Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 35. 2005 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2006)
MELLÉKLET - BEIHEFT • GORSIUM - KOVÁCS LORÁND OLIVÉR: Égetett agyag tetőfedő elemek a táci római kori településről p. 137
Alba Regi Az egyéni különbségek miatt - amelyek a mértékegységnek használt testrészekből adódnak a tegulakon - egy kellően nagyszámban és jól dokumentáltan begyűjtött anyag alapján, az egy helyen dolgozó készítők száma is meghatározható lesz, amelyre jelenleg mindössze egy adat áll rendelkezésre, egy drobetai felirat (Lőrincz 1985 230.). E szerint kilenc munkás tartozik egy magister alá, aki Lőrincz B. szerint az egyes égetőkemencéért volt felelős (Lőrincz 1991/1992 193.). Ezt a hadseregre vonatkoztatható adatot semmi se támasztja alá, hogy magánműhelyeknél is így lett volna., tehát az esetek többségében nyitott marad a kérdés, hogy hány munkással kell számolni egy égetőkemence, egy műhely esetében. Közelebb vihet a kérdés megoldásához a CIL Ill-ban található 241 eddig egy fő egy napi téglaadagjának (Lőrincz 1980 184.) tartott feliratok vizsgálata. Ezeket összevetve, azzal, hogy egy nap legfeljebb 12 órát dolgozhattak és öt percnél kevesebb idő alatt nem lehet megcsinálni semmilyen téglát felmerül, hogy a 140 darabnál többet említő feliratok biztosan egy ember munkájára vonatkoznak-e. Ehhez hozzávéve a készítéstechnikai leírásokból következő minimálisan szükséges előállítási időből (10 perc körül) adódó napi legnagyobb előállítható tegulaszámol (72 db. körül), világossá válik, hogy ezek az adatok inkább munkacsoportokra vonatkoznak, amelyek így 2-4 főből állhattak és ennek lehettek vezetőik a feliratok egy részén említett személyek. A feldolgozott anyagon látható készítési nyomoknak köszönhetően a műhelyek eszköztára is felvázolható. A kivető-kereten kívül egy falapot használtak, amely a téglák külső felületén mérhető húzásnyomok alapján 1-2 tenyér széles volt. Valamilyen az egész szélességet átérő fa eszközzel is rendelkeztek, amellyel egyszerre lehetett a felső illesztési kivágásokat elkészíteni., Ezen kívül egy egyszerű késük lehetett, amellyel a kerethez hozzátapadt tegulat lehetett kivágni abból, illetve az alsó illesztési kivágásokat elkészíteni. A tegulak többségének alján is vágásnyomok vannak, amelyek inkább egy vékony zsinórtól származnak, ahogy azzal elvágták a letapadt alsó felületet a kivetőfelszíntől. A jelöléseket többnyire nem ujjal, hanem marokra fogott pálcákkal húzták, de néhány esetben „fésűt" használtak. Végül a műhelyben, ideális esetben volt még egy szabványos mérőrúd is. CIL III11378-11380, 11381, 11383, 11410, 11425, 11867 35.2006 Az előbb felsoroltak mellett a legfontosabb mégis, hogy a táci tegulak nyolc csoportjának (műhelyének) esetében keltezni lehetett a felhasználási és néhány esetben a készítési idejét is, tehát a továbbiakban ez az anyagcsoport önálló keltező értékkel bír, attól függetlenül, hogy ellátták-e bélyegzéssel. 176
