Demeter Zsófia - Kovács Loránd Olivér (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 36. (Székesfehérvár, 2007)
Tanulmányok - Művészettörténet - Gärtner Petra: Grimm-mesék és illusztrációk a 19. századból
Alba Regia 36 (2007) a Vigadó díszlépcsőházába került. Ezek az epikus történetet elbeszélő freskók jelenük nálunk a középületeket díszítő falképek nyitányát.80 A műfaját tekintve széphistóriák közé tartozó Argyélust Ipolyi Arnold javasolta képtémának.81 A történetet Lotz Károly (1833-1904) frízszerűen festette meg, alkotótársa, Than Mór (1828-1899) a lépcsőfeljárattal szemben a záróképet alkotta, melyen Tündér Ilona újra találkozik szerelmével. A magyar művészet történetében előzmények nélkül álló műalkotás létrehozásához külföldi mesterek munkái szolgáltattak mintát.82 Lotz lépcsőházbeli kompozíciójában Moritz von Schwind meseillusztrációinak szerkezete ismerhető fel. Ez az ekkortájt széles körben divatossá vált megoldás — mint azt korábban említettem - egy nagy méretű, központi képet és köréje sorakozó kisebb ábrázolásokat jelent, amelyek segítségével a história folyamatosan bontakozik ki a nézők szeme előtt.83 Az Argyélus freskóciklusán a Grimm-mesék illusztrációihoz hasonlóan egy irodalmi műnek a képzőművészetbe való átültetése valósult meg. Egyik esetben a magyar mondavilág részének tartott (ma széphistóriának tekintett) történetről, a másikban népmeséről van szó. 9. A hazai Grimm-illusztrációk A 19. századi, magyar nyelven publikált Grimm-mesék illusztrációi közül vizsgálataim tárgyát a mesei tartalomhoz köthető, figurális ábrázolások képezték — a különböző növényi ornamensekből és geometrikus alakzatokból álló kompozíciók vizsgálatától eltekintettem. Ez a fajta szelektálása az illusztrációknak a mesékhez ténylegesen kapcsolódó ábrázolások számát természetesen erősen lecsökkentette. A tárgyalt képek olyan grafikák, amelyek narratív szempontból kapcsolatba hozhatók a történetekkel: valamilyen mesehőst, vagy mesei jelenetet mutatnak be. Kutatásaim során huszonhat olyan Grimm-kiadást találtam, amelyek ezeknek az általam felállított szempontoknak megfeleltek.84 Témámhoz elsősorban az Országos Széchényi Könywtár raktárában, valamint Plakát- és Aprónyomtatvány-tárában fellelhető Grimm-mesekiadványokat használtam fel, emellett két mesekönywével a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Szüry'gyűjtemény'e is segítségemre volt. A teljes Grimm-kiadvány kétszáz mesét tartalmaz. Jóllehet számtalan mesét lefordítottak már ezek közül a 19. században, Grimmék összes meséinek kiadására azonban csak 1989-ben került sor Adamik Lajos és Márton László fordítómunkájának köszönhetően. A 19. századi fordítók a saját szájuk íze szerint különféle variánsokban adták vissza az eredeti meséket és mesecímeket. így például az egyik legnépszerűbbé vált mesetípus, a Csipkerózsika, A száz évig alvó király kisasszony és A% erdőben alvó S\ép címen egyaránt megjelent. Jancsi és Juliska meséje az egyik könyvben Jánoska és Margitka, máshol A boszorkány és a két gyermek vagy A két testvér címszavakkal kezdődik, ráadásul ez utóbbi cím egy másik mesekönyvben egy teljesen más mesét jelöl, a Bá/yácska és húgocskát. A nevét titokban tartani akaró manó egy helyütt Upitlakati, másszor Panczjmanc'zj (Adamiknál: Koppríherci) néven szerepel, de Piroskát is említik Vörösbóbitásként (Adamiknál: Pirosbúbocská). Tanulmányomban az egyszerűség kedvéért a meséket azon a néven említem, ahogyan a címük a köznyelvben elterjedt, vagyis Hófehérke, Csipkerózsika, Piroska, Jancsi és Juliska. 10. Az illusztrációk száma A huszonhat különböző mesekönyvben a kétszáz Grimm-mese közül hetvenöt mesetípushoz találtam valamilyen illusztrációt: az összesen százhetven illusztrált meséhez háromszázhetvenkét képet. A meséskönyvekben tizenhat olyan kép fordult elő, amelyek nem közvetlenül egy mesét illusztráltak, hanem pusztán a mesei hangulatot idézték elő (pl. a borítócímoldal képei). Ezeket is a szigorúan vett meseillusztrációkhoz számolva mindösszesen háromszáznyolcvannyolc illusztráció szerepelt a képeskönyvekben. Az egyes mesetípusok és a hozzájuk kapcsolódó illusztrációk közötti számszerű összefüggéseket illetően nem lehet nagyobb (százalékokban kimutatható) tanulságokat levonni, hiszen nem beszélhetünk a vizsgált anyagra vonatkozóan az összes 19. századi, magyar nyelvű, illusztrált Grimm-kiadásról. Ennek hiányában pedig arról sem szólhatunk, melyek voltak a 19. század olvasói számára a legkedvesebb Grimm-mesék és — ami a mi szempontunkból fontos — melyek voltak a népszerű ábrázolások. Eddigi kutatásaim azt mutatják, hogy? a legtöbbször (legalább öt mesekönywben) előfor-80 Európa-szerte ez a falképfestészet újjászületésének kora. A legrangosabb művészeti akadémiák a históriai falképet a legbecsesebb képzőművészeti műfajnak tartották. Megvalósításukat az állami mecenatúra karolta fel. SZVOBODA DOMÁNSZKY 2001, 88. 81 SZVOBODA DOMÁNSZKY 2005, 237. 82WILHELMB 1982, 18. 83 SZVOBODA DOMÁNSZKY 2005, 241. 84 Sajnos ez a szám nagy valószínűséggel korántsem jelend az összes 19. századi magyar nyelven megjelent Grimm-kiadványt. Drescher Pál Régi magyar gyermekkönyvek (1538-1875) című munkájában több olyan kötetet is felsorolt, amelyre hosszas kutatómunka után sem sikerült rábukkannom, noha pontos bibliográfiai adatokat közölt a könyvekről. Igaz, jócskán találtam olyan mesekönyvre is, amelyet nem említett művében a szerző. Az elkallódott és lappangó kötetek mellett tovább csökkentette az elemzésre kerülő könyvek számát, hogy a kutatásomhoz illusztrált példányokra volt szükségem, e tartományból tehát a kép nélküli kiadások eleve kiestek. Sajnálatos módon akadt olyan könyv is, amelynek címoldala vág)' tartalomjegyzéke képeket ígért, ezek azonban részben vág)' teljesen hiányoztak a könyvből. 16
