Demeter Zsófia - Kovács Loránd Olivér (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 36. (Székesfehérvár, 2007)
Tanulmányok - Néprajz - Lukács László: A karácsonyfa a Dunántúlon és Szlavóniában
Alba Regia 36 (2007) badnjak parazsáról gyújtották meg az ebédhez a tüzet. Szenét vág)' hamuját eltették, mert gyógyítóerőt tulajdonítottak neki: fog- és torokfájás ellen használták, néhol a gyümölcsfák alá szórták.90 Százhalombattán, Dunapentelén (Fejér m.) a szerbek a kisült karácsonyi kalács (veliki kólát) rózsájába, közepére gyertyát vagy bazsalikomot tettek. Kiss Mária újabb gyűjtéséből megtudjuk, hogy Százhalombattán dió is kerül a bazsalikom mellé: „A kalácsot lábasban sütötték — és sütik, kelt tésztából készül, míg a tetejére helyezett kis szimbolikus figurák gyúrt tésztából vannak, hogy ne veszítsék el formájukat. A kalács tetejére kerül Jézuska figura, madár, szérűskert, szőlő, stb. A kalács közepére kerül az ún. rózsa — ruza (ugyancsak tésztából), abba eg)' diót helyeznek és bazsalikomot, „bazsikát” tesznek beléje piros fonállal átkötve.” (90/a) A székesfehérvári Rácvárosban a karácsonyesti szalmabevitel a legidősebb férfit illette. Kezében vagy a hóna alatt tartott szalmacsomóval lépett be a házba. A gazdaaszszony megkérdezte: Sta nosis? (Mit hozol?) A felelet: Srecu i 3dravlje, boga i boijc! (Szerencsét és egészséget, Istent és karácsonyt!) A férfi ezek után egy karácsonyi énekbe kezdett, miközben a szobát behintette szalmával. Indoklásuk szerint azért, mert Jézus is szalmán született. A szalmát a görögkeleti karácsony jelképének tartották: náluk szalma volt, míg a katolikusoknál karácsonyfa. Százhalombattán, Rácalmáson (Fejér m.) az asztal közepére állították a szakajtót, amelybe a gazdaasszony különféle magvakat, búzát, rozsot, zabot, árpát, kukoricát, babot, lencsét rakott, majd ráhelyezte a karácsonyi kalácsot. Karácsonyeste az asztalhoz üléskor a gazda gyújtotta meg a karácsonyi kalács és a lucabúza közepén álló gyertyát, valamint az ikon előtti vagy alatti mécsest.91 A karácsonyfa-állítást az ercsi (Fejér m.) katolikus délszlávok hagyományos, az emlékezet szerint régi szokásnak tartották. A régi századfordulón született nemzedék tagjai gyermekkorukban már kaptak karácsonyfát. Tartója háromágú, középen átfúrt fatörzs volt, amit a sarokpadra vagy a sublótra áhítottak. Díszítése arany- vagy ezüstpapírba csomagolt dióból, almából, papírfűzérből állt. A gyertya nem hiányozhatott róla. Ercsiben és Tökölön (Pest m.) ismerték a karácsonyfának egy régebbi, koszorú alakú változatát. Kör alakú keretre fenyőágakat és a felsorolt díszeket rakták. A gerendára akasztott koszorú közepére tojáshéjból készített galambot helyeztek. A tojást négy helyen kifúrták, tartalmát kifolyatták. Az üres tojást hagymahéj levével megfestették, papírból csőrt, farkat, szárnyakat ragasztottak rá. Az így elkészült madarat vékony zsinór segítségével olyan módon kötötték össze, a mennyezet közbeiktatásával, az ajtóval, hogy nyitásakor a galamb leereszkedett a szobába, becsukásakor felszállt a koszorú-karácsonyfáig. A görögkeleti szerbeknél később, városi hatásra, más nemzetiségűek, más vahásúak példája nyomán kezdett terjedni a karácsonyfa. Legelőször a székesfehérvári Rácvárosban, a polgárosult családoknál, ahol a régi századfordulón született nemzedék gyerekkorában már állítottak karácsonyfát.92 Az 1920-as években már Dunapentelén is állítottak a gyermekes szülők, az itt élő, nagyszámú katolikus hatására. Rácalmáson, Százhalombattán viszont csak a második világháború után honosodott meg.93 Rácalmáson néhány görögkeleti szerb ortodox vallást gyakorló családnál karácsonykor ma is van bádnyák, szalma, ünnepi kalács. A baranyai sokácoknál és bosnyákoknál a karácsonyi előkészületek során a férfiak a bővedestéhez (december 24.) szükséges, jó parazsat adó tuskót (csert vagy tölgyet) vágtak. Bőved napján a háziasszonyok a karácsonyi, gazdagon díszített kalácsokat (badnjaca, Ijetnjaca) sütötték. Ezekbe nem szúrtak örökzöld ágat, hanem az feldíszített karácsonyfaként jelent meg a sokác és bosnyák házakban: „A karácsonyfát {bor, boyicno drvo, Krispari) a környező erdőkből hozták..., tésztából sült hold, csillag, nap és egyéb figurákkal, aszalt meggyel, cseresznyével, szilvával és mézeskaláccsal díszítették.”94 A karácsonyi asztalra tették a csíráztatott, zöldellő búzát, amelyben három gyertyaszál égett. Az alsószentmártoni sokácok a karácsonyt Bo%c-nak (Isten fia), december 24-e estéjét badnjak-nzk nevezik, amit magyarra bővödestének fordítanak. Utóbbi nap délelőttjén vagy kora délutánján díszítették az asszonyok a karácsonyfát {bodjcno drvo). Általában az erdőből szerezték be, mivel a férfiak telente Benyovszky Móric gróf erdejébe jártak dolgozni. Az erdei fenyők közül hoztak egyet, amelyiket sikerült kivágni. Mások az árokpartról hoztak borókát {borovinâ). A lucfenyő a második világháborút követően kezdett terjedni, vásárlás útján szerezték be. Karácsonyfadíszül cérnára fűzött pattogatott kukoricát {pucánké), színes papírkarikákat használtak. Siklóson a mézeskalácsostól (licitet) szokták előző pénteken megvásárolni a kis mézesbáb figurákat, amelyeket szintén a fára akasztottak. Némelyiken kis színes kép is volt: pásztorok, bölcső, szentcsalád {pastiri, tjpka, svata obitelj). A kép nélküli mézeskalácsok rózsaszínűek vág)' sárgák. A boltban vásárolható cukor karácsonyfadíszeken is hasonló képek jelentek meg. így díszítettek az 1930-as évekig, a szaloncukor elterjedéséig. A második világháború után fokozatosan gazdagodott a díszítés. Csíráztatott búza {gito) is zöldellt a karácsonyfa alatt, Lucakor vetették el kis lapos tányérba. Tíz-tizenöt centiméter magasra nőtt karácsonyig, piros, rózsaszín szalaggal kötötték át. A karácsonyfát vízkeresztig tartották a szobában, nagyritkán ha előbb lefogyott róla minden, korábban is kivitték.95 Bővedeste a baranyai szerbeknél is a tűzhelyen tuskó (1badnjak) égett. A díszes kalácsot {kicent), a 90 DEISINGER1972,174-175; Kiss 1988,53-58. 91 Gelencsér-Lukács 1991,591,90/a; Kiss 1993,62-63. 92 Demeter—Gelencsér—Lukács 1990,149. 93 Gelencsér—Lukács 1991,601. 94 SAROSÁCZ 1968,104. 95 MATOVICS 1976,5-7. 38
