Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 35. 2005 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2006)

TANULMÁNYOK - ABHANDLUNGEN - TÖRTÉNELEM-HELYTÖRTÉNET - HISTORIE - FARKAS GÁBOR: Történelmi családok Sümegcsehiben p. 15

Alba Regia 35. 2006 édesanyja ráförmedt: „Náci! mit beszélsz? A háborúban nem okvetlen kell meghalni, majd a jó Isten hazasegít!" Augusztus 2-án (vasárnap) a misén a prédikációt a káplán, Stiling János tartotta, aki hazafias szónoklatot tartott, de a beszédből kicsendült az aggodalom. Elmondta, hogy a mostani bevonulók az orosz frontra mennek, mert a cár megüzente a háborút a Monarchiának. Délután 3 órakor 33 férfi, valamennyi családapa, 7 kocsival utaztak el a sümegi vasútállomásra. A családi hagyomány szerint a búcsúzkodásnál drámai jelenetek játszódtak le. Kelemen Gizella azt mondta férjének: „Ha fél karod, fél lábad is elveszted, de hazajöjjél!" A bevonulóknak 2-án éjfélig kellett jelentkezni a laktanyában. Farkas Ignác Nagykanizsára vonult, ahol a 20. népfelkelő gyalogezredbe osztották be, és az egység hamarosan az orosz frontra került. Felesége hetente írt levelet, néhány tábori lap is érkezett tőle, azonban ezek elmaradtak. Későbbiekben néhányan, akik hazaérkeztek a zászlóaljból, elmondották, hogy Farkas Ignáccal ugyanazon században szolgáltak, de „Náci tífuszjárványba esett, és a tífuszgyanúsakat elválasztották az egészséges emberektől. A betegek tábori kórházba, a gyanúsak egészségügyi megfigyelő helyre kerültek." Nem tudtak arról, hogy katonatársuk meghalt volna, mert az alakulatot tovább vezényelték. A család újsághirdetést adott fel, melyben kérték, hogy aki Farkas Ignác sorsáról tud hírt adni, értesítse a családot. 1916. júliusban az egyik káplántól jutott a család tudomására, hogy Celldömölkön „egy úri nő" pontos információkkal rendelkezik a sebesültekről és a hősi halottakról. (Bizonyára ez a celldömölki nő a Veszteséglistával rendelkezett, amely kinyomtatott változatban és hivatalosan közölte az elhunytak és a sebesültek nevét, de ehhez az érdekelt családok nem juthattak.) Celldömölkre anyja utazott el. Itt meg kellett mondani a néven kívül az alakulat és a tábori posta számát. A látogatás után két hét múlva megérkezett a levél, mely tartalmazta Farkas Ignác halálát. E szerint Kalvari községben halt meg a tábori kórházban, 1914. október 6-án. (Kalvari Galíciában van.) Felesége élete végéig gyászolta. Anyósa vigasztalgatta, elmondotta, hogy ő mindenkit eltemetett, akiket szeretett: apját (1872), első urát (1874), két kicsi gyermekét (1883, 1888), második férjét 1888), első urától származó gyermekét (1891), anyját (1892), Irén lányát (1907), Gézát, Nácit (mindkettőt 1914ben). „32 évesen maradtam özvegyen." Menye válasza az volt, hogy „Magának erős a természete, az élet megpróbáltatásait is jobban kibírta, mint én, aki olyan érzékeny lélek vagyok". Az élet folytatása a mezőgazdasági munka elvégzését jelentette. Ebben a családban mindenkinek részt kellett venni. Az állatok gondozása könnyebbé vált 1916-tól, amikor a ház udvarán kutat ásattak. (Eddig a vizet a Bandir-kútból merték ki az állatoknak is.) A háború alatt a legszükségesebb szarvasmarha-állományt tartották, amely 6-7 db volt. Ahogy a két fiú (Nándor és Vilmos) növekedett, egyre többet tudtak segíteni a gazdaságban. Az első időkben Kelemen anyai nagyapa rendszeresen járt a házhoz munkát végezni, a mezőkön a szakszerű feladatok is reá hárultak. Minden alkalommal ő szórta el a magot, a két gyerek pedig az ökrösfogattal boronálták a talajt. 1918-ban Kelemen nagyapa megtanította Vilmost (14 éves) a bazsi hegyi szőlőben metszeni, a gyümölcsösben a fákat ápolni. Ez 1918. márciusban volt. Az anyai nagyapa azonban egy hónappal később, április 24-én tüdőgyulladásban, 72 évesen elhunyt. Már ez év őszén a vetést az anya és a két fiú végezte, vetőgéppel. 1919-től 2 igásfogat volt a gazdaságban, mindkét gyermek dolgozott egy-egy igapárral. FARKAS IRÉN (Farkas János [IV.] és Csombó bálint Mária lánya) 1904-ben 21 évesen lett Kardos József felesége. Két gyermekük született: Mária 1905-ben és Ferenc 1907-ben. A gyerekszülésben meghalt Irén és a gyermek is. Kardos József még ebben az évben feleségül vette Kövesi Juliskát. Gyermekek: Juliska 1907, József 1909-ben születtek. A félárva Máriát a mostoha nem kedvelte, és ezt Farkas Jánosné tudomására hozta. így került Kardos Mária a Farkas-házhoz, és többnyire ebben a házban élt férjhez meneteléig. Máriát a mihályfai Sélley Lajos, egykori nemesi közbirtokos család sarja vette feleségül. A házasságból 4 gyermek született: Ilona, Erzsébet, Gábor és Emília. A Sélley család minden tagja ragaszkodott a Farkas rokonsághoz, ha Csehiben jártak a ház lakóit meglátogatták. Kardos Mária évente megjelent a temetőben, ahol anyja sírja van. Gábor 12 évesen meghalt, Ilona tanítónő, Erzsébet és Emília Mihályfán élnek. Sélley Lajos 1975-ben, felesége, Kardos Mária 1988ban hunyt el. FARKAS GYULA (Farkas János [IV.] és Csombó bálint Mária fia) 1910. április 17-én vette feleségül a kisvásárhelyi Stekovits Terézt. Az esküvő a gógánfai templomban volt. A férj 24, a feleség 30 éves. Farkas Gyula házat vásárolt az Új szerben, 31