Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 35. 2005 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2006)

TANULMÁNYOK - ABHANDLUNGEN - TÖRTÉNELEM-HELYTÖRTÉNET - HISTORIE - FARKAS GÁBOR: Történelmi családok Sümegcsehiben p. 15

Alba Regia 35. 2006 rült. Külön lakrészben élt még 15 esztendőt. (Ez alatt több kéziratot készített, melyek Csehi múltjára, a családokra, a rokonságra vonatkozóan tartalmaznak olyan adatokat, amelyek másutt nem fedezhetők fel. Az iratok a családi levéltárba kerültek.) 1990. júniusban halt meg, 86 évesen. Farkas Vilmos községi közéleti tevékenysége 1937-ben egyházközségi képviselőségi tagságával kezdődött, majd a közbirtokosság egyik elöljárója lett, ahol az erdőelnök az erdőpénztárosi feladattal bízta meg. 1939-ben, 35 évesen a községi képviselőtestületben a 3 elöljáró egyikévé választották, Takács János (55 éves) és Barbély István (38 éves) mellett. Mindhárman az Alvégen laktak. A községi bíró a virilista Oswald Gyula (44 éves), helyettese Szántó Ernő (54 éves). A választáson Farkas Vilmos nem volt jelen, ezért másnap a járási főszolgabírói hivatalba, Szilágyi Dezsőhöz ment eskületételre. Az első képviselő-testületi gyűlésen Nagy István, aki 1922 óta csehi körjegyző, községháza és jegyzőlakás építésének tervét vetette fel. A második gyűlésen a testület megszavazta a Csiderben felépítendő községi tulajdonú lakás és iroda tervét. Ehhez a 3 községi virilista (a községben a legtöbb adót fizetők képviselői: Oswald József, Gubicza Antal esperes, Somogyi Gábor csehi kocsmabérlő) támogatását nyerte meg a bíró és a jegyző. A testület az építéshez közmunkát vállalt. Az igával rendelkezőknek a csehi kőfejtőről 60 köbméter bazaltkövet kellett leszállítani, továbbá több ezer téglát és 30 mázsa meszet Sümegről. A kőhordás volt a nehéz munka, amelyet az erdei és hegyi úton kellett teljesíteni, igaerőnkint 1 köbmétert. A kőfejtést az igával nem rendelkező gyalogmunkások végezték, a téglát és a meszet sümegi fuvarosok (múlások) szállították az építkezés helyszínére. Kezdetben a falu népe a közmunka miatt zúgolódott, de amikor készen lett az épület, láthatólag elégedettség lett úrrá a lakosságon. A lakás 1941-ben, az irodai helyiség 1942-ben lett kész. Három év múltán, a választási ciklus lejártakor, 1942. szeptemberben a képviselő-testület le akart mondani. A háborús helyzet miatt nem volt népszerű a községi elöljárósági funkció. A testületet a háborús időkre való tekintettel nem választották, hanem a főszolgabíró kinevezte a korábbi tagságot. Csupán a bíró lemondását fogadták el. Szántó Ernő lett a bíró, Oswald Gyula a helyettese. Az első elöljáró ekkor Farkas Vilmos lett. A testület tagjai a jegyző előtt kifogásolták, hogy lemondásukat a főszolgabíró nem hallgatta meg, mert a hivatalos beiktatás után tovább ment a következő községbe. A jegyző szerint háború idején a tekintélyes emberekre különösen szükség van, a három év hamar letelik, utána keresnek másokat. A háborús helyzet miatt népszerűtlen intézkedések is voltak. Például rekvirálásra került sor, vagy szökött katonákat keresett a csendőrség. Ilyen esetekben egy-egy elöljárónak jelen kellett lenni, aki ismerte a családi viszonyokat, a gazdasági lehetőségeket. Az elöljárók jelenléte minden esetben csillapítólag hatott a hatósági emberekre. 1944. október 15 után az elöljárók funkcióját megszüntették, helyettük a szélsőjobboldali rezsim embereit delegálták a testületbe. 1945 után a demokratikus rendszer visszahívta az 1942-től működött testületet, akik az 1945. szeptemberi képviselő-testületi választásig maradtak funkcióban. Ekkor a jegyző és a járási főjegyző (így nevezték a főszolgabíró utódját) ismét a háborús években funkcionált testülettel akart dolgozni. Most azonban egyöntetű volt az állásfoglalás, a testület lemondott. A választáson a régi elöljáróság jelen volt. Tar József lett a bíró, helyettese Udvari Lajos, első elöljáró Kulcsár Ágoston, a második Csombó János, a harmadik Simon Vince. Farkas Vilmos ugyan tagja lett a képviselő-testületnek, de egyetlen ülésre sem ment el. A községi tanács létrehozása során tanácstagnak jelölték, azonban ezt sem vállalta (RÖ, AK, F, CSH, Farkas 1990, Farkas 2004). Ferenczy A családalapító Ferenczy ős szabadköltözködési joggal rendelkező jobbágygazda, az első telepesek egyike. 1733-ban FERENCZY MIHÁLY a csehi templom felépítéséhez pénzösszeget adományozott. A XVIII. század közepe táján két családban éltek Ferenczyek: 1756. január 28-án Ferenczy János és Varga Orsolya házasságából született Judit. Keresztszülők: nemes Jankovich Sándor és Jankovich Borbála. 1761. augusztus 14-én Ferenczy Mihálynak és Molnár Erzsébetnek Erzsébet nevű lányuk született. Ezután még két gyermekükről tudunk: János, született 1764. január 10-én, Orsolya 1766. március 24-én. 1768. évi úrbéri táblákban Ferenczy János szabadköltözködési joggal rendelkező zsellér; 1775ben Ferenczy Mihály negyedtelkes gazda 5 mérős szántóföldön, 3 kaszás réten, 2 kapás szőlőben gazdálkodott. Az 1775. évi népösszeírás szerint Ferenczy János 40 éves, felesége, Horvát Éva 39, gyermekei: Márton 12, Anna 12, Erzsébet 6 éves. 35