Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 35. 2005 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2006)
MELLÉKLET - BEIHEFT • GORSIUM - KOVÁCS LORÁND OLIVÉR: Égetett agyag tetőfedő elemek a táci római kori településről p. 137
Alba Regia 35. 2006 vizsgálható. Változatosabb képet mutatnak, mint az eddigi adatok, de minden esetben valamely méretük (belső vagy külső hossz) az egy tenyér hosszt mutatja, tehát ezeknél is ez volt a megadott méret. Az ezeknél mérhető dőlésszög a legkevésbé egységes. Legtöbbjük azonban a 30 - 40° közötti tartományba esik. A négy ebből a tartományból kieső darab közül az egyik biztosan rontott, mivel jobb oldali kivágása ugyan 45°, de a bal oldali viszont már 30°. Egy további darab esetében felmerülhet a lehetőség, hogy szándékkal készítették 45°-osra, mivel mindkét oldalán ugyanekkora. A fennmaradó két töredéknél viszont csak az egyik oldal van meg, tehát nem ellenőrizhető, hogy rontott-e vagy szándékos. A legutóbb tárgyalt négy darab ellenére biztosnak tekinthető, hogy az illesztési kivágások szöge is meg volt határozva, annak ellenére, hogy mai szemmel a 10° széles sáv soknak tűnik. A megadott dőlésszög 30° lehetett, mivel a mérhető adatok többsége ehhez közelít és egy egyszerű normával is könnyedén meghatározható méret. A sík vastagsága 2,4-3,4 cm között van, de többnyire 2,8-2,9 cm. Ezek római méretezéssel 1,5 ujj + /- fél ujj tartományba esnek. Az előzőekben írtak alapján a műhely méretszabványa a következő volt Hossz Szél Oldalperem szélessége a síknál felül Oldalperem szélessége a tetején felül Oldalperem kiemelkedése a síktól felül Oldalperem szélessége a síknál alul Oldalperem szélessége a • tetején alul Oldalperem kiemelkedése a síktól alul Felső illesztési kivágás hossza Alsó illesztési kivágás hossza Alsó illesztési kivágás szöge Vast. 7,5 tenyér 5,5 tényé r 1,5 ujj 1,5 ujj 1,5 ujj 2,5 ujj 2,5 ujj 1,5 ujj 1 tenyér 1 tenyér 30° 1,5 ujj 5.6.4. -Készítés-technika Kis mértékben iszapolt, nem túl nagy víztartalmú agyagot használtak. Soványító anyagként kerülhetett be az anyagvizsgálat során megállapított magas csillámtartalom. Ez nem valószínű, hogy az agyagban volt, mint szennyeződés, inkább homokból származhat. Igen kevés esetben figyelhető meg, hogy újragyúrt tégladarabok lennének anyagában. Első lépésben, egy fa keretben elkészítették a síkot és az oldalperemeket. Lenyomatát nem lehet látni egyetlen oldalán sem a tegulanak, mivel a keretet valószínűleg beporozták, hogy ne tapadjon. Az oldalakon ez viszont jól látszik, ahol nem vágott, ott „poros", amely a keret beporozásából tapadt rá. A darabok egységes mérete alapján lehetséges, hogy a keret két hosszabb oldalán a teljes leendő oldalperem magasságával egyező volt, viszont a felső illesztési kivágásnál csak a sík vastagságát érte el. Ez az a rendszer, amelyet Visy Zs. általánosnak vél (Visy 1978, 247.). A sík és az oldalperemek elkészítése így tehát öt lépésben lehetséges: 1.keret és a kivető felület tapadásmentesítése; 2.agyag keretbe helyezése; 3.agyag eloszlatása és az oldalperemek felhajtása; 4.felesleges agyag eltávolítása; 5. oldalperemek formájának végleges kialakítása Hatodik lépésben ellátták a külső felületet egy tömörebb vízzáró réteggel és leemelték a kivető keretet. A tegulahoz felhasznált agyagból kiülepített, nem túl finom, híg oldatot, bevonatot hordtak fel valószínűleg ugyanazzal az eszközzel, amellyel a felesleges agyagot lehúzták a síkról. Az égetés utáni megjelenése (7.t.l.) olyan, mintha egy durva kefével hordták volna fel, amely ennél a műhelynél szintén elképzelhető. A keret a legtöbb esetben a tapadásmentesítés ellenére hozzátapadt a tegulahoz. Ilyenkor egy fém eszközzel vágták ki. Ennek nyomait leginkább a sík vastagságában az oldalakon lehet látni. Hetedik lépésben kiszárították annyira, hogy megfordíthatóvá váljon, majd elkészítették az alsó kivágásokat, két mozdulattal egy fém eszközzel. Először az oldalát bevágták, majd a felszínt vágták be és ezzel a feleslegesé vált agyagot kiemelték. 160
