készített néprajzi filmet a szokásról. Góborfalván a falu házait végigjáró legények nem csak tojást, hanem füstölt húst, sőt tyúkokat is gyűjtenek. A kolbászt, szalonnát és a levágott tyúkokat nagy vasnyársra akasztva a vállukon viszik. A szó szoros értelmében vett tyúkverés is látható a filmen, a legények az udvaron bottal leütnek egy-egy tyúkot, majd a favágó tuskón a nyakát baltával levágják, s az így kimúlt baromfit a kocsmárosné süti meg nekik.

Nem üyen vérengző a felső-őrségi magyar legények farsangi tojásgyűjtése. Alsóőrben (Unterwart) a farsangi mulatságok főrendezői a katonai szolgálatot már maguk mögött hagyott legények, a fogadók voltak. Azért nevezik őket fogadóknak, mert ők a farsangi bál rendezői, a zenekar felfogadói. Farsangvasárnap bált rendeztek a községi kocsmában. Farsanghétfőn négy fogadó legény karjukon kosárral végigjárták a házakat, tojást, fánkot, füstölt húst gyűjtöttek. Ünneplő ruhában, fehér kötényben, kalapban jártak. Ruhájuk, fokosuk, kosaruk művirággal díszített. A díszítést korábban lányok, a fogadók szeretői készítették, az 1970-es években egy idős asszony, Csülök Rozália. Csoportjukat két-három rongyos, kormos arcú, kezükben seprűt tartó alakoskodó, a szúrva követte. Arcukon gyakran harisnyaszárból készült álarc, derekukon zsúpszalmakötél vagy lánc volt. Akadt közöttük rongyos női ruhába öltözött alakoskodó is. A s^urvák a farsangi bolondok, farsangi bohócok, akiknek farsanghétfőn minden szabad: a seprűvel verekedni, a nőket ölelgetni, tapogatni, megcsókolni, a tyúkólakból a tojást, a konyhából a seprűt elemelni. A fogadók és s^urvák tojásgyűjtő csoportját a második világháború előtt cigányzenészek, később egy muzsikás, húsfmuzsikás (harmonikás) kísérte. Farsanghétfő reggelén nyolc óra körül indultak el a községi kocsmából, ahol a fogadóknak farsangvasárnaptól hamvazószerdáig külön asztala volt. Körbejártak a faluban, minden házhoz bementek. A fogadók a muzsikás zenéjére táncoltak egyet a házbeli lányokkal. Közben a s^urvák rikógattak, a tyúkfészekről is levették a tojást, s a fogadók kosarába tették. A lányok, asszonyok a fogadóknak ajándékozott 5-40 tojással vagy pénzzel fizették be magukat a húshagyókeddi mulatságra, amit a fogadók rendeztek, s ahova csak a legények, férfiak fizettek belépődíjat. Minden háznál borral kínálták a tojásgyűjtőket. A tojást kereskedők vették meg, az érte kapott pénzt a legények még hétfő délután a kocsmában elmulatták. Néha két tojásgyűjtő csoport is járta a falut, hogy előbb végezzenek.24 A farsanghétfői tojásgyűjtés Alsóőrben ma is gyakorolt szokás. Az utóbbi évtizedekben bekövetkezett változásokról 1981-ben így beszélt adatközlőm, Kós Géza: „Nem hasonlítható a mai farsang az akkorihoz. Mert azokban az időkben még a falusiak bizony csak legjobban idehaza voltunk, de ma már a fiatalság mind munkára jár. Úgyhogy már a farsangvasárnapot is inkább szombatra teszik, a mulatságot, hogy hétfőn már korán mehessenek a munkára. Legfeljebb kedden még, ha van egy kis mulatság, de az már csak a gyermekekből és az öregek részéről van leginkább, mert a fiatalság mind munkán van. Most legtöbbnyire a fogadók, a futballisták szokták tartani a farsangot, és akkor azok még kimennek, még gyűjtik a tojást ma is. De már inkább pénzt adnak, mint tojást.” 1982-ben már szúrnák sem voltak a tojásgyűjtő csoportban. Az akkor készült fényképen csak a négy fogadót, és a muzsikást láthatjuk.

Oriszigeten (Siget i.d. Wart, Vas m.) az 1930-as években a legények farsangvasárnaptól hamvazószerda éj félig a vendéglőben mulatoztak. Hamvazószerdán 7-10 legény zeneszóval végigjárta a házakat, tojást, füstölt húst gyűjtöttek. A háziasszonnyal egy kört táncoltak, pálinkával kínálták. Az összegyűjtött tojást, szalonnát a kocsmárosné megsütötte vacsorára a mulatozó legényeknek. Oriszigeten ma is él a farsangi tojásgyűjtés szokása. 1981-ben hamvazószerdán Pathy Ernő, a községi önkéntes tűzoltó-egyesület parancsnoka kísérte végig az utcákon a hat tojásgyűjtő fiút. Vasnyársra tűzve vitték a kapott füstölt húst, ami egy nyársra rá sem fért. Az összegyűlt tojás egy részét és a füstölt húst a kocsmárosné megsütötte nekik. Hamvazószerda délután a tojásgyűjtő legények a kocsmában mulattak, táncoltak.

Répcekethelyen (Mannersdorf a.d. Rabnitz, Sopron m.) eredetileg farsanghétfőn és hamvazószerdán, az utóbbi években már torkoscsütörtökön járnak a legények házról házra. A lányoktól nem csupán fánkot, kalácsot, tojást, hanem zsírt és tyúkokat is kapnak, amelyeket egy boton sorba rakva visznek a vendéglőbe, ahol az esti táncmulatság alkalmával elfogyasztják azokat.25

Jól tükrözi a burgenlandi legények farsangi adománygyűjtésének hangulatát az itteni magyar tanítási nyelvű népiskolák első osztálya számára 1953-ban Bécsben kiadott olvasókönyv leírása: „Farsangolunk! Hej, de mulatságos idő a farsang! Édesanyánk fánkot és mindenféle kis süteményt süt. Néhány furcsán öltözött legény házról-házra jár. Arcukat hosszúorrú álarc takarja. Mókásan viselkednek. Mindenki nevet rajtuk. Énekelnek, muzsikálnak és táncolnak. Minden háznál fánkot, szalonnát és kolbászt kapnak. Sok gyerek fut utánuk. Csak este jönnek haza. Ernővel egy okos szót sem lehet beszélni. Folyton a farsangi bohócokat utánozza.”

23 Horváth 1985,1-2.

24 GAÁL 1977, 333-334; LUKÁCS 1992, 51-53.

25 SCHMIDT 1969,138; PETREI 1972, 41.

102