Demeter Zsófia - Kovács Loránd Olivér (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 36. (Székesfehérvár, 2007)

Tanulmányok - Régészet - Tóth Endre: In paradisum deducant te angeli… (A székesfehérvári szarkofágról)

Alba Regia 36 (2007)

textileket szőttek a párban koszorút tartó angyalokkal.213 Nemcsak funerális környezetben jelennek meg, hanem triumphalis szerepük következményeként az Arcadius-oszlop bázisának három oldalán a győzelmi jelvényt: babérkoszorúba foglalt keresztet, Krisztus-monogramot emelnek.214 A kora középkorban szintén triumphalis jelentéssel láthatjuk a ravennai mozaikokon,215 az 540 körül faragott Barberini-diptychontól216 kezdve az elefántcsont faragványok során át,217 majd ezt követően a karoling és későbbi elefántcsont kötéstáblákon218 és faragványokon.219 Az emlékek folyamatossága bizonyítja, hogy az angyalok által tartott tondo, koszorú, tabula, clipeus évszázadokon keresztül használt motívum volt, amelyet a lélekvitel ábrázolásánál kitűnően fel tudták használni.220 Az eredeti, két angyalos, szimmetrikus megoldást egy angyalra szűkítették le, aki jobbra repülve tartja a gyermek alakú lelket. Tehát az elevatioábrázolások a késő császárkori képtípus továbbélése. A késő antik eredetű jelenet volt az, amely hathatott a koimesisjelent alakulásra. Noha Mária mennybevitelének ünnepét már a 6. században megülték, az esemény ábrázolása későbbi; a bizánci típusú koimesis csak a 10. században alakult ki. Mária lelkét emelő két angyal szimmetrikus elrendezése azután a 13. századi meghalási jeleneteknél tér vissza, már nem szentek esetében is.

Az elevatio-jelenet származását az anük Victoria-képekből két formai megoldás bizonyítja. Az egyik az angyal antik ruházata, a pallium viselése, amelynek egyik szára lefelé lóg. A másik egy apró, szívósan továbbélő megoldás. Az ég felé emelkedő pogány „angyal” lábtartása ugyanis az évszázadok során sem változott. Az angyal a jobb lábát lejjebb, a balt térdben behajlítva, kicsit feljebb tartja. Lényeges a két lábfej különböző tartása. A bal lábát oldalnézetben látjuk, a jobb lábfejét természetellenes módon kifordítják, mintegy felülről ábrázolják. Olyan, mintha a lábfej ki lenne csavarva: mind az öt lábujj látszik. Ez a lábfejtartás éppúgy megfigyelhető a császárkori és a késő antik ábrázolásokon, mint a középkoriakon, a székesfehérvári szarkofág angyalának a jobb lábfején is (11. kép).

A lélek égbeemelését szenteknél és földi személyeknél egyaránt ábrázolták, ami a halotti szertartásból, a haldoklás és a halál során az angyalok szerepéből következik.221 Mint a legkorábbi példát látjuk Volvinus oltárelőlapján, ahol Szt. Ambrus nimbuszos fejét — mivel még nem alakult ki a lélekábrázolás később szokásos figurája222 — emeli égbe az angyal223 (Milano, 9. század), és látjuk a Saleph folyóba fulladó Barbarossa Frigyes halálát ábrázoló könyvfestményen224 (12. sz. második fele), mindkét esetben az ismert típusban. A két ábrázolás között egy fontos különbség van: az angyal Ambrus nimbuszos fejét emeli a magasba, és Mária halála-ábrázolásokon az eidolonnak szintén dicsfénye van. Barbarossa Frigyesének nincs nimbusza. A megkülönböztetés jelzi, hogy nem szentről van szó. A székesfehérvári szarkofág lélekvitel jelenetén sincs az eidolonnak dicsfénye. Ezzel szemben az angyalt dicsfénnyel ábrázolták. Egy mennyei személynél a dicsfény esetenként el is maradhatott.225 Mivel a szarkofágon az angyalnak van nimbusza, és ha a lélek szentként tisztelt személyé volna, akkor kérdezhető: miért nem dicsfénnyel ábrázolták? Aügha lehet kizárólagos törvényszerűséget keresni a dicsfény kitételében vág)' hiányában. Mégis kérdéses, hogyha a szarkofág I. István szentéavatására készült, akkor miért hiányzik a dicsfény?226

