Demeter Zsófia - Kovács Loránd Olivér (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 36. (Székesfehérvár, 2007)

Tanulmányok - Néprajz - Lukács László: A karácsonyfa a Dunántúlon és Szlavóniában

alma, kockára vágott krumpli, apró szén került rá, utóbbiak selyempapírba csomagolva. A diót vízbe, majd lisztbe mártották, a végére gyufaszálat szúrtak, így került fel a fára. Pattogatott kukorica füzérrel, vágott dióval, mandulával megszórt aprósüteménnyel is díszítették. Az 1930-as években kockacukrot csomagoltak sztaniolpapírba, azt akasztot­ták az, ágakra. A második világháború után sokan házilag főztek szaloncukrot, kakaóval, vágott dióval ízesítették.83 Pátvon (Pest m.) is borókafenyő volt a régi karácsonyfa. Tartója marharépából készült, virágcserép formára vágták, színes papírral bevonták, ebbe állították a karácsonyfát. Dióval, almával, linzertésztával, gyertyákkal díszítették. Apró­szentek napján (december 28.) a karácsonyfa ágával megütögették a házbeli gyerekeket, hogy ne legyenek kelésesek.84 Terjedt az ifjúsági egyesületek révén is. Budakalászon a Mária-kongregáció leányai 1916-ban jótékony célú színielő­adást rendeztek: a színdarabot december 25. és 30. között mutatták be négy alkalommal. A darabhoz a karácsonyfát Holli Antalné ajándékozta, amelyre 5 korona 50 fillérért szaloncukrot, 1 korona 20 fillérért gyertyát vettek. Az előadá­sok tiszta jövedelme 512 korona 65 fillér lett. Prohászka Ottokár püspök saját kezűleg írta a színielőadásokról az egy­házmegyei hatóságnak megküldött elszámolás hátlapjára a következő levélfogalmazványt: Ftdő Pléb. Úr! Örömmel vettem tudomást a budakalászi Mária-congregáció áldozatkészségéről, s köszönetét mondok Tiszts.gednek buzgólko­­dásáért, mellyel a Congregációban a lelki életet s az összetartást előmozdítja.85 Budáról, a XIX. század utolsó harmadának Vízivárosából Bevilaqua Borsody Béla emlékezett meg a karácsonyfáról: »A karácsonyfákra a Vízivárosban is, mint mindenütt, színes papírláncokat, üvegből fújt „aranyalmákat”, zsidó arany­­lapítók (aranvfüstverők, Goldschläger, Plattner, Blockner) által vert „aranyfüstöt”, aranyozott diót, narancsot, datolyát, zsidó „aranydróthúzók” (Goldzieher) által húzott hajszálvékony „aranyhajat”, kicsi gyertyákat raktak. A magyar keresz­tény családok a karácsonyfa köré állva betlehemi „pásztordalokat” énekeltek... A német családok az ősi „Tannenbaum- IJed-ef ’ énekelték, ami jól fejezi ki azt, hogy a télen is zöld fenyőfa télen is tavaszjelkép...«86 A Buda környéki, Duna menti délszlávoknál, úgy a görögkeletieknél, mint a római katolikusoknál, még annyira sem vált hagyományossá a karácsonyfa, mint a környezetükben lévő magyar, német vagy szlovák településeken. Még a második világháború után is csak igen szórványosan jelent meg körükben, főként ott, ahol erős volt a más nemzetisé­gű-, vag\' a városi hatás. Néhol a koma hozott keresztgyermekének kis karácsonyfát. Budakalászon a karácsonyi szalma közé rejtették a gyermekeknek szánt ajándékot. Az első világháború előtt Juga Velimir még jogosan írta a magyaror­szági szerbekkel kapcsolatban: „A gyermekek karácsony előestéjét legjobban várják, ez pótolja náluk a karácsonyfa örömét. A szerb parasztembernél a karácsonyfa ismeretlen, ott a gyermekeknek más örömük van.”87 A délszláv csalá­doknál a karácsonyi kalács és a karácsonyi tuskó helyettesítette a karácsonyfát. Mindkettő a karácsonyfa előzményének tekinthető. A kerek karácsonyi- vág)' nagykalács (bo^icni kolac, veliki kolac) közepét a szerbek tésztarózsával díszítik, piros fonallal átkötött bazsalikomágat szúrnak bele. Szentendrén bukszuságat szúrnak a kalács (bogatica) közepére, piros fonállal vág)' szalaggal átkötik, és gyakran karácsonyfaszerűen feldíszítik színes papírral, aranyozott dióval. Elhelyezése, környezete is a karácsonyfáéval azonos: „Ma is általános, hogy karácsony böjtjén délután nagy szakajtóba, amit más célra nem használnak, különféle terményeket: búzát, árpát, kukoricát, almát, diót, aszalt szilvát, szőlőt, fokhagymát tesznek bele, mindezek tetejébe pedig a karácsonyi kalácsot. Amikor még az asztal nem a szoba közepén állt, hanem a sarkon át elhelyezett pad előtt, akkor azon, a szentképek alatti végében tartották a kalácsot. Most rendszerint a fiókos szekrény áll a pad helyén, azon van a kalács.”88 A kalács nagy rózsájába az örökzöld ág mellé gyertyát is tűznek. Mind a karácsonyesti vacsora, mind pedig karácsony napjainak ebédjén az ünnepi asztal legfontosabb kelléke a kalács a rajta égő gyertyával. Felekezeti különbség tapasztalható az ünnep e fontos attribútuma felhasználásának időtartamában: „Mindenekelőtt szembeszökő az a jelenség, hogy amíg a karácsonyi kalács funkcionálása a katolikus délszláv lakosság­nál a karácsonyi ünnepek ideje alatt tart — többnyire karácsony első napján kerül fogyasztásra —, addig a görögkeleti vallású szerbeknél egészen újév napjáig (január 14.) megőrzik, és csak akkor kerül széttörésre és fogyasztásra.”89 Karácsony böjtjének éjjelén (badnja noc) a délszláv családoknál nagy tuskót (badnjak) égettek, amely egész éjjel parázs­­lott. Badnjak céljára lehetőleg keményfát használtak. Csobánkán az első világháború előtt a kiszemelt fát karácsony böjtjének napján vágták ki. Csak keleti irányból vághatták, a föld felett, a törzsét, amit nem volt szabad elhasogatni. Borostyánnal feldíszítve, lóval vontatták be az erdőről a faluba. Hazaérve búzával megszórták. Este a hat órai harango­zással kezdődött az ünnep: ekkor vitte be szertartásosan a gazda a házba először a badnjakot, majd a szalmát. A tűzre tett tuskót a gazdaasszony keresztben háromszor megkente mézzel. Más fa ilyenkor nem égett a tűzhelyen. A badnjak füzénél főzte meg a vacsorához készülő tésztát. Főzés után vörösborral oltották el, hogy sok boruk legyen. Másnap a Alba Regia 36 (2007) » NAdasinh Balatoni 2000,201. 84 Szabó—Molnár 1986,148. 85 P.O. 1917. V. 28. (Kimutatás a budakalászi Mária kongregátio leányai által rendezett színi előadásokról 1916. évben. Egyházmegyei Levéltár, Székesfehérvár. 1030/1917,7167,4531 B.) 86 Bt >rs( )DY 2005,279. 87 Jt’GA 1913,30. 88DEISINGER 1972,170-174. m KISS 1988,66-73. 37

Next

/
Thumbnails
Contents