Demeter Zsófia - Kovács Loránd Olivér (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 36. (Székesfehérvár, 2007)
Tanulmányok - Történelem - Helytörténet - Demeter Zsófia: Napló és emlékezet
Alba Regia 36 (2007) Az egységünk blokkolta a fontos épületeket: a postát, a bankot, a vasutat, az BM épületet, a Vadásztölténygyárat és a fő közlekedési bevezető utakat. Itt lövegeink voltak telepítve. A többi részleg a Zámolyi úti laktanyában volt elhelyezve 20-22 fővel. 24-én felsőbb utasításra rendeltek ki Szuszits Lajos főhadnagy vezetésével a Szabó palotához, védelmet kértek, mert tömeg megjelenését várták. 12 óra körül kaptuk a parancsot, hogy ebédeljünk meg, mert 14 órától feladat lesz, a kocsi előállt. A mi feladatunk a BM megyei kapitányság objektum védelme volt, ez azt jelentette, hogy illetéktelen polgári személy be nem mehet. Kimentünk, jelentkeztünk a Szabó Palotánál Sebestyén rendőr ezredesnél. Sebestyén Szuszits főhadnagynak adta az utasítást. A belügyisek jelezték a veszélyt, mert az előző nap két vadásztölténygyári gyereket, a Készéi fiúkat letartóztatták. Készéi István szónokolt az országalmánál, azért tartóztatták le. Az ő kiszabadításukra alakult a tömeg, amely a Szabó Palotánál kezdett gyülekezni. Előbb csak 10-20 fő volt, de hamarosan ott voltak a vasutasok is, akik szolgálatba mentek. Végül 200-300 fő gyűlt össze. Rövid idő alatt játszódtak le az események, 16 óra és fél nyolc között, s közben be is sötétedett, hiszen október vége volt. Amíg kevesen voltak, addig az udvari kultúrteremben tartózkodtunk, betáraztuk a fegyvereket. Az embereket én állítottam föl a Deák Ferenc utcai fronton az épület előtt, a kerítés oszlopai mögött. Lenn, az épület főbejáratánál volt az operatív csoport. En a hátsó kapu mellett álltam az épület sarkánál, itt állt a Wipponunk is. Én láttam a felállított katonákat és a Pirosalma utca sarkát is. A katonák engem figyeltek. Parancsot kaptak, hogy senkivel szóba nem állhatnak, mert az elvonná a figyelmüket. A tömegben főleg nők voltak, ők beszéltek. Nem tágítottak. Kijött a rendőrkapitány, Sebestyén ezredes, és egy alacsony helyettese. O volt az ÁVH-helyettese a rendőrkapitánynak. O most civilben volt. Sebestyén betárazott és hat lövést adott le, de a levegőbe lőtt. A tömeg egy kicsit meghőkölt, de azután, ahogy Sebestyénék visszamentek az épületbe, nagy lett a hangerő, a tömeg már gúnyolódott. Rajtunk és Sebestyénen kívül itt nem volt más egyenruhás. Az épület előtt, a katonák mögött volt egy csomó civilruhás. Egy civil sárga könnyfakasztó gránátot osztott szét, 8-10 darabot. Eldobták a gránátot, s egyet mindjárt visszadobtak, hozzám közel robbant fel. Csak könnyezést okozott. Egyik oldal sem mozdult: a gránát bedobálásra, de még a visszadobásra sem reagált senki. Tőlem azt kérdezte egy civilruhás, hogy „Mit gondol, miért vannak itt?” Egy másik civil pedig figyelmeztetett, hogy vigyázzak, mert ez egy ávós őrnagy. Én azt mondtam, hogy ez engem nem érdekel, mert nekem a katonákért kell felelnem, és a feladatot végrehajtom. Egyre feszültebb lett a légkör. Én szóltam a katonáknak, hogy engem nagyon figyeljenek, lövésről egyelőre szó sincs. Az a lényeg, hogy ha lövést kapunk, akkor engem figyeljenek. „Parancs nélkül nem lőhettek, és húzódjatok az oszlopok mögé!” — szóltam nekik. Valakinek, valószínűleg Sebestyénnek az utasítására 8-10 egyenruhás rendőr érkezett egy Csepel teherautón a főbejárathoz. A Budai út felől jöttek, készültségben voltak, géppisztolyuk volt. A Gyümölcs utca és a Budai út sarkán álló háznál, ez akkor ott szovjet tisztek laktak, két BTR páncélozott jármű állt biztosításul, valószínűleg már 23-ika óta. Most, azzal egy időben, hogy a rendőrök megérkeztek, valakinek — nyilván felettes parancsnoknak az utasítására — a háztömböt megkerülve Pirosalma utcán érkezett az egyik páncélos a Deák Ferenc utcára. Az egész pár perc, kb. 5 perc alatt zajlott le. Az első sorozatlövést már kikanyarodva adta le a rendőrség hátsó bejáratától éppen akkor, amikor a rendőrök ugráltak le a teherautóról. A rendőrök többsége a teherautóról hátrafelé ugrott le, de Kardos a vezető mellől ugrott ki, őt találta el a jobb lábán a lövés. Kardos az árokba esett, amikor fölvettük ott feküdt. Jóvári az épület előtt, az utcán kapott haslövést, ő a kerítés tövében feküdt. Az első lövések hatására a tömeg egy része a rendőrkapitányságra tört be, hogy meneküljön. A másik része a szemben lévő épület kapuját nyomta be, a többiek a Budai út felé menekültek. A páncélos megállás nélkül a Budai út felé lassan haladt, a hátsó kapuig ért el. Ekkor elfordította a géppuskát, és az ide is bemenekülő emberek után lőtt. A második sorozatot éppen mögöttem adta le a páncélos az udvar felé: az épület sarkát érte a fölpattanó lövedék. A sorban utolsónak álló katonának az épület előttiek közül a dobtárát találta el, de le is pattant róla. Mi a gépkocsivezetővel a Wippon kereke mögé feküdtünk le. A páncélozott jármű tovább ment és a harmadik sorozatot a Budai út sarkán adta le. Ezek rövid sorozatok, 3-4 lövésesek voltak, a fedélzeti géppuskából adták le. 7,62-es fegyver lehetett. Ekkorra kitört a borzasztó pánik: az épület előtt már ember nem volt, csak vasutastáska, női cipő és minden, amit el lehet hagyni menekülés közben. 48
