Demeter Zsófia - Kovács Loránd Olivér (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 36. (Székesfehérvár, 2007)
Közlemények - Nádorfi Gabriella: Előzetes jelentés a szabadbattyáni késő római kori épület feltárásáról
Alba Regia 36 (2007) során a kerámia töredékek alapján több, újabb római kori lelőhelyet sikerült lokalizálni Szabadbattyán területén, főleg a Sárvíz—Malomcsatorna bal partján.17 A Péter—Bánkút dűlőben fekvő római kori település Sopianae-t és Brigetio-t összekötő, az Itinerarium Antoniniben szereplő főútvonal mellett,18 a Sárvíz keleti partján fekvő Gorsium-Herculiától délre 5-6 km-re fekszik a Sárvíz nyugati oldalán. 1974-ben szántás közben egy nagy méretű, domborművekkel díszített ólomüst került elő,19 mely Pereces Ferenc ajándékaként a Szent István Király Múzeumba került (1. kép). Még ez év őszén az ólomüst előkerülési helyén Nagy Árpád hitelesítő feltárást végzett.20 A pár napos kutatás során — a dokumentáció alapján — egy terrazzo padlós helyiség egy részét, valamint egy agyagos járószintet hozott felszínre.21 Ez alapján két épületet határozott meg, ugyanakkor utalt arra, hogy esedeg villa található e területen. Az általa I. épületnek nevezett terrazzo padlós helyiségből mintegy 2000 db falfestmény töredéket emelt ki. A szórvány érmek alapján Nagy Árpád a települést a III. század végétől a IV. század utolsó negyedéig keltezte.22 1975-ben Fülöp Gyula az előző év kutatási helye mellett folytatta a feltárást, mely során a már ismert épület újabb falai, egy másik épület 172 cm széles fala, valamint egy feltehetően V. századi cölöpház sarka került elő.23 1975-ben mélyszántáskor sírkőtöredék,24 1978-ban Pereces Ferenc ajándékaként kerámia- és freskótöredékek, stilizált kígyófejjel díszített karperec töredéke,25 a későbbi terepbejárások során II-IV. századi kerámiatöredékek,26 oszloplábazat töredéke27 került be a Szent István Király Múzeum gyűjteményébe. 1993-ban az 1974-75. évi ásatás helyén kezdtük meg a pár napos feltárást. A nyitva hagyott objektumok egy részét addigra már — ez a terrazzo padlós terem egy részét érintette - feldúlták. A kutatás még ez évben felszínre hozta az 50 m2 alapterületű, fűtőcsatornákkal ellátott termet, egy alacsonyabb szinten fekvő újabb terrazzo padlós terem egy részét, egy az előző teremnél is alacsonyabb szinten fekvő, vékony terrazzo réteggel fedett agyagpadlót (peristylium egy szakasza), praefurnium egy részét. Az ásatás során kiderült, hogy az 1974-75 évi feltárások egy épületen belül történtek. 1975-ben a praefurnium került elő, a jelzett V. századi cölöpházra utaló nyomokat azonban nem sikerült rögzítenünk. 1994-ben tovább bővítettük az 1993-as feltárás helyét, újabb terrazzo padlós helyiségek (pl. csarnok), egy nagy méretű praefurnium, a peristylium egy részét hoztuk felszínre. Ebben az évben a feltárás helyétől délre, attól kb. 130 m-re a Sárvíz gátja is átvágásra került. Az átvágást indokolta, hogy a gát Sárvíz—Malomcsatorna felőli oldalában falmaradványok mutatkoztak, melyeket megbolygattak. Kutató szelvényünk egy fürdő caldariumát érintette. Még ez év őszén épületünkről légi felvétel készült (2. kép), mely alapján meghatározható volt, hogy egy nagy méretű, — a légi felvételről levett méretek alapján — kb. 13.000 m2 alapterületű peristyliumos épület északi traktusában folytak az addigi kutatások. 1998-ig csak kisebb méretű feltárások voltak, melyek az északi traktus termeire, helyiségeire, az itt elhelyezkedő kisebb nyitott terekre, udvarokra irányultak. Az ásatást nehezítette, hogy az épületet érintő terület magántulajdonban, több tulajdonos kezében volt. 1998-ban a Szabadbadbattyáni Önkormányzat tulajdonába került, ez évtől kezdődően a feltárásokat a mai Oktatási és Kulturális Minisztérium finanszírozta. Ez tette lehetővé, hogy 2006 végére az épület a Sárvíz gátja alatt fekvő keleti traktus, a magántulajdonban lévő földterületre átnyúló délkeleti sarok kivételével szinte teljesen feltárásra kerülhetett. Az épület négyszögletes alapterületű, mely nyugat felé, a Sárvíz-Malomcsatorna vonalát követve kissé elhajlik. Ez az egyezés utal arra, hogy a XVIII. sz. második felében elinduló vízrendezési terv a Sárvíz ezen szakaszának nyugati medrét nem, vagy csak kis mértékben érintette. A XIX. sz. közepén Beszédes József által kidolgozott terv megvalósítására a XX. sz. elején került sor. Az ekkor kialakított Nádor- ill. Malomcsatorna, mint „lecsapoló” csatorna a környező mocsarak kiszárítását, a belvizek levezetését tette lehetővé.28 A Sárvíz a középkori Magyarországot ábrázoló térképeken (Lázárféle térkép, Tabula Hungáriáé 1553, lJgomoféle térkép és a Kómái térkép 1559) egységesen széles, a Duna medréhez kapcsolódó folyamként van ábrázolva. A XVII. században készült felmérések (Magyarország és Ausztria térképe P. Du Val királyi geográfus által készített felmérés, 1664, Giacomo da Viagnola térképe, Kóma, 1686, Magyarország térképe Frederik de Vitt műhelyéből, Amszterdam 1688, Juszjus Danker 1690-ben készült rajza) ugyanezt támasztják alá. Épületünk a jelenlegi Balaton medréhez viszonylag közel, attól kb. 9-10 római mérföldre helyezkedik el. 17IKM ltsz. 90.638. — 90.639., IKM ltsz. 91.854. — 91.857., IKM ltsz. 862. 18 Soproni 1968,123. 19 Feldolgozását dr. Nagy Mihály végzi. 20 NAGY 1975, 62. 21 IKM Adattár, ltsz. 4331/87 22 NAGY 1975, 62. 23 FÜLÖP 1976,44. 2-> IKM ltsz. 4332/87 23 IKM ltsz. 81.79.1. - 81.79.6. 26 IKM ltsz. 88.40.1. — 88.40.12. 27 IKM ltsz. 95.11.1. 28 Ihrig 257-59. 172
