Demeter Zsófia - Kovács Loránd Olivér (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 36. (Székesfehérvár, 2007)

Tanulmányok - Régészet - Tóth Endre: In paradisum deducant te angeli… (A székesfehérvári szarkofágról)

Alba Regia 36 (2007)

templomban, vagy máshol. A konszolidáció idején meg kellett keresni a maradványokat, amelyek pontos helye valamilyen, ma már meghatározhatadan okból ismereden volt. Az invenció október 11-én a holttest megtalálásának a napját jelenti. Érthetően nem a szarkofágba tették azonban vissza, amely újabb lázadás vagy veszély esetén könnyen elérhető és a holttest megsemmisíthető lett volna, hanem óvatosságból, és ahogy illik, in medio ecclaesiae, olyan föld alatti sírkamrát készítettek, amelyet többszörösen lefedtek kő- és „márvány” lapokkal. Ezáltal a sír ugyan nem tűnt el, látható volt, de ugyanakkor nehezen lehetett hozzáférni, ami biztonságot jelentett a káptalan számára, hogy a holttest bolygatadan marad. Hogy a sír építői milyen kitűnő munkát végeztek, az a Hartvik-legenda szövegéből, amely a sír felnyitásának a nehézségéről, a többszörös lefedésről szól, világosan kitűnik. Ha ez a rekonstrukció helyes, akkor az eredeti temetkezési hely, a szarkofág csak néhány évig, vagy évtizedig volt I. István sírjaként használatban.

Az elmondott események valójában egyeznek a Hartvik által leírtakkal. Hartvik érezhetően megkülönböztette I. István sírjának temetéskori és szenttéavatáskori állapotát: a temetéskor csak márvány koporsóról írt, míg a sír felnyitásakor a többszörös lefedés felbontásának a nehézségéről. Hartvik egyik eseménynél sem volt szemtanú. Viszont láthatta a Szűz Mária prépostsági templomban a díszesen faragott „márvány” koporsót, és láthatta a későbbi, a templom járószintje alá épített sírhelyet is.

Szent István maradványainak 1083 után újabb mozgatására 150 év múlva került sor. A tatárjáráskor, 1241-ben a királyi családdal menekítették a kincstár és a szentek ereklyéit. Spalatói Tamás beszélte el az eseményeket, majd az ő nyomán Jan Dlugosz (-j-1480) krónikájában is olvasható.357 Tamás főesperes arról írt,358 hogy „Béla király ...elküldte tehát embereit Székesfehérvárra, s miután felvétette szent István király testét, s felrakatott még sok egyházi kincset is, mindezt Mária úrnővel, a feleségével és a még csak két éves kisfiával, Istvánnal együtt leküldte a tengerpart mellé...”359 Két évtized múlva IV. Béla ismét „menekítette” a székesfehérvári kincseket. Zsoldos Attila következtetése szerint 1262 év végére annyira megromlott a viszony a király és a trónörökös között, hogy Béla jobbnak látta a kincseket a Zágráb melletti Medvevárban biztonságba helyezni, amiről írás is maradt.360 Kérdés, hogy a második menekítés során az ereklyéket is elszállították-e?

Ismét fel kell tenni a kérdést: ha valóban I. Istvánt temették a szarkofágba, akkor mire használták a koporsót a következő félezer évben, amikor már nem voltak benne a szent király maradványai? Az aligha tételezhető fel, hogy rövidesen kikerült volna a templomból. Noha e tekintetben csak feltételezéseink lehetnek, fontosak Szabó Zoltán következtetései a Szent Imre-sír rekonstrukciójáról.361 O az 1031-es temetés és az 1083-as szenttáavatás között módosítást rekonstruált a sírhelyen. Szabó következtetése két vonatkozásban is fontos a Szent István sír ill. a szarkofág történetével kapcsolatban. Egyrészt I. István sírhelyén a temetés és a szenttéavatás között történt változtatás Imre herceg sírján is kimutatható.362 Másrészt lehetséges, hogy' István második temetése után az üresen maradt szarkofágot Imre sírjára helyezték: ebben az esetben — a másodlagos felhasználás miatt — eltekinthetünk attól a szokatlan megoldástól, hogy a szarkofágnak csak az egyik oldala van díszesre faragva.

A 12. s%á%adi keltetés:

Ha a szarkofágot a sarokfülkék záródása miatt 12. századra keltezzük, akkor is figyelembe kell vennünk a felszíni szarkofágba történő eltemetést, tehát a temetési rítust és a szarkofág művészeti kapcsolatait. Továbbá figyelmen kívül kell hagynunk „a roppant díszes, egyetlen szarkofág csakis a szent király sírja lehet” elgondolást. Nem lehet kizárni sem azt, hogy a szent király ereklyetartó koporsója sokkal díszesebb volt, sem azt, hogy' dísztelenebb. Elvileg minden olyan személy mellett lehet érvelni, akiket a 12. században a templomban temettek el. A következő személyek jöhetnek szóba: Kálmán király, aki Horvátország megkoronázott uralkodója volt, az 1137-ben Konstantinápolyból hazahozott Álmos herceg, II. Béla, II. Géza III. István, Lombard Péter spalatói érsek, a horvát egyház feje, akit 1190-ben a bazilikában temették el,363 végül III. Béla, aki követhette a bizánci császári szarkofágtemetkezést.

357 „Béla király a szentek csontjairól gondoskodva Székesfehérvárra meneszti embereit, és Szent István testét más szentek csontjaival, a kincsekkel, a templomi öltözetekkel és ékeivel felesége és két éves kisfia kíséretében a tengermellékre, Spalatoba vitette át; Dlugosz, Annales seu Chronica (ed. J. D^browski, 1964), in: Tatárjárás 2003, 224.

358 Tatárjárás 2003, 60.

359 Thomas Spalatensis archidiaconus, Historia Salonitanorum 37: „mint ad dvitatem Albensem et suscepto corpore beati Stapbani regis; susceptis edam multarum ecclesiarum thesauris, misit omnia cum domina Maria uxore et mandans Spalatensibus, bec asetvanda susdperent, reginam cum filio in sue fidei tutela tenerent, GOMBOS, Cat. IL 2240.

360 ZSOLDOS A., Az ifjabb király országa, Századok 139, 2005, 239-240: olym...avis noster dominus Heia rex castrum quoddam iuxta Zagrabiam, quod Medmuar nuncupatur, tempore transladonis domini Philippi tunc episcopi Zagrabiensis in ecclesiam seu archiepiscopatum Strigoniensem pro conservando thesauro regio ad tempus ab ecclesia Zagrabiensi redpisset.

381 Szabó 2007.

362 Szabó Zoltán figyelt fel a Szt. István sírnál és a Szt. Imre sírnál azonosan előforduló törtköves sárga habarcsra, ami a kronológiai hasznosítás mellett a két síron párhuzamosan végzett munkát is bizon5'ítja (SZABÓ 1996, 30).

363 ENGEL 1987, 615. Az 1170 körül meghalt érsek temetését Spalatói Tamás jegyezte fel: „.. .profectus in Hungáriám, mortis debitum solvit; sepultus est in ecclesia sancte Marie in Alba. Ob cuius laudabilis vite conversadonem in magna veneradone ab incolis regionis illius eius tumulus habebatur.”

136