Demeter Zsófia - Kovács Loránd Olivér (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 36. (Székesfehérvár, 2007)
Tanulmányok - Régészet - Tóth Endre: In paradisum deducant te angeli… (A székesfehérvári szarkofágról)
Alba Regia 36 (2007) és aligha keltezhető a 12. század középső harmadánál korábbra, jelen ismereteink alapján főleg nem all. századra. Ez a záródás eldöntené a szarkofág keltezését, és ezáltal többé-kevésbé a sír tulajdonosának a kilétét is, ha egyeztethető lenne a koporsó többi, eddig all. századra keltezett díszítményével. A hármas tagolású záródás bizánci területen korábban lépett fel, viszont ritkán alkalmazták, ezért a fellépésének idejét nem tudom meghatározni. Mivel a szarkofág faragása függedenül is keletkezhetett a hazai kőfaragástól, ezért a díszítések 11. századi keltezését sem lehet kizárni. A szarkofágban eltemetett személy kilétének meghatározása az átfaragás keltezésének a függvénye. A liliomok jelenléte alapján igen valószínűen az Árpád-házhoz tartozó uralkodót temettek a koporsóba. A 11—12. századi kőfaragásban még nem képviselt liliomok a mennyei helyszínt és — mivel ebben az időben csak egy királyi jogaron képzelhető el az alkalmazásuk, megjelenésük a szarkofágon a királyi reprezentációval — vagy Álmos esetében annak igényével — függ össze. Amennyiben a szarkofágot all. században faragták volna át, akkor az egyetlen lehetőség I. István eredeti koporsójaként értelmezni; a király 1038 és 1061 (?) között nyugodott ebben a prépostsági templomban látható helyen álló koporsóban. Ez esetben azonban le kell győzni azt az ellenállást is, amelyet a temetés rítusbeli szokadansága jelent. A szabadon álló szarkofág nem egyeztethető össze sem a hazai, sem a nyugati császárságbeli temetési szokással, ahol a halottat — legyen az akár uralkodó, akár egyházi, vagy közönséges halandó — a föld alá temették. Amennyiben all. századi átfaragás kizárható, akkor a szarkofág Álmos herceg nyughelye is lehet. A koporsóra faragott szeráfok, vagy kerubok jelenléte — megkülönböztetésük lehetetien, és ebben az összefüggésben lényegtelen — a haldoklási-temetési liturgiából következik, ezért nem segíthetik elő egy meghatározott személy azonosítását.367 A irodalomjegyzék és a táblák a német nyelvű versjó után találhatók. 367 Tanulmányom elkészítése után jelentek meg Bubrvák Orsolya („E meditullio basilicae erutum”? Megjegyzések a Szent István-szarkofág provemenciájához) és Tóth Sándor (Szent István-szarkofág — sírláda és két fedéltöredék) tanulmányai az Ars Hungarica 35, 2007/1-es számában (5-28 és 29-50). A két cikkre már csak e helyen, összefoglalóan tudtam hivatkozni. A szarkofág 19. századi történetét kimerítően összefoglalta Bubryák Orsolya, aki a lehetőségek és félreértések tisztázása során a szarkofág lelőhelyére nem talált biztos utalást. Tóth Sándor alapos leírást észített a szarkofágról, és az eddigi véleményeket részletesen összefoglalta és ismertette. Cikkével csupán egy ponton szükséges vitatkoznom: Tóth Sándor a szarkofágláda peremén lévő csaplyukakat római korinak tartotta, és az ólommal történt lezárás maradványát látja bennük. Ezek a lyukak azonban nem lehetnek római koriak, mert hasonló lezárás a pannoniai szarkofágokon nincs. Továbbá ez esetben értelmezés nélkül maradnak a láda bal, rövid oldalán látható koncentrikus körök, és a sarokban lévő lyuk. 138 ■