A székesfehérvári szarkofág angyalának a szárnytartása annyiban tér el az előzményektől, hogy a képmezőhöz alkalmazkodik. Akár a koimesis, akár az elevatio jeleneteken (beleértve a győzelmi koszorút tartó korábbi angyal-párokat is) az angyalok a szárnyukat általában párhuzamosan tartják. A hátsó szárny gyakran teljes takarásban nem látszik. A

212 FlRATLI 1990, 83, KOCH 2000, 114. Az ismert az angyalos szarkofágot Koch szerint az 5. század elején faragták ki. Az alján a crux florida miatt a kutatók a szarkofágot vagy' átvésését a késő antiktól a 14. századig keltezték: lásd KOCH 2000, 404, 24. jegyzet. A szarkofág mindenesetre jól mutatja a kompozíció évszázados továbbélését, ami azután néhány velencei doge-síremléknél is megvalósult: KOCH 2000, 404, 231 (R. Zeno jT268), MAROSI 2002, 326 (Jacopo és Lorenzo Tiepolo JT249 és jT275).

213 Kat. New York nr. 70, 481.

214 A pogány előkép keresztény átvételéről: KAHSNITZ 1987,104. ENGEMANN, J., Deutung und Bedeutung frühchristlicher Bildwerke, Darmstadt 1997, 126-128. Kat. New York 1979, 79., KlILERICH 2002, 140.

2,5 San Vitale presby'teriuma: a koszorúban kereszttel.

216 Kat. New York 1979, 33-36, nr. 28; TeleskO, W., Studien zu den Bildquellen des sogennanten Barberini-Diptychon (Paris, Musée de Louvre), Römische Historische Mitteilungen 41, 1999, 370. A Barberini-diptychon angyalainak „meglepő rokonságára” Kádár Zoltán is hivatkozott: KÁDÁR 1955, 201.

217 Murano-diptychon, Kat. New York 1979, p.403. Uo. nr. 458., az öt részes diptychonokon látjuk.

218 Mint legismertebb a lorschi Codex aureus (Roma, Museo Vaticano) a koszorúban kereszttel.

219 Velence, ereklyekápolna, KAISER-MlNN 1997, 1. kép.

220 Nem leheteden, hogy' Szent Andeolus számára éppen azért választottak olyan antik szarkofágot, amelyen a feliratos táblát két lebegő, szárnyas erős tartja (Bourg-Saint-Andéol, VlEILLARD-TROIEKOUROFF 1995, 59; KOMM 1990, 39. kép), mert valamiképpen az angyalokra emlékeztette a megrendelőket. A két Tiepolo-doge számára úgy faragták át a 13. század második felében a római szarkofágot, hogy' megmaradt az előlap hármas tagolása, a két szélén a fülkéknél egy-egy angyal áll G. Traiana, in: AnDREAF.-SETTIS 1984, 68.

221 A lélek különféle ábrázolásairól lásd: CHAPEAUROUGE 1975.

222 CHAPEAUROUGE 1973, AnGENENDT 1984, 103; 12. századi példák: MAROSI 2007, 75.

223 ELBERN, V.-H., Der karolingische Goldaltar von Mailand, Bonn 1952; Felirata: „ubi anima in celum ducitur corpore in lecto posito"; a képét lásd: CHAPEAUROUGE 1973, 27, Abb. 8.; KAHSNITZ 1987, 101,C. HAHN., Narrative on the golden Altar of Sant’Ambrogio, DOP 53,1999, 6. kép.

224 Bern, Burgerbibliothek, codex 120 II. fol 107r; (EICKHOFF, E., Friedrich Barbarossa im Orient. Kreuzzug und Tod Friedrichs I. Istanbuler Mitteilungen, Beiheft 17, Tübigen 1977, Taf. 7,2), in: Die Kreuzzüge, hrsg. von H.-J. KOTZUR, Mainz, 2004, 31, és MÖHRING, H., Sultan Saladin und Kaiser Friedrich Barbarossa, in: Saladin und die Kreuzfahrer 2006, Abb. 86.), MEIER 2002, 4.

225 Legközelebbi példa a koronázási palást, ahol a vértanúkat dicsfény nélkül hímezték.

226 A jáki templom dél toronyaljban megmaradt jelenet értelmezésénél a halott lelkének glóriáját figyelembe kell venni (az értelmezéshez összefoglalóan: TÓTH M., 1974, 60-63, Wehli 1984, 366).

124

T