Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 35. 2005 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2006)
MELLÉKLET - BEIHEFT • GORSIUM - KOVÁCS LORÁND OLIVÉR: Égetett agyag tetőfedő elemek a táci római kori településről p. 137
Alba Regia 35. 2006 vesén használták falazásra, padlólapként, vízszigetelőként, mint tetőcserépként, tehát számolhattak a készítéskor ilyen célú felhasználással. 10. BEKARCOLT ÁBRÁK, KURZÍV FELIRATOK Két nyilvánvaló és könnyedén szétválasztható csoportjuk van. Az első tagjait még a gyártás során, a műhelyben készítették, míg a másodikat később, az égetés után. A Tácon előkerült 11 töredékes és egy egész tegulabói 11 darab az előbbibe tartozik. Három töredéken található kurzív felirat részlete. Ezek értelmezése nem tartozik a dolgozat témájához. Mégis meg kell említeni, hogy bár olvasata igen kétséges, de a Kat.482.-n lehetséges, hogy július hónapot említik (Harmattá 1967 67-101, 8.kép alapján) (19.t.l.J, esetleg a tégla készítésének időpontját. Öt kis töredéken bekarcolt téglalap-, vagy négyzetháló van. Egy további kis méretű töredéken egy hosszú szőrű kutya, vagy farkas hátsó részének karcolata maradt meg (19.L2.J. Az egyik legérdekesebb töredéken egy hosszú, szelvényes állathoz hasonló ábrát és egy kerek, négy részre osztott tárgy képét karcolták be (19.t.3.). A Gorsium Régészeti Park jelenlegi kiállítási forgatókönyve ókeresztény ábrázolásként tartja számon, hal és kenyérként értelmezve az ábrát. A kerek tárgyat négy részre osztó vonal azonban túllóg a körvonalon mindenhol, ezért kenyér nem lehet. Az állat pedig, ha egyáltalán az, szelvényessége miatt hal semmiképp sem lehet. Igen valószínűnek tűnik, hogy hajót ábrázol. Végül, de nem utolsó sorban a „Sárga műhely" egy egészben megmaradt tetőcserepére egy háromszöget karcoltak egy jól felismerhető oldalfelezőjével és két valószínűleg rontott vonallal, amelyeket ujjal megpróbáltak törölni/i9.t.4.) A második csoportba mindössze egyetlen utólag bekarcolt 'V töredéke tartozik. 11. LEVONHATÓ KÖVETKEZTETÉSEK, EREDMÉNYEK A római kori tetőcserepek keltező értékének bizonyítására tett kísérletként is felfogható feldolgozás sok tekintetben igazolta az alapfeltevést, amely szerint az egyes műhelyek termékeinek szétválogatása lehetséges, és ezáltal ezeknek a későbbiekben keltező értéke lehet. Természetesen, amíg egy elpusztult teljes műhely feltárásra nem kerül Pannonicùo2si vagy nem közlik egy már feltárt műhely 239 termékleírásait, addig nyitott marad a kérdés, hogy hányféle méretben gyártott egy műhely. A méretezést a műhelyvezető adhatta meg, de függhetett a megrendelő kívánságától és bizonyos határokon belül a munkásoktól is. A feldolgozás során nyilvánvalóvá vált, hogy az egyes műhelyeken belül kis eltérésekkel több külső méret is használatban volt. Ezeknek magyarázataként három lehetőség merül fel. Első és legkézenfekvőbb, hogy a kivető-keretet készítő, a számokkal el nem látott római mérőrúdon egyszerűen elszámolta a beosztásokat. A második, az oldalperemek adatai alapján szintén igen valószínű, hogy a kivető-keretek méreteit is testrészeikkel mérték ki és ekkor 5-6 tenyér hossz alatt létrejöhettek pár cm vagy akár fél tenyér eltérések is 240 . A harmadik lehetőség, hogy a műhely átállt egy más méretre. Különböző méretek párhuzamos gyártása nem valószínű, mivel ez az illeszthetőséget negatívan befolyásolta volna, és ezzel egyszerre az eladhatóságot is. Katonai műhelyek esetében pedig a felügyelet miatt nem valószínű. Ezekből kiindulva a szétválasztott csoportokat joggal nevezhetjük műhelyeknek. A jelenlegi ásatási gyakorlat ellenére is a tegulak meghatározható, leírható csoportokra, bonthatók szét, amelyeket természettudományos vizsgálatokkal is lehet igazolni. Mind az „I. épület műhely", mind az „1971 műhely esetében", ezen csoportosítások ismerete nélkül - a vizsgálatokat végző Tóth M. egy csoportba sorolta az azok tetőcserepeiből származó mintákat és ezen a kiértékelést végző Kriston L. sem változatott. Ezek szerint a külső készítés-technikai jegyeken és méréseken alapuló besorolás szempontjai megfelelők voltak. Ennek köszönhetően biztosan kijelenthető, hogy a téglaégető műhelyek termékei ugyanúgy jellemzőek műhelyére, mint bármely más római kori kerámiaanyag. 239 Ilyen a itchingfield-i (Green 1979) és a pizzicai (Carter 1979) műhely. 240 Ugyanez megfigyelhető a Szőny-Vásártéren feltárt mennyezetkompozíció szerkesztésénél is néhány esetben. (HarsányiKurovszky 2002 164.) 175
