Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 35. 2005 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2006)

SZEMLE - RUNDSCHAU - DEMETER ZSÓFIA: "A csodát most is ők vigyázzák" p. 243

Alba Regia 35. 2006 rületként, gazdasági teljesítményként, lakói, terme­lőkként jöttek csak szóba. Ennek a helyzetnek felelt meg a rendszer szovjetizálása: azaz az 1920­30-as évekbeli szovjet rendszer erőszakos átültetése, a rendőrállam kiépítése, a tervutasításos gazdasági rendszer létrehozása. Ezzel együtt járt a kolhozosí­tás, az egyházak jogainak korlátozása, a civil társa­dalom intézményeinek szétverése és egyáltalán a bizalmatlanság légkörének megalapozása, az in­formáció monopolizálása. A rettegés fő szervezője az "ÁVÓ" (Államvédelmi Osztály, majd Államvé­delmi Hatóság) volt, amely 1948-tól önállóvá vált, nyolc vidéki központjának egyike Székesfehérvá­ron működött. Székesfehérváron a nyomást fokozta az is, hogy az osztrák államszerződés megkötése (1955) után az Ausztriából kivont Magyarországra telepített szov­jet Különleges Hadtest parancsnokságát Székesfe­hérvárra helyezték. Ezek a körülmények magyarázatul szolgálnak arra, hogy az ideológiai, gazdasági és társadalmi beszorí­tottság, kiszolgáltatottság-érzés miatt a budapesti eseményekre szinte azonnal robbanással feleltek városunkban is. A kiállított dokumentumok érzé­keltetik a hatalom arrogáns sikerpropagandáját (sztahanovista oklevél, felszabadulási évfordulók ünneplése, csasztuska a cukorrépa-termesztés foko­zására), illetve az emberek kiszolgáltatottságát és szegénységét (beszolgáltatási könyvek, áruellátási jegyzékek, békekölcsön jegyzési útmutatók és szel­vények stb.). A forradalomhoz vezető úton fontos állomások­ként mutattam be az SZKP XX. Kongresszusán elmondott Hruscsov beszéd amerikai ballonról ledobott példányát, illetve a Raj к László és társai újratemetését bemutató újságokat. 1956. október 23-án a fehérvári események közép­pontjában a középiskolások diákgyűlése állt. Ismer­ték a MEFESZ felhívását, csatlakoztak a Műszaki Egyetem diákbizottságának követeléseihez. A fe­hérvári középiskolások kiléptek a DISZ-ből, s megalakították saját szervezetüket. Követeléseik közlését aznap a Szent István-teremben összegyűlt tömeg támogatásával sem sikerült elérni. Este feszülten figyelték a rádióban elhangzott Gerő-beszédet, majd a szovjet csapatok behívásá­nak következményeként már tapasztalhatták a szovjet csapatmozgásokat az ország fővárosa felé: lánctalpak dübörögtek Fehérvár utcáin. A szovjet csapatok Magyarország belügyeibe való beavatkozásával hadüzenet nélküli háború kezdő­dött, és a nemzetközi helyzetből következően mindez ugyanakkor a szovjet blokkon belüli ügy maradt. A tizenegy éves állami terrorral szétzilált és meg­osztott tömegből pedig éppen ekkor alakult ki a nemzeti szabadságharc tábora. Már ez a nemzeti demokratikus forradalmat meg­vívó akarat kapott tragikus figyelmezetest október 24-én. Székesfehérváron fokozatosan áll le a mun­ka: a gyárakban gyűléseket tartanak. A Városháza előtti tömegnek Készei István ismerteti az egyetemi ifjúság követeléseit. Este az utcákon a kijárási tilalom életbe léptetése ellen tüntető fiatalok a város több pontján gyüle­keznek. Társuk szabadon bocsátása miatt vonulnak a rendőrség és az ÁVO székháza, a Szabó Palota elé. Az épületet a Polgárdiban állomásozó 9336-os számú alakulat egysége biztosította. A katonák nem kaptak tűzparancsot. Az eseményeket az egykori résztvevők helyzetük­nek megfelelően különbözőképpen mesélik. A magyar katonai szakasz parancsnoka úgy látta, hogy a rendőrparancsnok riasztó lövéseitől megri­adt tömeget hátulról kezdte lőni egy orosz páncé­lozott jármű. Az egyik áldozat hozzátartozója vi­szont az izgatott tömegben helyet foglalva tanúsít­ja, hogy Bernáth Katalint, az egyik fiatal áldozatot az ávósok hosszú sorozata már azelőtt eltalálta, hogy az orosz páncélautó is tüzelni kezdett volna. A két sorozat között azonban talán még egyetlen perc sem telt el. Hatan vesztették életüket: négy tüntető fiatal és két rendőr, akik az épület védel­mére éppen megérkeztek, s akiket kétségkívül az orosz golyók találtak el. A sortűz hatására Fehérváron másnap az üzemek­ben leállt a munka, jelentős tömegtüntetések vol­tak. Középpontjuk a Városháza, illetve a Megyehá­za tere lett. Délelőtt a Városi Tanácsnál leverték a vörös csillagot. Október 26-án a Népszavában a szakszervezet a munkástanácsok szervezésére szólít fel, s ehhez a pártvezetés is csatlakozik. A munkástanácsok tehát legitim módon, s ugyanakkor tömegtámogatással alakultak, s a forradalom táborát erősítették. Ezen a napon Székesfehérvár belvárosában jelentős tö­megtüntetések voltak, ahová a gyárakból vonultak ki nemzeti zászlók alatt, szervezetten. Az országos követelések mellett a megyei vezetők leváltását és a Fejér Megyei Néplap szerkesztőjének leváltását követelték. A Vadásztölténygárban, a MÁV Fűtő­házban és a MEKOVALL-nál alakultak először 244

Next

/
Thumbnails
Contents