Demeter Zsófia - Kovács Loránd Olivér (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 36. (Székesfehérvár, 2007)

Tanulmányok - Régészet - Tóth Endre: In paradisum deducant te angeli… (A székesfehérvári szarkofágról)

Alba Regia 36 (2007)

ragóit összekötné. Emellett figyelemreméltó különbségek vannak, amelyek véleményem szerint kizárják a közvetlenebb kapcsolatot a zalavári faragványokkal.

A két fülke közti, a négyzetbe írt háromosztású szalagfonat a 9—12. századi faragványokon tértől és időtől függetlenül használt díszítményelem. A közép-bizánci időszakot tekintve a háromosztású szál is kortalan, és a császárságban128 valamint kulturális hatásterületén mindenhol előfordul,129 és korai példái is vannak.130 A hármas osztású szálnak több változata van. Leggyakrabban az azonos szélességű szálakat vésett árok választja el. A középső szálat hangsúlyozni lehet azáltal, hogy szélesebb a szélsőknél, a felületét ívesre faragják, vagy kissé kiemelkedik. Hogy a szarkofágon a középső szál miért nem domború, amint azt néhány hazai példán látjuk,131 kérdés. A kőnek ehhez a finomabb munkához már gyenge minősége vagy a sietség okozta, hogy nem munkálták tovább a középső felület, nem tudjuk. Mindenesetre a fonat osztásának jellege nem lehet keltezési kritérium, mert az adott időszakon belül bármikor előfordulhat.

A szalagfonathoz hasonlóan a 10—12. századi bizánci művészetre és kisugárzási területére szinte minden műfajban132 jellemző a rozetta.133 Nem mintha a rozetták nem fordulnának elő még szélesebb időhatárok között és nagyobb területen is. A szarkofág rozettái egy részletük miatt mégis közvetlenebb bizánci hatásról árulkodnak. A szarkofág előlapjára két különböző rozettát faragtak, a hátoldalon is ugyanaz a két típus látható: az egyik sziromvége lekerekítet, a másiké pedig hegyes. A bizánci faragványokon szinte törvényszerűen ugyanezt a két típust alkalmazták a kőfaragásban,134 amit a csontfaragásban és a könyvfestészetben is megfigyelhetjük.

A fonatos mintába illesztett rozetták több száz éven keresztül használt díszítmények. A közép-bizánci korban a legismertebb előfordulások a rozettás csontdobozok. Mintegy 100 példányuk maradt fenn,135 amelyek a 9—12. század között, gyakran „előregyártott elemekből” készültek.136 Rokonságuk a kőfaragással bizonyítható (szép példája egy mellvédfaragvány137 a torcelloi a katedrálisban). Eredetükről annyi mondható, hogy kezdetben indák keretezték a mitológiai jeleneteket, később ezek kör alakú idomok sorává egyszerűsödtek, amelyekben megmaradtak az eleinte változatosabb, később egyforma rozetták.

A szarkofág hátoldalán a négyzet és a téglalap alakú felületeken belül a körfonatok közti térkitöltő háromágú idomok „őskövületek”: változatait a kora középkortól kezdve folyamatosan használják.138 A rendelkezésre álló felület meghatározta a minta alakját. Több háromágú minta önálló díszítményt is alkothat, amint azt a dalmáciai szarkofágokon és más faragványokon látjuk.139

A fonatminta négyzetes felületének a sarkaiban Tóth Sándor szavaival „kis, nagyjából háromszögletű, szokatlanul és igen változatosan tagolt formák jelennek meg”.140A Fettich Nándor rajzain jól látható díszítmények lényegesek a szarkofág díszítési rendszerében (4-7. képek). Ezek a sarkokba rakott díszítmények is elválasztják a szarkofágot a zalavári faragványoktól. A zalavári faragványokon a palmettás díszítmények a négyzet és a kör között fennmaradó felületen a körfonat külső oldalához csatlakoznak, a szarkofágon pedig a négyzetek sarkába tették a kisebb méretű, változatos negyedkör-idomokat.141 A fonatminta és a középső szélesebb szál általánosabban használt megoldás, hogy ennek

128 Csak néhány példát idézek: Konstantinápoly, Szt. Iréné, 11. századi korlátfaragvány (Grabar 1974, Nr. 6. 39, Pl. XVI. e); Arta, ikonosztáz, 13. sz. közepe (GRABAR 1974, Nr. 152); Athos, Lavra, 11. századi korlátfaragványok (GRABAR 1976, 68, és Pl. XXXIX); Xenophon-kolostor, templonfaragvány, 11. század 2. fele (PAZARAS TH., Deltion 1987-1988 [1989] 47); Athén, Bizánci Múzeumban számos példánya és változata látható a 9-11 századból (Dimitrakopoulou-Skyloyanni 1988,2, 7,9,11,12,13,14,15,16, 19,20, 21,22, 23, 24,25 26, 27,28. képek).

