Demeter Zsófia - Kovács Loránd Olivér (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 36. (Székesfehérvár, 2007)
Tanulmányok - Történelem - Helytörténet - Demeter Zsófia: Napló és emlékezet
Alba Regia 36 (2007) De a kapunk előtt gyanús hangokat hallottam, mintha itt valaki lenne. Suttogás, vagy csosgogás volt? Nem tudom. Kinyitom lassan a kaput, hogy kinézek. Abban a pillanatban ag utca másik oldaláról, a rendőrség udvarából, a fenyőfák kögül röpül a kapu mellé, a hág tövébe egy füstgázomba. Önkéntelenül is agonnal becsuktam ag alig egy kissé kinyitott kaput, úgy látsgik még nincs vége. Pedig ag utcán már senki sem volt, teljes csend és nyugalom, a diákok egy résge előre, másik résge hátrafelé, de igen sokan át a mi kerítésünkön, árkon-bokron keresgtül, hanyatt-homlok elrohantak már, ki merre tudott. jöttek is agután katonák, rendőrök udvarokba, hágakba keresni diákokat, de valósgínű, hogy már minden eredmény nélkül. De mit csinált a páncélautó? Amint elkegdte a tüget okádni, megindult lassan előre a Vöröshadsereg útja felé. Agok jártak rossgul, akik errefelé sgaladtak. Mert amikor kiért a Vöröshadsereg útjára, balra fordult, és tovább ontotta a tüget. Itt talált agután tarkón egy cigány lányt, aki agonnal meghalt. Másnap hallottam, bogy ag utca végében cca. 400 m távolságban, a cukrásgdánál a bokáját találta el valakinek egy fáradt golyó. Másnap korán reggel kimentem megnégni a terepet. A Deák Ferenc utcai kapu mellett a járdán sgürke formális vértócsa. A nyomok pedig elég vastagon tovább a járdán, be a Pirosalma utcába, majdnem a bejárati kapunkig. Ag a higanyos gyanús hang ugyanis, amit este a Deák Ferenc utcai kapunál hallottam, onnan eredt, hogy ott kapott felső comblövést egy kislány, aki ag abai kögséghágán írnok volt, és vőlegénye úgy látsgik, akart rajta segíteni, ők suttoghattak. Mikor agonban a füstgágbomba odacsapott, elkegdte a lányt vonsgolni, búgta a sarokig majd odébb is, mikor agtán valahogy talán a vállára vette és elsietett vele a Fürst S. utca elején lakó orvosbog. Vérvesgtesége agonban ekkor már igen nagy volt, mert a comb felső résgén pont ag ütőeret találta el a golyó: a kórhágba sgállítás már nem segített rajta. Nem tudom, mi késgtette agt a rendőrt arra, hogy onnan a sötétből, a bokrok leple alatt ide hajítson egy bombát akkor, mikor ag utca már rég teljesen néptelen volt, a gépfegyver-ropogás is már abbamaradt. Egyre agon mofondírogtam, hogy ha én akkor kinyitom a kaput, és látom a hely getet, nyilván behúgom a kislányt a kapu mögé, és valamiképpen elsgorítom a vérgő sebet, talán még megmenthettem volna ag életét. De volt egy rendőr, aki ebben megakadályogott. Falán fel sem foghatta, hogy itt már csak sebesült lehet, nem pedig ellenség akitől még mindigfélnie kellene. Fiat ember életébe került eg a csendes néma felvonulás. Hogy mennyi volt a sebesült, eg — érthető okokból — sohasem derült ki. Falán érdekes, bár nem nagy jelentőségű, megemlíteni, bog' mi történt másnap a hivatalban. Bigony nem nagy volt a munkalág hisg igen forró volt a levegő. Ag emberek menetek ide-oda, besgélgettek. En is megyek be ag igaggatóhog, ott van a párttitkár is és még 1 -2 sgemély. Említi a párttitkár, hogy mi történt tegnap este. Főbbek kögött úgy, hogy „a diákok puskákkal, pisgtolyokkal felfegyverkegve vonultak a rendőrség elé, ott lövöldögtek... ” stb. En, aki egésg éjjel nem tudtam aludni, még mindig ag esti események hatása alatt voltam, elég ingerült állapotban, majdnem nekirontottam a párttitkámak, hogy mondhat ilyeneket? Én láttam ag egésget, sgem- és fültanúja voltam mindennek. Röviden elmondtam, mi történt. Sgépen meghallgattak, agután jött ag igaggató: „És maga mit keresett ott?” Gondolta, na most befutottam a csőbe. Erre én erélyesen kivágtam magam: „Hogy mit kerestem ott? Hisg ott lakom, ag ablakom alatt történt minden, persge hogy láttam és hallottam. ” Vártam később, hogy követkegményei lesgnek kirohanásomnak, de mégsem volt semmiféle retorgió. ,/\ sgerda esti sgékesfehérvári tüntetés alkalmával elesett hat sgékesfehérvári dolgogó temetéséről a városi Fanács gondoskodik. Ag elhunytak családtagjai sgámára a 10.000forint kiutalásáról is gondoskodás történt. ” Új Fehérvár, 1956. Október 28-ai „Különkiadásából”. 4 4. Krátki Pál emlékei: 1956. október 24-én a Szabó Palotánál Földeákon születtem, 1929-ben. Orosházán tanultam, polgáriba jártam és 4 éves szakmunkásképzőbe. 1947-ben végeztem szabó szakmunkásként. Az 1947-es választásokon még Orosházán voltam, s azt tapasztaltam, hogy ott egymást nem mocskolták. Én 47-ben már választó voltam, s bizony MADISZ-tagként részt vettünk a kékcédulás szavazáson. Én is kaptam 10 cédulát, hogy szavazzak az idegen körzetekben. De eg)7 haverom jött, és elhívott máshová, ezért a cédulákat eltéptem, és eldobtam. 1948 és 1984 között a hadseregnél voltam, Fehérváron is szolgáltam a hadseregtörzsnél. 1948-ban jelentkeztem önkéntes katonának azért, hogy tiszti iskolára küldjenek. A végzettségem megvolt hozzá, de nem vettek fel, csak kiképzőnek voltam jó. A Polgárdiban állomásozó MN 9336-os alakulathoz tartoztunk. Nekünk nagyon nyugodt, visszafogott parancsnokunk volt. Ez nagyon sokat jelentett, valószínűleg ezzel sokunk életét mentette meg Apagyi Gábor főhadnagy. Öt meg egy sorkatonát küldték Győrbe a katonatanácshoz. Mi választottuk őket. De Apagyi nem ment el: azt mondta, hogy mi csak csináljuk, amit a beosztásunk megkövetel. A politikai tiszteket el kellett volna zavarni. De ő erre is azt mondta, hogy elmehetnek, ha akarnak. Riadókészültségbe helyeztek 23-án: ekkor a laktanyát már nem lehetett elhagyni, és le sem vetkőzhettünk. Gerő beszédét még végighallgattuk a rádióban, de éjjel 1 óra felé már kaptuk is a parancsot: „motort indíts, kocsira, irány Székesfehérvár!” A parancsnokunk a Hadtestparancsnokkal egyeztetett. A mienk „hadtestközvetlen” alakulat volt, tehát közveüenül innen kaptuk a parancsot, légvédelmisek voltunk. Székesfehérvárra rendeltek be. 47 I
