Demeter Zsófia - Kovács Loránd Olivér (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 36. (Székesfehérvár, 2007)

Tanulmányok - Régészet - Tóth Endre: In paradisum deducant te angeli… (A székesfehérvári szarkofágról)

Alba Regia 36 (2007)

ján61 (17. kép). Ezek csak arra elegendők, hogy a feliratos mező hozzávetőleges méretét megállapítsuk, és azt, hogy a feliratot valóban kivésték. Ez nem magától értetődik: sok szarkofág maradt felirat nélkül. A betűnyomok az átfaragás után a legmagasabban felületen, a fonatokon láthatók. A szarkofág előlapjának bal oldalán, a bal oldali körfonat felső részén, a jobbra következő függőleges keret felső részén, végül a jobb oldali oszlopon: a betűnyomok kb. azonos magasságban, egy sávban maradtak meg. A betűk helyzetéből következik, hogy a feliratos tábla a fülkék közti teljes felületet kitöltötte, tehát az oldalfülkék mellett nem volt széles keretezés (fabula ansata, noricum-pannoniai záródás vagy másféle díszítés62), mert a betűnyomok a baloldalon kevéssel a fülkék vonalától jobbra már észlelhetők. A feliratos mező fülkétől fülkéig tartott, és egyszerű léckerete lehetett. A feliratos tábla méretére a szarkofág átalakításakor levert részből is következtethetünk. A két sarokfülke között alul, a mintegy 125 cm hosszú és 2 cm széles levert léc valószínűleg az egykor kiemelkedő keret nyoma. Erre azért is lehet gondolni, mert a léc nyoma bal felé addig tart,63 ahol feljebb a betúnyomok kezdődnek. A tábla jobb szélét nemcsak a bal szél szimmetrikus kivetítése miatt lehet megállapítani, hanem a szarkofág jobb alsó sarkában is jól látszik (18. kép), hogy? meddig tartott a levert fülke felülete: eddig ért el a feliratos mező is. Ennek teljes felületét a feliratnak nem kellett betölteni, mert a szöveg hosszától függően a tábla alsó része üresen maradhatott.

A szarkofágok keskeny oldalakon keretet a szokás szerint úgy alakították ki, hogy a fedelet és a ládát összekapcsoló függőleges vaspántoknak helyet hagytak. A székesfehérvári szarkofágon nincs nyoma a római lezárásának. Ha az oldalak nem voltak díszítve, az oldal felső szélének a tengelyében akkor is lenne lyuk a vaskapcsok számára, amelyben ólommal rögzítették a záró kapcsot. Ilyen mélyedés vagy' lyuk a székesfehérvári szarkofágon nincs. Ez mégsem jelenti azt, hogy a szarkofágot a római korban nem használták fel. Vannak olyan szarkofágok, amelyen nincs nyoma a vaskapcsos lezárásának.64 Ha feliratot véstek a szarkofágra, akkor használatba is vették.

A római szarkofág eredeti felállítási helye ismeretlen és nem kutatható. Mivel budai mészkőből faragták, valahol az EK-Dunántúlon használták temetkezésre. Legkönnyebben egyébként is ezen a vidéken találhattak megfelelő, átfaragásra alkalmas szarkofágot. Brigetio, Aquincum és Intercisa között maradt fenn a legtöbb szarkofág, ezért ezen a vidéken volt lehetőség jól faragható szarkofág kiválasztására. Átfaragásra alkalmas szarkofág fellelése a középkorban aligha okozott nagyobb nehézséget. A felirat és díszes faragás miatt a szarkofágot nem ásták be a földbe, hanem látható helyen állt. A prépostság templom építkezései során alighanem minden fellelhető, jó minőségű kőanyagot összehordtak, vagy7 legalábbis számba vettek a közeli és távoli környéken. Erről a templom alapfalaiba beépített római faragványok tanúskodnak.65

3. A s^arkofágfedele

1963-ban Szakáll Ernő a székesfehérvári kőtárban két egymáshoz nem illeszthető töredéket talált, amelyeket a szarkofágfedél részeként határozott meg (14-15. képek), és tette közzé Entz Gézával együtt.66 Valóban, mindkét töredék szarkofág fedélrésze.67 Az egyik faragvány a fedél elülső vagy hátulsó hosszanti oldalának kisebb töredéke, a másik a jobb, rövidebbik oldal saroktöredéke. Mindkettő mintásán faragott. A fedél rövidebbik oldala függőleges, tehát nem konty7olt, hanem nyreregtetőt másolt. A fedél belső oldala, mint a római szarkofágoknál általában, durva félköríves megmunkálású.

A Dercsényi Dezső szerint a keresztes töredéket68 az „északi és keleti” várfalnál, az oldaltöredéket a bazilika területén találták.69 Varsányi János a 19. század közepén a sarokrész mindkét oldalát lerajzolta;70 a töredékek akkor a kő-tégla falba voltak illesztve. Ebből csak az őrzési hely állapítható meg. A püspökkert falának olyan sarokszögletébe volt (fejjel lefelé) befalazva, ahol a darab mindkét oldala látszott. Hogy7 a faragvány a várfalból vagy a várfal környékéről került-e ki, nem tudjuk; a püspöki palota kertjének abba a részébe volt beillesztve, ahová a 19. század elején Milassin püspök „a nagyobb dísz okául” egyes faragvány7okat befalaztatott.

A fedél anyaga első pillanatra színben és minőségben különbözni látszik a láda anyagától. A két fedéltöredék színe sötétebb és vörös foltos. A vörös elszíneződést talán a téglafal okozta, amelybe a töredékek be volt falazva: a faragványoknak csak a felszíne eltérő színezésű, a törési felület, amely a falban volt, ugyanolyan színű, mint a láda. Mindenesetre lyatkasabb, nem a ládához hasonló tömött mészkövet használtak fel a tető készítéséhez. Számolni kell azzal is, szabadon álló kövek a kémiai folyTamatok miatt is kaphattak vörös árnyalatot.

61 A betűnyomokat ismeretem szerint először Szakái Ernő említette: SZAKÁI. 1964, 215; SZAKÁL 1969, 5.

62 Vö. POCHMARSKY E., Zur Ikonographie und Chronologie der römischen Sarkophage aus Brigetio, BudRég 34, 2001, 221.

63 NAGY e., 1954, 102-103.

64 Pl. a savariai márvány szarkofágon nincs nyoma a lezárásnak: ERDÉLYI 1974, 74. kép.

65 Biczó Piroska szíves szóbeli közlése.

“ Entz 1964, Szakál 1964.

67 Ma már nem lehet megállapítani, hogy Fettich Nándor, a halála után 1971-ben megjelent cikkében miért nem hivatkozik a Szakái Ernő és Entz Géza rekonstrukciójára és tanulmányára (SZAKÁL- ENTZ 1964). Úgy írt a szarkofág két fedéltöredékéről, mint amiket ő talált meg a kőtárban.

68 DERCSÉNYI 1942,37, DERCSÉNYI 1943, 124, 93. szám: a 14. századra keltezte.

<•'> Dercsényi 1942,28, Dercsényi 1943,112.14. szám.

70 Szentesi 1992,112-113.

111