Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 35. 2005 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2006)
TANULMÁNYOK - ABHANDLUNGEN - TÖRTÉNELEM-HELYTÖRTÉNET - HISTORIE - FARKAS GÁBOR: Történelmi családok Sümegcsehiben p. 15
Alba Regia 35. 2006 szankciók rendkívüli módon sújtották. A helyi politikai vezetés és a rosszindulatú, gerinctelen értelmiség ármánykodása sokat ártott személyének. Megvonták tőle az állami kongruát, és elég későn sikerült neki visszakapnia. (A többi között nagybirtokosként tekintettek rá.) Háztartását nővére, Józsa Gyuláné (Erzsébet) vezette, aki 1942-ben özvegyen maradt (férje 42 évesen Csehiben meghalt). Nénje gyermekei közül kettő Veszprémben tanult; a két fiatalabb Ukkon maradt. Mária (a legidősebb) 1947 nyarán, nyári szünidőben Ukkon elhunyt, Csehiben temették el. 1949 májusában Józsa Gyuláné tragikus körülmények között meghalt. Farkas István a pasztorálási tevékenységgel az 1980-as évek elején felhagyott. Nyugdíjasként élt Ukkon a plébánia épületében. Helyébe nem sikerült utódot találni. 2002 szeptemberében, 93 évesen halt meg. Ukkon temették el két érsek, több környékbeli plébános, a helyi lakosság, a rokonság, a filiák küldöttei részvételével. FARKAS IGNÁC (Farkas János [IV.] és Csombó bálint Mária másodszülött fia) 1902-ben feleségül vette Kelemen Gizella 22 éves csehi hajadont, aki Kelemen József és Dóber Mária lánya. A házaspár a nagyanyai házban maradt, amely ekkor a Mihályfai utca 53. számot viselte. Gizellának a szülők 3600 négyszögöl ingatlant adtak. Ez a Hatfa-dűlőben volt (3000 öl szántó és 600 öl rét). 1902-ben Csombó bálint Mária kiosztotta birtokait. Ez 29 900 négyszögöl volt, azaz 18 katasztrális hold és 687 négyszögöl. Ezek a következő dűlőkben feküdtek: Macskásban 5200, Kiskútnyiresben 7000, a Bekse rétekben 7000, a Mosóhelydombon 3000, a Telekföldeknél (a Dűlőben) 2000, a bazsi hegyben 3300, a csehi hegyben 2400 négyszögöl. Mindezekhez járult az úrbéres erdőben 17 szekeres erdőilleték, amely eszmeileg 34 000 négyszögöl (egy erdőilleték 2000 négyszögöl), és közbirtokossági kezelés alatt állt. Erdőterületet gyakorlatilag nem lehetett adni, hanem annak az eszmei hányada illette meg a tulajdonost. A birtokokban részesült: Farkas Géza, Ignác, Gyula és Irén lánya, a kiskorú Kardos Mária. Farkas Ignác 1904-ben Nagykanizsára két hónapig tartó katonai gyakorlatra vonult. Felesége ezalatt az egy esztendős Nándorral vissza akart térni szüleihez, mert a meny és az anyós között feszültség volt. Amikor ezt Gizella szóba hozta szülei előtt, ők beszélték le erről a szándékáról: „Ezt a két hónapot kibírod, amíg Náci távol van... a faluban is megszólnak, hogy nem tudsz kijönni a napaddal." Farkas Ignác hazatérte után az anyós magatartása sokat enyhült. Belátta, hogy életét fiával együtt kell leélnie, aki egyébként a birtokot művelte. Unokáit is megkedvelte, sőt a félárván maradt Kardos unokát is magához vette. Farkas Ignác birtokot is vásárolt. A mihályfai határban a Bessenyei uraság eladta több száz holdas gazdaságát, és ebből a csehieknek is jutott. Farkas Ignác 1905-ben 6000 négyszögöl jó termőképességű szántóföldet vett. Az ingatlan ára négyszögölenként 50 fillér volt, és az adásvételi szerződésben az ingatlan árát 3000 koronában állapították meg. Farkas Ignác apósától az ingatlan árába 1000 koronát kapott, a többi összeget (2000 koronát) 10%-os kamatra felvette a banktól. A kölcsönt 1915-ig törlesztették. Amikor Farkas Ignác 1914. augusztus 2-án katonának bevonult, a kölcsönből 800 korona a hátralék. (Ezt az összeget apósa, 1915-ben egy összegben kifizette anélkül, hogy erről lánya egy ideig tudomást szerzett volna.) 1914 júliusában a háborús hírek felzaklatták a falu lakosságát, félelemben várták a háború kitörését. A mozgósításra a parancs július 31-én, péntek éjszaka érkezett meg. A parancsot Sümegről hozta a sürgönyhordó a bíró házához, Kardos Antalhoz. A bíró Farkas Ignáchoz, a községi első elöljáróhoz sietett, a teendők megtárgyalására. A családi hagyomány megőrizte ezt a tragikus pillanatot. Felesége így emlékezett vissza erre az eseményre: „Ijedtemben majd leestem az ágyról a bíró zörgetésére, aki az ablakon keresztül tudatta a mozgósítást. Mit tegyünk? Most doboltassak, vagy csak reggel? kérdezte a bíró. 48 óra múlva jelentkezni kell a katonaviselteknek a kádernél." Ez a férfilakosságot 42 éves korig érintette. Farkas Ignác tanácsa az volt, hogy a bíró most doboltassa ki a hírt, bármennyire is kellemetlen az éjszakai híradás. Ha a sürgönyt éjszaka hozták ki Sümegről, az maga is jelzi, hogy a hatóság azonnali intézkedést követelt. Azonkívül a bevonulóknak készülődniük kell. (A gazdaságokban pedig fontos munkák voltak folyamatban, gabonahordás ideje volt. A mezőgazdasági munkákkal a gazdák nem készültek el. Az időjárás nem kedvezett a munkának, esős idők jártak (egész júliusban és augusztus első hetében), a gabonakepék kicsírásodtak, szinte úgy kellett augusztus 10-e után a kévéket tépessél elválasztani egymástól. A gabonahordást a fiatal gyerekek, az öregek és aszszonyok végezték, mert a férfiak bevonultak.) Farkas Ignác augusztus l-jén elment a bazsi hegyre, és az üvegek elrakása közben megjegyezte, hogy ő utoljára megy a hegyre. Felesége elsírta magát, de 30