129 Pl. Csernigov, Megváltó-katedrális, korlátfaragványok, 11. század közepe (GRABAR 1974, Nr. 76, Pl. LX.); Kijev, Bogorodice Deszjatyin, korlátfaragvány-töredékek (TOLOÜKO 1996, 123-124, nr. 289, 29a, 30, 30a. 34, 74 (ép szarkofág); Ohrid, Szt. Szófia, érseki szék 1317 (GRABAR 1976, nr. 156b); Ohrid, Szent Szófia-templom, szentélyrekesztő, 11. sz. (NikolAJEVIC-Stojkovic 168-169); Nerezi (Makedonia), Szt. Pataleontemplom, Ikonosztáz-faragvány, 12. század közepe (GRABAR 10974, nr. 88, 105, Pl. LXXVIII).

130 Limyra, bazilika, Iusztinianusz-kori korlátlapon: PÜLZ, A.-RUGGENDORFER, P., Kaiserzeitliche und frühbyzantinische Denkmäler in Limyra, MittChrist.Arch. 10, 2004,19. kép.

131 Székesfehérvári szalagfonatos faragvány állatalakkal (TÓTH S., 1994, 69 (1-6).

132 Könyvfestészeti példák: a korábbi tengelyszimmetrikus palmetták mellett a rozetták is megjelennek: WEITZMANN 1935, 27, Pl. XXXVII.

133 Csak néhány példát idézek: Téba, Szent György-templom, (872) korlátok (GRABAR 1963, Pl. XLIII, és 95. oldal), korlátfaragvány, 11. század, Athén, Bizánci Múzeum (GRABAR 1976, 67, Pl. XXXVc); Athos, Lavra, faragvány, 11. század (GRABAR 1976, 68, Pl. XXXIX); textileken is látjuk, pl. a nevezetes bambergi Gunther-selyemkendő: Rom und Byzanc 1998, 206.

134 Phocis, Szent Lukács—monostor, ikonosztáz: GRABAR 1974, 55, nr. 44, Pl. XXIV, Uo. 50. kép. faragvány, Athén, Bizánci Múzeum, korlát, DIMITRAKOPOULOU-SKYLOYANNI 1988, 159, 2, 14. képek.

135 BÜHL 2000, 24 ; példányait lásd: Konstantinápoly. 10. század vége, Kát. Louvre 1992, 243,

Konstantinápoly, 10-11. század, Kát. Louvre 1992, 244, 10-11. század: Kát. Louvre 1992, 262;, Konstantinápoly. 11-12. század, Kát. Louvre 1992, 260; Konstantinápoly, 11. század, egykor Würzburgban: Rom und Byzanc, 1998, 192; lásd még Kat. New York 1997, 228-234.

136 A kérdéshez: SPECK 1993-1994, BÜHL 2000, 23.

137 GRABAR 1976, Pl. LlII.a. 1100 körül.

138 Legújabban előkerült bizerei apátsági templom 12. századi mozaikján is láthatjuk: BURNICHIOIU, I. - RUSU A. A., The medieval Mosaics from Bizere, Cluj-Napoca 2006, 16.

139 Iván spalatoi érsek és Péter prior szarkofágja: CAMBI, N., in: AndreAE-Settis 1984, 84.

hu xóth S. 1994, 83.

hí Negyedköralakú díszítmények a sarokban különösképpen nem elsősorban a keleti faragványokon figyelhetők meg (látható azonban Kijevi Bölcs Jaroszláv-szarkofágon), hanem pl. a 11. századi nyugati készítésű elefántcsont táblák felső sarkaiban: Kilian-evangeliarium kötéstáblája, Bamberg 1090 körül, Würzburg, Universitätsbibliothek, Rom und Byzanz 1998, 64., Burghardt-Evangeliarium, kötéstábla, 1090, Bamberg, Würzburg, Universitätsbibliothek, Rom und Byzanz 1998, 65.

118