Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 37. (Székesfehérvár, 2008)
Tanulmányok, közlemények - Néprajz - Lukács László: A mohai tikverőzés
Alba Regia 37 (2008) Mert ha én megdoblak, A% is nekedfáj! Tojást, esetleg kolbászt kaptak a kosarukba, fánkkal kínálták meg őket. Ahol semmit nem kaptak, ott a tyúkólakban maguk szedték össze a tojást. Ilyen helyen a házbelieket megsöprűzték, durván, gorombán beszéltek velük, ütöttekvertek amit értek. A szokás résztvevői végezetül a kapott élelmiszert egymás között elosztották, a tojást eladták, és az árán az esd bálon mulattak. Iszkaszentgyörgyön az utolsó tikverőzés az 1940-es évek végén volt, akkor a 14-18 éves legénykék vettek benne részt. Fehérvárcsurgón csak az első világháborúig élt a szokás. Hamvazószerda reggelén, a farsangi bál után mentek tyúkverő^nyi a legények. Homlokukat, állukat korommal kenték be, rossz kabátot vettek magukra, meszelőt, söprűt vittek, azzal botorak. Elsősorban az eladó lányok házát keresték fel, akiknek tréfás verseket mondtak, különösen, ha azok koruk alapján már férjhez mehettek volna az elmúlt farsangban. Bekormozták a lányokat, asszonyokat, majd a tyúkólban összeszedték a tojást, amit a kapott füstölthússal, kolbásszal együtt megsütöttek. Bodajkon szintén a húshagyókeddi bál után, hamvazószerda délelőttjén tikverőytek. Néhány legény női ruhába öltözött, a többiek nem változtattak báli viseletükön, legfeljebb kucsmájukat fordították ki. Öt-hat fős csoportban felkeresték a lányos házakat. A lányokat, asszonyokat bekormozták. Nagy kosarakba gyűjtötték a tojást és a füstölthúst, amit kaptak, vagy a tyúkólakból, húsfüstölőkből elemeitek. Ahol semmit nem kaptak, ott különösen szemtelenül viselkedtek. Az összegyűjtött tojást, füstölthúst a kocsmában sütötték meg, ahol végül mulattak. Magyaralmáson az 1940-es évek végéig húshagyókedden még jártak tikverőynyi. A legények rossz ruhába, maskarába öltöztek, álarcot tettek, amelyre kenderkócból bajuszt, szakállt ragasztottak vagy arcukat korommal kenték be. Fejükre kifordított bundasapkát tettek. Kezükben botot, pisfizafát, kaszát, rossz meszelőt, régi kardot vittek. A két világháború közötti időszakban volt olyan év, hogy négy-öt tikverőző csoport is járta a falut, mindegyikbe 5-6 hasonló korú legény tartozott. „Ismert alak volt köztük — írta Gelencsér József — a pipásv&g] a férfi, ő vezette az ass^ont, aki egy nagy kosarat vitt a karján, melybe az ajándékokat rakták. Más csoportoknál egy, esetleg két bolond kán szerepelt. Előfordult a kéménsöprő, némelyek pedig azzal tűntek ki, hogy derekukra kukoricacsuhéból készített fonyást kötöttek, mely hátul hosszú farokként csüngött alá. A nagyobb legények csoportjában egy hermónikás rángatta hangszerét, kísérte a legények lármás nótázását. Az udvarokra lépve felkeresték az ólakat, piszkafával megszurkálták a tyúkokat, hogy előbb kotújjanak, kormos kézzel megcirógatták a lányokat, menyecskéket. Itt-ott a harmonikás zenéjére néhányszor megpörgették őket. Ahol nem kapták meg az elvárt adományokat, ott csúnyán elbántak a háziakkal. Kormos meszelőjükkel bepiszkították a fehér házfalat, bekenték korommal mindazt, ami útjukba került, felmásztak a nyitott kéménybe, onnét szedték le a fustölthúst. Az összejött tojás egy részét a kofának adták el, árán valamelyik háznál mulatságot csaptak, hol a többi tojást, húsfélét vacsoraként elfogyasztották.” Sőréden hamvazószerda hajnalán a bálból hazafelé jövő legények kormoztak, amit tikverőfisnek neveztek. Vagy az utcán kormozták be a lányokat vagy a házaknál. Csókakőn az 1950-es években farsang keddjén még tikverőfiek a legények. Ócska ruhába, maskarának öltöztek, arcukat korommal kenték be. Egy-kettő közülük női mhába, leánynak, cigányasszonynak öltözött. Nagy zajjal házról házra jártak, egykor verset is mondtak. Korommal, fekete cipőkrémmel kenték be a házbelieket, a náluk lévő söprűvel az ólban megveregették a púkokat. Közben csíptek-loptak, ami értek. Elvitték a tyúkok alól a tojást, letörtek egy darabot a nyitott kéményben füstölődő kolbászból. Adtak is nekik tojást, fánkot, füstölthúst, amit a tarisznyájukba, kosamkba raktak. Végül a gyűjtött adományokat és szerzeményeket megsütötték, megették, úgy mentek a farsangi bálba. A XX. század elején a legények még Csákváron is felöltöztek farsang utójján maskarának, rossz mhában járták az utcákat. Pákozdon 1975-ben Csontos Gábor 71 éves adatközlőm így mutatta be a tikverőzést: „Itt húshagyókedden volt a tikverőzés. A kosaras leánynak öltözött fiú, aki a tojást kosárba gyűjtötte össze. A kutyaverő cigánynak volt öltözve, láncosbottal járt, azt a tánc alatt csörgette. Két táncos volt: egy férfinak és egy nőnek öltözött. A harmonikás cigánynak volt felöltözve. Az udvaron a harmonikás játszott, a táncosok táncoltak, a kutyaverő a láncos botot csörgette, a kosaras a kapott tojásokat szedte össze. A tojást a végén megsütötték, a feleslegeset eladták. Fánkot és kolbászt is kaptak. A végén mindezt elfogyasztották. Ha a kisfaludi kastélyba is elmentek, ott 20 pengőt kaptak.” Ács István (szül. 1900) 1977-ben arra emlékezett, hogy a pákozdi tikverőzők a környező községeket, pusztákat is felkeresték: „Volt egy hermónikás, egy láncbotos, kettő meg táncolt, de azok is férfiak voltak, csak az egyik nőnek volt öltözve. De az isten sem mondta meg, hogy kicsoda. Nem szóltak semmit. A láncbotos volt a kutyakergető. Rongyos ruha, szűr volt rajtuk. Papírból volt az álarcuk, festve. Kaptak tojást, húst, fánkot, hosszúkosár volt a karjukon. Az udvaron a konyhaajtó előtt nekiálltak táncolni. A hermónikás elkezdte húzni, a lánynak öltözött és a legény elkezdtek táncolni. A láncbotos védte őket a kutyától, zörgette a kezében. A gyerekek kísérték őket. Tizennyolc éves kortól vett részt benne a legény. A tojás egy részét eladták, más részét megsütötték. Börgöndre, Dinnyésre, Kisfaludra, Ságimajorba, Pátkára, Lovasberénybe is elmentek. A pénzt elosztották. Húshagyókedden este egy háznál táncoltak.” A tikverőzők az utcán 95
