Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 35. 2005 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2006)

TANULMÁNYOK - ABHANDLUNGEN - TÖRTÉNELEM-HELYTÖRTÉNET - HISTORIE - FARKAS GÁBOR: Történelmi családok Sümegcsehiben p. 15

Alba Regia 35. 2006 A gazdasági helyzet 1936-tól gyorsan javult. Az olasz kereskedők személyesen járták a marhavásárokat, és a növendékállatokat felvásárolták, de a bor, a gabona is megfelelő áron kelt el. (A búzát 20, a rozsot 18 pengőért vásárolták meg mázsánkint.) A terménykonjunktúra arra ösztönözte a családot, hogy a jövedelemből ingatlanokat vásároljon. (1936ban a mihalyfai mezőn Nándortól 1000 négyszögöl szántót vásároltak (ami apai öröksége volt), és 50 fillért adtak a föld négyszögöléért. Ez 500 pengőbe került. Az igásökröket adták el, hogy a mihalyfai mezőt megvásárolhassák. 1937-ben cseréptetőre építették át az utcával párhuzamosan fekvő földipincét, ólakat; 1 szekeres erdőjogot vásároltak Süslecz Pétertől (fél jogot) és a prágai Farkas Jánostól (fél jogot). Az erdőjog 300 pengőbe került. Ugyanebben az évben vásároltak az Akóberekben Lenner Sándortól 800 négyszögöl rétet, ölét 76 fillérért; 1938-ban 800 négyszögöl szántót vettek a kiskútnyíresi dűlőben Pap Károlytól, négyszögölét 1 pengőért, 1939-ben a Sőtényben 820 négyszögöl szántó került tulajdonukba. Az eladó az Óhídra került Szántó lópán Magda. A szántóföld ára 1 pengő 20 fillér volt. 1939-ben az ingatlanvásárlást befejezték, kitört a háború. A vásárolt ingatlanok 3420 négyszögölet tettek ki, és volt még a vásárolt 1 szekeres erdőjog. Gyermekek: Gábor 1931, István 1935, Vilmos 1941-ben született. 1939-ben kezdődtek el a családi gondok. Ez év márciusban meghalt Farkas Jánosné, 83 évesen. 1943. márciusban elhunyt az anya, Farkas Ignácné. 1942. szeptember 26-án, gyújtogatás következtében elégett a pajta, a szalmakazal, a pajtában felhalmozott 5 szekérnyi krumpli, a 150 kévéből álló zsúpkazal. A tűz a szomszéd pajtáról terjedt át, melyet egy 6-7 éves fiú gyújtott meg. A tűzoltásnál összeszaladt az egész falu. Szénát, szalmát a következő napokban hoztak, mindkét károsultnak. Az oltásnál jelen volt az esperes is, aki sajnálkozását kifejezte, de megjegyezte még a következőt: „Vilmos fiam! amit Péter-Pál ünnepén szénát harmadmagaddal összegyűjtöttél, az most fél óra alatt elégett." A pajta a Farkas családnál biztosítva volt, így az épületkár megtérült. A takarmányt, a szalmát és a terményt pótolni kellett. 1944. május 17-én éjszaka egy rablóbanda az utcai ablakon át behatolt a házba, és kirámolta az egyik szobát. A tettesek kertai oláhcigányok voltak. Nyomukat megtalálták az aratómunkások (július első hetében) a tótvári rozstábla közepén, ahol a rabolt holmit egymás közt felosztották. Ekkor már nem lehetett szabadon vásárolni iparcikket, így hatósági utalványra vettek néhány szükséges ruhaneműt. Ezt a holmit 1945. március 28-29-én, az orosz bejövetel napján és azt követő napon, amikor a család házon kívül volt, menekültek és helyi lakosok („hazai kozákok") elvitték. 1945-1956 között állami intézkedések folytán tönkre mentek a kisbirtokok, és tulajdonosaik gazdaságilag ellehetetlenültek. 1956. október 2-án 48 évesen meghalt Farkas Vilmos felesége, Kulcsár Ilona. A család ezzel véglegesen szétesett. Gábor 1942-1950 között a sümegi gimnáziumban tanult, és ott tett érettségi vizsgát. 1950-1954. között a Pázmány Péter, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanári diplomát szerzett. Istvánt a család mezőgazdasági pályára szánta, 1956. június elejéig a gazdaságban dolgozott, ezután Várpalotára került egy munkaszolgálatos katonai alakulatba, és a bányában dolgozott. Az októberi népfelkelés során az alakulat szállása előtt tüntető várpalotaiak az alakulat feloszlatását követelték. A katonák még aznap elhagyták körletüket. István is hazaérkezett. 1957 elején jelentkezett a járási hadkiegészítő parancsnokságon, ahol közölték vele, hogy ez az alakulat megszűnt, katonai szolgálatára tovább nem tartanak igényt. A családi gazdaságok a termék-beszolgáltatás megszűnése után fellendültek. Termékkonjunktúra volt, a gazdaságok mintegy 80 %-át újjászervezték, az elhagyott területeket kibérelték. A kisbirtokos társadalom új erőre kapott, ahol a lehetőség meg volt rá, még gyarapodtak is. Ez a megművelt földekre és az állatállományra is vonatkozott. Úgy vélték, szép paraszti jövendő köszöntött rájuk, és az 1957-1958. évek ennek előkészítői. A harmadik fiú, Vilmos ez időben a gazdaságban dolgozott, de később az iparban, vasas szakmában helyezkedett el. Idősebb Farkas Vilmos 1975-ig egyedül élt a Mihalyfai utcai házban. István és felesége, Józsa Mária elköltöztek a Kenései Jánosné Kulcsár Annaféle házba. Kulcsár Anna a gyermekek anyai nagynénje (Nacza néne). (Farkas Vilmos felesége Kulcsár Ilona; apja Kulcsár balázs József; Kulcsár Anna apja Kulcsár balázs István, akik testvérek.) Idősebb Farkas Vilmos 1975 őszén a Mihalyfai utcai házat eladta. A vevő Kulcsár bandir Jenő családja volt, akik a Mihalyfai utcai házuk lakhatatlanná válása után a mikkoldali szőlőhegyi hajlékba mentek lakni, és innen költöztek be a faluba. Farkas Vilmos ezután István fia feleségének gondoskodása alá ke34