Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 37. (Székesfehérvár, 2008)

Tanulmányok, közlemények - Néprajz - Lukács László: A mohai tikverőzés

Alba Regia 37 (2008)

bekormo2ták, kormos kézzel megsimogatták a leányokat. Ahol semmit sem kaptak, ott sárral vagy kormos vízzel bemeszelték a gádor fehér falát vagy az ablaküveget. Láncos János (szül. 1911) legénykorában, az 1920-as években hat barátjával együtt tikverőzött. A vőlegény Paksi Imre, a menyasszony Láncos János, a kutyakergető Noé Szabó Gábor, a hermonikás Hetényi Lajos, a hegedűs Márfi Gábor, a kosaras Budai Sándor volt. A Külső-Szőlőnél öltöztek fel, a pincénél. Innen indultak a közeli Sukoróra, végigjárták a falut. Bementek az udvarra, ahol harmonika- és hegedűszóra a menyasszony és a vőlegény táncolni kezdett. A kosaras az ajtóban állt, és a tojást várta. A kutyakergető pedig a kutyára vigyázott. Valamennyi szereplőn álarc volt, amit Székesfehérváron vettek. A Sukorón összegyűjtött tojást, kolbászt, rántott húst, fánkot, bort, pálinkát betették a pincébe, majd Pákozdon is végigjárták a falut. Végül kimentek a pincébe az ott hagyott adományokért. Kofaasszonynak adták el a tojást, az árát közösen elmulatták a kocsmában.

Dinnyésen húshagyókedden 5-6 legény öltözött fel maskarába. Harmonikával, köcsögdudával járták a házakat. Az udvaron táncoltak, bekormozták a lányokat. Fánkot kaptak. Aki nem engedte be őket, annak a házfalát bemeszelték sárral.

Gárdonyban a húshagyókedden két betyár, két lánynak öltözött legény, egy csikós, egy postás, egy koldus és egy zenész (harmonikás vagy citerás) szerepelt a tikverőző csoportban. A betyárok kezükben pisztolyt tartottak, a csikós ostort, a postás levelestáskát, a koldus karján kosarat hordott. Koldus helyett később egy medvét alakító legény szerepelt a szokásban. Arcára maszkot tettek, szalmából hosszú farkat fontak neki, kifordított bekecset és bundabéléses nadrágot viselt. A hátán hosszú szakajtókosarat vitt az ajándékok számára. A postás a legények tréfás farsangi leveleit továbbította a lányoknak, akiktől ezért pénzt kapott. A levelek gyakran a lányok viselkedésére vonatkozó rigmust tartalmaztak:

Olyan vágj mint a páva,

Vígjáig, bőgj hasra ne ess a konyhába!

Égj másik farsangi levél a következő kérdés volt:

Őszibarack nem durans^ki,

Tudsge kislány gúnározpi?

A tikverőzők zeneszóval, korábban citera, köcsögduda, később harmonika kísérettel járták az utcákat. Minden házhoz betértek, és az udvaron táncoltak egyet. Ha a háznál lány vagy menyecske volt, megtáncoltatták. Eközben a koldus vagy a medve az ajándékokat: a tojást, a kolbászt és a szalonnát gyűjtötte a kosarába. A szomszédos Kápolnásnyékre is átmentek tikverőzni. A kapott pénzt elosztották; a tojást, szalonnát, kolbászt valamelyik legény házánál megsütötték. Ide lányok is jöttek, este együtt táncoltak, mulattak.

Sukorón Czifra Mihály (szül. 1899) beszélt a tikverőzésről: „Húshagyókedden tikverőztek. Köszöntőt mondtak. Az udvarban verték a tepsit, a rossz rént, köcsögduda szólt. Láncos botjuk is volt. Térdig érő szakállal ugrabugráltak. Hamvazószerdán volt a kormozás. A legények az utcán a lányokat vagy a fiatalabb menyecskéket megcirógatták.” A hamvazószerdái kormozásra 1961-ben így emlékezett vissza a 80 éves Kiss Józsefné Zólyomi Erzsébet: „Akkor aztán bemaszatolták a legények a leányokat, ahol érték. Jó korommal... Amikor a legény észrevette, itt leányok vannak, elment reggel korán, aztán ha ágyban érték, ott kormozta be, ha utcán érték, ott kormozta be. Aztán röhögtek jól rajta a legények. Mert csupa kormok voltak. Hát ez volt a divat hajdanában.”7 Pátkán is húshagyókedden tikverőztek. A legények maskarába öltöztek, arcukra lárvát (álarcot) tettek. Közülük egy muzsikásnak, egy durrogatósnak, egy cigánylánynak és egy postásnak öltözött. Az utcán muzsikálva, ostorral durrogtatva jártak. Bementek minden házhoz. Az udvaron a durrogatós a cigányleánnyal táncolt. A postás tréfás szövegű levelet adott a házbeli leánynak, akitől a tikverőzők tojást kaptak. A tyúkólakban is összeszedték az aznapi tojást. Este az összegyűjtött tojásból nagy lakomát rendeztek. Kápolnásnyéken is húshagyókedden 5-9, cigányasszonynak, lányoknak öltözött legény járt tikverőzni. A Velencei-tó környéki falvakban a második világháborút követő években szűnt meg a húshagyókeddi tikverőzés.

Kajászószentpéteren 1951-ben az 56 éves Csontos Sándorné említette: „Hamvazószerdán öten rossz szűrbe, női ruhába öltöznek, s akkor harmonikával mennek a falun végig. Tyúkverősöknek hívjuk őket. Táncolni kapják el hol egyik lányt, hol a másikat.”8

Válón Nagy Gyuláné (szül. 1886) beszélt a farsangi bolondozásról, amely egészen 1960-ig minden évben lezajlott. Húshagyókedden maskarába öltözött legénycsoport járta a házakat. Asszonynak, lánynak, rongyos mhás cigánynak öltöztek, arcukat bekormozták, hogy ne ismerjék fel őket. Szalmával kitömött nadrágú és esernyőjavító alakoskodó is ment velük. Harmonikaszóra táncra perdültek az udvarokon. Tojást kaptak, amit az egyik rongyos ruhás farsangi bolond a kosarába gyűjtött. Társa „cukrot” árult: pénzért barackmagot, száraz csipkebogyót kínált a házbelieknek. Válón a legények húshagyókeddi bolondozása éjfélig is eltartott. Tordason is maskarába öltözött legények csapták agyon a

7 HAJDÚ-KÁZMÉR1974, 83-84.

8 SZIKMNA 51. 1.

96