Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 35. 2005 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2006)
KÖZLEMÉNYEK - MITTEILUNGEN - HORVÁTH EMIL: Középkori falelet korának meghatározása dendrokronológiai módszerrel p. 117
Alba Regia 35. 2006 gyűrűvastagságokat speciális mérőmikroszkóppal mértük meg. Az évgyűrű vastagság idősorokon elvégeztük az alapvető statisztikai számításokat átlagos évgyűrűvastagság, érzékenység -, annak megállapítására, mennyiben alkalmasak további feldolgozásra a leletek (A vizsgálati módszerek részletes ismertetését mellőzzük, tekintettel annak terjedelmére). Az átlagos évgyűrű érzékenységi érték (S= 0,170,21) alapján a kis érzékenységű kategóriába sorolhatók a fák. Ebből az következik, hogy kevésbé érvényesültek a növekedést befolyásoló időjárási tényezők: csapadék, léghőmérséklet, mint inkább a közvetlen környezeté: vízellátásuk biztosított volt. Az évgyűrű vastagság idősorokból arra lehet következtetni, hogy a kérdéses fa - valószínű - azért növesztett vékony évgyűrűket, mert a fajtársaival történt versengésben alulmaradt: erdészeti megfogalmazásban „alászorult" fa volt. (1. ábra) Elkészítettük az idősorok numerikus ábráját, amelyek alapul szolgáltak a váz-ábrákhoz. A vázábrát úgy tekinthetjük, mint az egész minta "kivonatát", amiben csak azokat az évgyűrűket ábrázoljuk, amelyeknek diagnosztikai jelentésük van vékony, rendkívül vékony gyűrűk-, más idősorokkal történő összehasonlításkor. Ezt a műveletet manuálisan végezzük mindaddig, amíg a váz-ábrák jelei a lehető legjobb százalékban fedik egymást. Kb. 20%-os eltérés megengedett, tekintettel arra, hogy a minták nem mutathatnak tökéletes azonosságot. Ugyanezt a műveletet el kell végezni az ismeretlen származási idejű mintákkal (Székesfehérvár 1; Székesfehérvár 2.) és a naptári dátummal ellátott un. kalibrációs idősorral, amely Székesfehérvár környéki régiót mintáz. A több mint húsz mintából álló kalibrációs görbe 1661-1993 közötti időszakra ad abszolút időpont meghatározási lehetőséget, illetve az 1661-et megelőző évekre is, abban az esetben, ha az ismeretlen korú minta és a kalibrációs görbe között kapcsolat létesíthető. Az adatsor jobb feldolgozhatósága érdekében a vastagsági értéket indexeljük. A függvényt "kiegyenesítjük". Ezzel kiküszöböljük az életkorból és más hatásból bekövetkező növekedéscsökkenést. (2. ábra) A numerikus ábrák összehasonlító vizsgálatával együtt elvégeztük a minták évgyűrűvastagság idősorának szinkronizálását is. A szinkronizáló eljárás matematikai módszer, az európai fák vizsgálatában gyakran alkalmazzák. Kifejlesztőiről Baillie-Pilcher vizsgálatnak vagy „t" próbának nevezik. A két (évgyűrű)idősort lépésenként, egymáson eltolva vizsgálják, minden esetben csak az átfedő szakaszokat ( a Székesfehérvár 1. számú mintát, annak rövidsége miatt nem vizsgáltuk). A számítások eredményeként a Székesfehérvár 2. számú minta keltezési időpontja: 1559-1753 1. Sőréd 4.sz. minta (1661-1845): keltezett idősor 2. Székesfehérvár 2/II.sz. minta (1-154): lebegő idősor 1 2 Ev t GL D 1 102 53 4,82 66,98 81,88 71 1 115 3,87 57,83 30,28 40 1 146 3,65 50,34 1,25 1 78 77 3,13 52,60 8,12 1 32 123 3,11 52,44 7,58 81 1 105 3,04 55,71 17,36 (A szinkronizálás értékeit Dr. Morgós András számításai alapján közöljük) A táblázat oszlopainak jelentése (elsősor): Az 1. számú minta (Sőréd 4.) 1. évgyűrűjéhez illesztendő a 2. számú minta (Székesfehérvár 2/II.) 102. évgyűrűje. Ekkor, a két idősor átfedésben lévő, közös éveinek száma: 53 év. Ha „t"> 3,00, akkor korreláció áll fenn a két függvény között. „GL" a függvény együttfutásának mérőszáma: általában 30-70 közötti érték. „D" a Data index értéke, származtatott mutató: a GL és T-teszt eredményeit használja fel. Esetünkben az 1. sor értékei alapján: A Sőréd 4. keltezett idősor 1. évgyűrűjéhez illesztjük az ismeretlen naptári dátumú Székesfehérvár 2. 102-dik évgyűrűjét. így, ez az évgyűrű az 1661-es évszámot kapja. Mivel 102 évvel „túllóg" a Sőréd 4-en, 1661119
