Demeter Zsófia - Kovács Loránd Olivér (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 36. (Székesfehérvár, 2007)
Tanulmányok - Néprajz - Lukács László: A karácsonyfa a Dunántúlon és Szlavóniában
alma, kockára vágott krumpli, apró szén került rá, utóbbiak selyempapírba csomagolva. A diót vízbe, majd lisztbe mártották, a végére gyufaszálat szúrtak, így került fel a fára. Pattogatott kukorica füzérrel, vágott dióval, mandulával megszórt aprósüteménnyel is díszítették. Az 1930-as években kockacukrot csomagoltak sztaniolpapírba, azt akasztották az, ágakra. A második világháború után sokan házilag főztek szaloncukrot, kakaóval, vágott dióval ízesítették.83 Pátvon (Pest m.) is borókafenyő volt a régi karácsonyfa. Tartója marharépából készült, virágcserép formára vágták, színes papírral bevonták, ebbe állították a karácsonyfát. Dióval, almával, linzertésztával, gyertyákkal díszítették. Aprószentek napján (december 28.) a karácsonyfa ágával megütögették a házbeli gyerekeket, hogy ne legyenek kelésesek.84 Terjedt az ifjúsági egyesületek révén is. Budakalászon a Mária-kongregáció leányai 1916-ban jótékony célú színielőadást rendeztek: a színdarabot december 25. és 30. között mutatták be négy alkalommal. A darabhoz a karácsonyfát Holli Antalné ajándékozta, amelyre 5 korona 50 fillérért szaloncukrot, 1 korona 20 fillérért gyertyát vettek. Az előadások tiszta jövedelme 512 korona 65 fillér lett. Prohászka Ottokár püspök saját kezűleg írta a színielőadásokról az egyházmegyei hatóságnak megküldött elszámolás hátlapjára a következő levélfogalmazványt: Ftdő Pléb. Úr! Örömmel vettem tudomást a budakalászi Mária-congregáció áldozatkészségéről, s köszönetét mondok Tiszts.gednek buzgólkodásáért, mellyel a Congregációban a lelki életet s az összetartást előmozdítja.85 Budáról, a XIX. század utolsó harmadának Vízivárosából Bevilaqua Borsody Béla emlékezett meg a karácsonyfáról: »A karácsonyfákra a Vízivárosban is, mint mindenütt, színes papírláncokat, üvegből fújt „aranyalmákat”, zsidó aranylapítók (aranvfüstverők, Goldschläger, Plattner, Blockner) által vert „aranyfüstöt”, aranyozott diót, narancsot, datolyát, zsidó „aranydróthúzók” (Goldzieher) által húzott hajszálvékony „aranyhajat”, kicsi gyertyákat raktak. A magyar keresztény családok a karácsonyfa köré állva betlehemi „pásztordalokat” énekeltek... A német családok az ősi „Tannenbaum- IJed-ef ’ énekelték, ami jól fejezi ki azt, hogy a télen is zöld fenyőfa télen is tavaszjelkép...«86 A Buda környéki, Duna menti délszlávoknál, úgy a görögkeletieknél, mint a római katolikusoknál, még annyira sem vált hagyományossá a karácsonyfa, mint a környezetükben lévő magyar, német vagy szlovák településeken. Még a második világháború után is csak igen szórványosan jelent meg körükben, főként ott, ahol erős volt a más nemzetiségű-, vag\' a városi hatás. Néhol a koma hozott keresztgyermekének kis karácsonyfát. Budakalászon a karácsonyi szalma közé rejtették a gyermekeknek szánt ajándékot. Az első világháború előtt Juga Velimir még jogosan írta a magyarországi szerbekkel kapcsolatban: „A gyermekek karácsony előestéjét legjobban várják, ez pótolja náluk a karácsonyfa örömét. A szerb parasztembernél a karácsonyfa ismeretlen, ott a gyermekeknek más örömük van.”87 A délszláv családoknál a karácsonyi kalács és a karácsonyi tuskó helyettesítette a karácsonyfát. Mindkettő a karácsonyfa előzményének tekinthető. A kerek karácsonyi- vág)' nagykalács (bo^icni kolac, veliki kolac) közepét a szerbek tésztarózsával díszítik, piros fonallal átkötött bazsalikomágat szúrnak bele. Szentendrén bukszuságat szúrnak a kalács (bogatica) közepére, piros fonállal vág)' szalaggal átkötik, és gyakran karácsonyfaszerűen feldíszítik színes papírral, aranyozott dióval. Elhelyezése, környezete is a karácsonyfáéval azonos: „Ma is általános, hogy karácsony böjtjén délután nagy szakajtóba, amit más célra nem használnak, különféle terményeket: búzát, árpát, kukoricát, almát, diót, aszalt szilvát, szőlőt, fokhagymát tesznek bele, mindezek tetejébe pedig a karácsonyi kalácsot. Amikor még az asztal nem a szoba közepén állt, hanem a sarkon át elhelyezett pad előtt, akkor azon, a szentképek alatti végében tartották a kalácsot. Most rendszerint a fiókos szekrény áll a pad helyén, azon van a kalács.”88 A kalács nagy rózsájába az örökzöld ág mellé gyertyát is tűznek. Mind a karácsonyesti vacsora, mind pedig karácsony napjainak ebédjén az ünnepi asztal legfontosabb kelléke a kalács a rajta égő gyertyával. Felekezeti különbség tapasztalható az ünnep e fontos attribútuma felhasználásának időtartamában: „Mindenekelőtt szembeszökő az a jelenség, hogy amíg a karácsonyi kalács funkcionálása a katolikus délszláv lakosságnál a karácsonyi ünnepek ideje alatt tart — többnyire karácsony első napján kerül fogyasztásra —, addig a görögkeleti vallású szerbeknél egészen újév napjáig (január 14.) megőrzik, és csak akkor kerül széttörésre és fogyasztásra.”89 Karácsony böjtjének éjjelén (badnja noc) a délszláv családoknál nagy tuskót (badnjak) égettek, amely egész éjjel parázslott. Badnjak céljára lehetőleg keményfát használtak. Csobánkán az első világháború előtt a kiszemelt fát karácsony böjtjének napján vágták ki. Csak keleti irányból vághatták, a föld felett, a törzsét, amit nem volt szabad elhasogatni. Borostyánnal feldíszítve, lóval vontatták be az erdőről a faluba. Hazaérve búzával megszórták. Este a hat órai harangozással kezdődött az ünnep: ekkor vitte be szertartásosan a gazda a házba először a badnjakot, majd a szalmát. A tűzre tett tuskót a gazdaasszony keresztben háromszor megkente mézzel. Más fa ilyenkor nem égett a tűzhelyen. A badnjak füzénél főzte meg a vacsorához készülő tésztát. Főzés után vörösborral oltották el, hogy sok boruk legyen. Másnap a Alba Regia 36 (2007) » NAdasinh Balatoni 2000,201. 84 Szabó—Molnár 1986,148. 85 P.O. 1917. V. 28. (Kimutatás a budakalászi Mária kongregátio leányai által rendezett színi előadásokról 1916. évben. Egyházmegyei Levéltár, Székesfehérvár. 1030/1917,7167,4531 B.) 86 Bt >rs( )DY 2005,279. 87 Jt’GA 1913,30. 88DEISINGER 1972,170-174. m KISS 1988,66-73. 37