Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 35. 2005 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2006)
SZEMLE - RUNDSCHAU - FARKAS ZOLTÁN: Péter Kovács: Tituli romani in Hungaria reperti. Supplementum p. 249
Alba Regia 35. 2006 FARKAS ZOLTÁN PÉTER KOVÁCS, TITULI ROMANI IN HUNGÁRIA REPERTI. SUPPLEMENTUM, Enciklopédia Kiadó, Budapest - Dr. Rudolf Habelt GmbH, Bonn 2005. 404 p. + 2 térkép, 206 fényképpel és 230 rajzzal. A történeti forráskiadvány a "Die römischen Inschriften Ungarns" (RIU) 1972 és 2001. között megjelent 6 kötetének folytatását, pótkötetét vehetik kézbe az olvasók, amely 252 új római feliratot tartalmaz 1-252. sorszámmal (Barkoczi - Mócsy, 1972 ; u. ők., 1976 ; Barkoczi - Soproni, 1981 ; Burger - Fülep, 1984 ; Fitz, 1991 ; Fitz 2001). A sorozatot a kiadás kezdetén négy vagy öt kötetre tervezték (Barkoczi -Mócsy, 1972, 9.), az utolsót Aquincum nagy anyagának szánva. Végül a mű lezárását követően a kötetek jobb és könnyebb használatát megkönnyítő részletes epigráfiai regiszter megjelentetése szerepelt a kiadási tervben. Az eddig megjelent 6 kötet folyamatos sorszámozással (Nr. 1 - 1561b) földrajzi sorrendben, megyénként Ny-ról K-re haladva, a kimutatható municipális központokkal egyezően tartalmazza azokat a római kori feliratokat, amelyek az egykori két Pannónia {Pannónia Superior, Pannónia Inferior) mai Magyarországhoz tartozó részén kerültek elő. Hátravan még a tagolásnak megfelelően Aquincum a mai Budapest közigazgatási határain belül lelt feliratos anyagának feldolgozása. Ezt egy 7. és egy 8. kötet fogja tartalmazni (Fitz, 2001, 9.). Tehát a feliratok nagy száma itt szükségessé tette az anyag két kötetre való szétválasztását: sírfeliratokra valamint a votív- és építési feliratokat tartalmazó kötetre. (Németh, 1994, 2.) Amikor időközben kiderült, hogy a feliratok száma nagyobb, mint azt előre látták, legalább hét kötetet igényel, kiadása még több évet vesz igénybe, az első négy kötethez megjelent a regiszter (Lőrincz - Marton - Redő, 1991) majd folytatásokban az 5. és 6. kötet regisztere is (Lőrincz, 1993; u. ő., 2004). A Corpus a magyar kutatók nagyszabású, hosszútávú tudományos vállalkozása. Új, modern kritikai feldolgozásban összegyűjtve és összefogalva, a latin feliratkutatás szakemberei, a római császárkori provinciakutatás, Pannónia történetével foglakozó történészek számára hozzáférhetővé tett, mennyiségileg megtöbbszöröződött, minőségileg különösen értékes forrásanyagról, a provinciatörténet, és egy majdani új összbirodalmi szintézis elsődleges forrásanyagáról van szó. (Ballá - Farkas, 1974, 436.) Az első kötet kiadása óta az ott megfogalmazott irányelvek nem változtak (Barkoczi - Mócsy 1972, 7-9) a kötetek tartalmát, felépítését, a közzétételt követő sémát a könyvkiadók időközben többszöri változása sem érintette, ezeken a pótkötet sem változtatott. A nóvumot a pótkötet második felében közzétett, a magyarországi római kori szarmata barbaricum (NagyAlf öld) területén előkerült (ill. oda a Dunántúlról elhurcolt) jelentős számú, már előmunkálatban közölt, római felirat leírása és kommentárja adja, amelyet eredetileg a RIU 9. kötetének szánt a szerző (Kovács, 2000, 57.). Bár a pótkötet nyelve továbbra is német, ahogy a Tartalomjegyzékben olvasható cím is kifejezi a Supplement 1 (p. 5, 16205) ennek folytatását igéri. A kötet lezárása óta olyan nagy számban közöltek új feliratokat, amely már most indokolttá teszi az ujabb supplementum kiadását. Néhány nagy ásatás anyaga, nagy leletmentések szpóliumai, a rendszeres városi régészet fellendülése, az építkezéseket megelőző feltárások az elmúlt két évtizedben hatalmas új leletanyagot eredményeztek. Magyarról németre Jákváry Ursula fordította, aki már az 5. és 6. kötet fordításában is gyakorlatra tett szert. A hagyományoknál maradó 249
