Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 35. 2005 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2006)
MELLÉKLET - BEIHEFT • GORSIUM - KOVÁCS LORÁND OLIVÉR: Égetett agyag tetőfedő elemek a táci római kori településről p. 137
Alba Regia 35. 2006 5.2.1. -Alapanyag Az elvégzett röntgen por-diffrakciós vizsgálatok kiértékeléséből kiderült 52 , hogy a tegulak anyagának szövete sok diopszidot tartalmaz, amely alapján dolomitos agyag volt a kiindulási anyag. Ez a dolomittartalom nem valószínű, hogy soványító anyagból származna. A műhely által használt 10. típusú bélyeg Tácon kívül előkerült párhuzamai (Lőrincz 1976, 178.; Lőrincz 1979, 294.) 53 valóban pontosan ugyanattól a bélyegzőtől származnak, mint a táci darabokon használt. Lehetséges, hogy akár a kész tetőcserepet, akár a bélyegzőt máshonnan, esetleg Aquincumból hozták. Az anyagvizsgálatok sajnos nem döntötték el a kérdést, ugyanis az alapanyag származhatott a kiscelli agyagra épülő aquincumi bányákból és a feltételezhetően - legalább részben a - Tác és Polgárdi között futó E-D irányú dombhátság agyagára épülő helyi bányá(k)ból is. A kérdésre egy jövőbeli nehézásvány-tartalomra vonatkozó vizsgálat adhat választ, amellyel a soványító anyag vagy a kivető keret tapadás-mentesítéséhez felhasznált por vagy homok összetevőit és ezáltal eredetét lehet meghatározni. Az ezen kívül felmerült nyomelem vizsgálat csak akkor járhat sikerrel, ha a Tác környékén szóba jövő agyagok földtani kora eltér az Aquincum közelében találhatóktól. 5.2.2. -Műhely elhelyezkedése Amennyiben helyi műhely termékeiről van szó, akkor az „1971" és a „ TE PR műhely" által is használt agyagbánya környékén kereshetjük ezt a műhelyt is, tehát a Ságvárra vezető út mentén esetleg a mai Tác-Rét (legelő) területén, ahol a már szintén említett „égett talajt" túrták szét a sertések az egykori T.Sz. működése idején. 5.2.3. -Méretezés Az elrakott öt többé-kevésbé ép tegula alapján meghatározható a kivető keret mérete. A tetőcserepek hossza 46-47 cm , szélessége 37-37,5 cm, amely alapján a száradás és az égetés során keletkezett legfeljebb 10%, de inkább kevesebb zsugorodással is számolva 26x21 ujj (48,1x38,85 cm) a lehetséges keret mérete. Felmerül a kérdés, hogyha a 52 Kriston 53 BTM-Aquincum ltsz.:1941/2 (Szentlélek tér) többi műhely esetében tenyérben adták meg a külső méreteket, akkor itt miért ujjban. Valószínűleg itt is tenyérben adták meg (6,5x5), de a keret(ek)et hibásan méretezték. Az oldalperemek esetében is rekonstruálható a műhelyszabvány. A felső végnél az oldalperemek szélessége 2,5 és 3,8 cm között van, amely alapján 1,5 ujjban szabhatták meg a szélességet és ettől tértek el legfeljebb +/- fél ujjal. Az ugyanitt, de az oldalperem tetején mérhető szélesség 1,7-3,1 cm között van, amely ugyancsak 1,5 ujj +/- fél ujj, de minden esetben legalább pár mm-rel, legfeljebb 1,5 cm-rel vékonyabb, mint a síknál. Az itt, a síkhoz képest mérhető kiemelkedés 1,9-2,6 cm vagyis 11,5 ujj. Ugyanezek az adatok az alsó végnél a következők. A síknál mérhető oldalperem szélesség 3-4,1 cm, tehát 2 ujj +/- fél ujj. Az oldalperem tetején mérhető 2,5-3,4 cm-es szélesség 1,5 ujj +/- fél ujjnak felel meg. Ehhez 2,2-3,2 cm-es kiemelkedés párosul, amely szerint ezt a méretet 1,5 ujjban szabták meg, bár természetesen itt is mérhetünk + /- fél ujj eltérést ehhez képest. Az esetek többségében pár milliméterrel nagyobb, mint a felső végnél. A felső és alsó illesztési kivágás hossza minden esetben egy tenyér volt és legfeljebb fél ujj elcsúszást lehet észrevenni. Ehhez a hosszhoz az alsó illesztési kivágások esetében 30-45°-os dőlésszög párosult, amely tartományban két, a korabeli eszközökkel könnyedén előállítható szög is van, a 30° és a 45°. A sík vastagsága 2,4-4,2 cm között váltakozik, de mindkét határérték eseti eltérésnek tekinthető. Általában 2,8-3,6 cm között van. A megszabott méret tehát 1,5 ujj volt +/- fél ujj eltéréssel. A fentiek alapján a műhelyszabvány a következő volt: 147
