Demeter Zsófia - Kovács Loránd Olivér (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 36. (Székesfehérvár, 2007)
Tanulmányok - Régészet - Tóth Endre: In paradisum deducant te angeli… (A székesfehérvári szarkofágról)
Alba Regia 36 (2007) A szarkofág lelőhelyéről és előkerüléséről végül is nem tudunk semmit. Mindössze annyi ismert, hogy a 19. század legelején a püspöki palota kertjében, tehát a prépostsági templom közelében őrizték. Elvileg előkerülhetett: 1.) ebben a körzetben: ekkor egykori felállítási helye aligha lehetett más, mint a prépostsági templom, amint azt Vörös Mihály írta.37 2.) bárhol Székesfehérvár területén, ahonnan elszállíthatták a püspöki székesegyház körzetébe a többi régi kőfaragvány szomszédságába. Figyelembe kell azonban vennünk, hogy a szarkofág a faragásai és a felszíni temetés miatt vitathatadanul kiemelkedő személy sírja kellett, hogy legyen. Ilyen egyházi személy azonban — mivel a város nem volt püspökség — Székesfehérváron nem volt. Világi pedig, különösen a koporsó kora Árpád-kori keltezése miatt más, mint az Árpád-ház tagja, aligha lehetett. I. Istvánt és Imre herceget, valamint a 12. században a királyokat — ismereteink szerint — a prépostsági templomban temették. Ezért a szarkofág lakóját köztük és a prépostsági templomban eltemetettek között kell keresnünk. 2. A római szarkofág A felirat nélküli szarkofágot hajdan Henszlmann Imre ókeresztény koporsónak vélte:38 nem véledenül. A kőláda mérete és egyik oldalának szerkezete a római szarkofágokra emlékeztette. Nagy Emese ismerte fel,39 hogy valóban római kőkoporsót faragtak át.40 Meghatározta az eredeti formát, az átfaragásokat, elkülönítette a római és a középkori kőfaragószerszámok nyomait. A láda belsejében azonban nincs későbbi faragás, amint azt Nagy E. gondolta, csak a római megmunkálás nyoma látható. A szarkofágot jó minőségű, finomszemcsés budai mészkőből faragták.41 Az Árpád-korban nemesebb anyagot, márványt, ha volt is rá igény, aligha találtak a vidéken. Ma mindössze négy római márványszarkofág ismert a Dunántúlról (Savariában42 és Szekszárdon43 egy-egy, Sopianaeban két példány44): egyik sem az Eszaknyugat-Dunántúlon került elő. A márványszarkofágok ára elég magas45 és a szállítás is körülményes volt. Aquincumban nagyobb méretű márványfaragványt (szobrot) is csak néhányat találtak; a rómaiak az Eszakkelet-Dunántúlon egyébként is ritkán használtak márvány nyersanyagot. A szarkofágot a római használatnak és felállításnak megfelelően írom le és ezeket a megnevezéseket használom a középkori átfaragás leírásában is. A szarkofág előlapja a feliratos hosszú oldal (ez a két szélén virágokkal díszített oldal). Ennek megfelelően használom a jobb és bal-, elő- és hátoldal megnevezéseket (1. kép). A láda 230 cm hosszú, és 111/112 cm széles. Magassága nem azonos mindenhol, mert a szarkofág alja egyenetlenül letöredezett: a rövidebbik, díszíteden bal oldalon 85 cm (plusz a perem), elől 81 cm. A láda belső méretei: 197 cm hosszú, 83/84 cm széles, magassága a peremmel 73 cm. Falának vastagsága 14-17 cm között mozog (diszkeden rövid oldal: 17 cm, díszített rövid oldal: 16,5 cm, az előoldal: 15,5 cm, a hátoldal: 14 cm). A láda peremének belső szélén 3 cm széles és 2 cm magas félkör profilú léc fut körbe, ami a fedél lecsúszását akadályozta meg; felülete töredezett és nagyon kopott. A láda alján (a rövidebbik oldalon) nincs lyuk a hullaié elvezetésére: ilyen nyílás azonban a pannóniai római szarkofágokon sincs. A láda mérete megfelel a római szarkofágoknak (a hosszúságuk 200-230 cm, a szélességük 80-130 cm között mozog). A hosszát tekintve a nagyobbak közé tartozik. A láda belsejének vésése nem egységes.46 A felső fele jobban, az alatta lévő rész durvábban van faragva. A szarkofág középkori elhelyezésének megállapításához fontos, hogy rövidebbik, díszített oldalán a 25 cm magasságig emelkedő fejtámaszt meghagyták (1. és 16. képek); a középkori temetésnél is erre kellett, hogy tegyék az elhunyt fejét. A fejtámaszt szokásos módon a szarkofág teljes szélességében emelkedőn faragták ki (1. kép, fent), és a középkorban sem változtattak rajta (a Meroving-kori galliai és későbbi, pl. a Bernward-szarkofág belsejében ovális fülkét faragtak a fej számára). A fejtámasz helye meghatározta, hogy a középkorban a ládát a halottal milyen tájolásban állítsák fel, és hogyan faragják át, melyik rövid oldalát díszítsék faragással. A nyugati-keleti tájolású temetkezéseknek megfelelően a fejtámlás oldal nyugat felé állt. Az ellentétes oldalon, a láda belső sarkát kisebb felületen nem vésték ki tisztességesen derékszögben és ez a középkori használatnál is így maradt. 37 Monumenta haec, ex Ruderibus Basilicae Albaregaknsis Divi Stephani eruta sunt, ac ante 10 Annos ex mandato defuncti Praesulis maioris ornatus causa muro Residendae Allodia lis externae imposita sunt. 38 Henszlmann 1864,123. 39 NAGY E. 1954. 40 Baka)- Kornél Nagy Emese megalapozott érvelését nem vitatva kérdőjelezte meg a szarkofág római eredetét (BAKAY 2000, 364-365).Hogyha nem okozott gondot a római császárokat és császárnékat, szenteket vagy a pápákat átfaragás nélküli római szarkofágban temetni (PANOWSKY 1993, 53 stb.), ezt egy-Árpád-házi király is megtehette. 41 PAPP F., Szent István-korabeli építőkövek a Dunántúlról, Technika 1938, 2362. DERCSÉNYI 1943, 105, VARJÚ 1930, 373 Schafarzik Ferenc közlése alapján. 42 Die römischen Steindenkmäler von Savaria, hrsg. von A. MÓCSY-T. SZENTLÉLEKY, Budapest 1971, 76. szám. «Burger 1991, 60,Nr. 97. 44 BURGER 1991, 63, Nr. 101, lásd még SICHTERMANN 1982, 327; FÜLEI3 F., A pécsi ókeresztény mauzóleum ásatása, ArchÉrt 104, 1977, 246- 257. 45 Flavius Magnianus 15 solidusért vásárolt a felesége számára egy viszonylag egyszerű, tabula ansata-s márványszarkofágot Salonaban; egy másik szarkofág ugyancsak Dalmatákban 10 solidusba került: DRESKEN-WEILAND 2003,78. «NAGYE. 1955, 103. 109
