Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 35. 2005 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2006)
SZEMLE - RUNDSCHAU - FARKAS ZOLTÁN: Péter Kovács: Tituli romani in Hungaria reperti. Supplementum p. 249
Alba Regia 35. 2006 német nyelv ellenére a kötet címét latinra változtatták, TRHR Suppl. rövidített formában idézi a Corpust az elektronikus adatbázis, az Epigraphische Datenbank Heidelberg (EDH) is. A kötetet előttem már Lorincz Barnabás ismertette (Lorincz 2005, 139-141.), ezért néhány általános megjegyzés szükségszerűen ismétlődik, míg a recenzió kiegészítő kommentárjaira itt elegendő hivatkozni (Lorincz 2005, 140). A címből nem tűnik ki, hogy a Corpus csak a latin kőfeliratokat tartalmazza, azt sem valamennyit. Például a milliarium-ок önálló feldolgozása jelenleg is folyik, de sorolhatjuk az instrumenta, tegulae, diplomata militaria stb. feliratfajtákat is. Külön Corpusban adta ki a a szerző a görög feliratokat (CIGP). A RIU első kötetében közzétett célkitűzés (Barkóczi - Mócsy, 1972, 7-9.) az volt, hogy a Corpus valamennyi római kori feliratot tartalmazza, nyelvre való tekintet nélkül, amit a mű címe is kifejezett. Esetleg lehetett volna olyan címet adni, amit a szlovákiai feliratok kiadása választott (Hősek, 1985). A sorozat indulásakor rögzített célkitűzések a forráskritika maximális igényeit vették figyelembe: a szövegkritikai apparátus mellett a felirathordozó leírása, a feliratok méretarányos, formailag egyező rajzának közlése, minden kőemlék fotójának elkészítése, a Corpus Signorum Imperii Romani egyidejűleg megindult munkáival összekötve (CSIR Ungarn VII ; II; VIII). Utóbbi sorozat szerkesztője akkor Nagy Tibor volt. Végül fakszimile közlése a ma már fel nem lelhető feliratok mértékadó publikációjáról (CIL stb.). A célkitűzésekből a rajzok léptékkel történő közlése nem valósult meg, a feliratok többségéről készült jó, használható fénykép, a fényképek után korrekt rajzokat, valamennyi felirat leírását ill. átírását közli a supplementum, az irodalmi hivatkozások is majdnem teljesnek mondhatók. Mindez jól dokumentált kötetet eredményezett. Elismerés illeti a szerzőt a színvonalas munkáért. A kiadás szakmai színvonalának biztosítéka voltak a kiadás nagy nevű lektorai: Fitz Jenő a sorozat jelenlegi szerkesztője és Alföldy Géza. Utóbbi olvasati és kiegészítési javaslatait a szerző figyelembe vette és hivatkozik rájuk. A TRHR Suppl. anyagát az OTKA F 25193 támogatásával 1998-2001. között gyűjtötte egybe. Jó esély van arra, hogy a következő években a magyar és nem magyar kutatók közös terve a Corpus Inscriptionum Latinarum (CIL) harmadik, Pannónia feliratait tartalmazó köteteinek, lezárásuk után (1902) több mint száz évvel, kritikai újrafeldolgozása megvalósuljon. Ennek tartalmazni kell a RIU köteteinek lezárása óta lelt új feliratok mellett a revideáltakat is. A feldolgozás, amely már a 20. század 30-as éveiben Alföldi Andrással elkezdődött, fáradságos, nagyon munkaigényes, hiánytalan munka alig lehetséges. Új olvasatok, kiegészítések, interpretáció, új javaslatok az epigráfika természetéhez tartoznak (Alföldy, 1990, 85), minden kutató mindig támaszkodik az őt megelőzőre. A feliratos anyag rendszeres kritikai felülvizsgálatát elvégezni, keltezési javaslatokkal áttekinthetően közreadni jó példa Alföldy Géza elmúlt években folytatásokban közölt sorozata (Alföldy, 2002, ; 2000 /2002/, 2004). Természetesen jól tudjuk mennyi közöletlen római felirat szunnyad még a múzeumi raktárak mélyén. Hozzáférhetőségük, mozgathatóságuk, dokumentálásuk elemi technikai és financiális előfeltételeinek hiányában közlésüket a szerzőn számonkérni nem lehet, a magyar múzeumok mai nehéz helyzetében a helyi akadályok fennállnak. Mondjuk ezt annak ellenére, hogy a magyar múzeumok az elmúlt években több jó és szép, látványos római lapidáriumot építettek, színvonalas kőtári vezetőket adtak ki (Németh 1999 ; Maróti, 2003 ; Szőnyi, 2003 ; K. Palágyi, 2004 stb. a teljesség igénye nélkül). Külön ki kell emelni a bölcskei leletet (Szabó - Tóth hrsg., 2003). A kutatók személyes erőfeszítései, biztos szakmai ismeretei hasonlóképpen nem elhanyagolható szempontok. "Wir wissen auch, wie schwierig es ist, ein Inschriftencorpus zu edieren, in dem viele schwer lesbare, verstümmelte oder fragmentarisch erhaltene epigraphische Dokumente enthalten sind, ganz zu schweigen von den vielen Inschriften, die nicht selten - gerade in Pannonién häufig - in einem volkstümlichen oder sogar fehlerhaften Latein konzipiert, auOerdem oft von unkundigen Handwerkern mit schwer identifizierbaren Schriftzeichen und mit miOverstandenen Textteilen in den Stein gemeißelt wurden" (Alföldy, 2002, 264.) . 250
