Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 35. 2005 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2006)
KÖZLEMÉNYEK - MITTEILUNGEN - HORVÁTH EMIL: Középkori falelet korának meghatározása dendrokronológiai módszerrel p. 117
Alba Regia 35. 2006 zoló metszeteket, képeket vizsgáljuk, majd áttekintjük azokat a vízszabályozási munkákat, amelyek jelentős hatással voltak Székesfehérvár további fejlődésére. SZÉKESFEHÉRVÁR KÉPEKBEN, LEÍRÁSOKBAN (16-19. SZÁZAD) A város fejlődésének főbb mozzanatai jól nyomon követhetők azokon a metszeteken, akvarelleken, amelyeket a Székesfehérvár négy évszázad városképei című kiadvány tartalmaz (Baitz 1996). Hans Sib macher 1602 és 1663-ban készült rézmetszete Székesfehérvár 1601. szeptember 20-i visszavételét ábrázolja. Az ifjabb Matthias Merian által készített rézmetszet (1691) a törökök kivonulását ábrázolja 1688-ban a város visszavételekor. Mindhárom képen, a történészek által jól ismert középkori városképet ábrázolnak az alkotók: a központi városrészt körbefogó vizekkel elválasztott öt részre tagolt külvárost, amelyet a Sárvíz és mocsara fog közre. Más tanulmányok is azt bizonyítják, hogy „A középkori város alakját, kiterjedését: a mai Belváros változtatás nélkül megőrizte... A mai Belvárost körülvevő területek közül...a Felsőváros déli fele (Budai külváros)... a várat körülvevő, fallal és vizesárokkal megerősített külvárosok voltak a 18. század derekáig." (Fitz 1993) (3.kép) Ez az elrendezés jelentősen, a 18. századi képeken változik meg, amelyeken már nyomon követhető a város terjeszkedése a városfalakon kívülre. Az F. B. Werner - J. Ch. Leopold 1741 előtti, s Binder János Fülöp, 1780 körüli rézmetszetén a várfalakon kívül házak, művelt kertek láthatóak. August Frey 1820-ban készült akvarellje igen részletes képet ad a városról, valószínűleg az Öreghegyről nézve. A számunkra fontos részletet a Víziváros és Felsőváros közötti területet is bemutatja. Erre az időszakra már jelentősen kiépült városrészt láthatunk, parasztházakkal, kertekkel. A Királykútra és környezetére több írásos említés történik: „....találjuk a Királykutat, amelyet a 18. sz.-ban emeletes épülettel vettek körül. Vizét ... a város nagyobb fele használta. A vízhordás szabályozva volt; délelőtt a belváros, délután a Felső- és Víziváros hordta" (Marschall 1930). „...A régi Budai külváros falain kívül, de a kapuhoz közel feküdt, a koronázásra érkező királyok kitűnő vizével frissítették fel magukat. Mai egyemeletes épületét copf stílusban 1790 körül emelték" (Fitz 1993) (4. kép). VÍZSZABÁLYOZÁSI MUNKÁK (18-19.SZ.) Az említett képek a városnak és környezetének nemcsak a szerkezetét, hanem vízjárta területeit is bemutatják. Az 1600-as évek végéig, a török alóli felszabadulásig, a víznek hadászati jelentősége volt a város védelmében. A Sárvíz-Gaja vizének duzzasztásával, a környék elmocsarasításával is védték a várost az ellenségtől. Egyes vélemény szerint: Fehérvárcsurgón, a mai víztározó gátjának szelvényében lévő elzárás, ugyanúgy vizet duzzasztott a középkorban, a már említett hadászati célból. A török alóli felszabadulást követő közel egy évszázadban nem történtek összehangolt vízszabályozási munkálatok a térségben. Ez volt a jellemző egyébként a korabeli Magyarországra: elvadult folyók, vízfolyások, nagykiterjedésű mocsárvilág, amelyek, a 19. századra a fejlődés gátjává váltak. 1740-től az érdekeltek szorgalmazták a Sárvíz mocsarainak lecsapolását. Erről az időszakról nincsenek megbízható adatok vízrendezési munkákról. Ami bizonyos: 1767-ben Böhm Ferenc hadmérnök felmérte a Sárvíz felső szakaszát. Akkoriban a hadmérnökök végezték a vízimérnöki feladatokat. A vízmérnökképzés 1782-ben indult az országban. Ekkor alapították a pesti egyetem bölcsészeti karán az Instituum Geometricumot, a Mérnöki Intézetet. A szabályozási munkák vontatottan haladtak: bár Tác-Székesfehérvár között kiépült a csatorna, de 1775-re a munkálatok abbamaradtak. A Sárvízcsatorna kiépítését 1820-26 között végezték, Beszédes József vízimérnök vezetésével, aki az ország első társulatának, a Sárvízi Csatorna Társulat igazgató főmérnöke volt. Tehát a 19. század '20-as éveire, a vízszabályozási munkák eredményeként lehetővé vált a város terjeszkedése, fejlődése. A MINTA DENDROKRONOLÓGIAI VIZSGÁLATA A bevezetőben említett Székesfehérvár 1., Székesfehérvár 2.jelű famintákban 36, illetve 154 és 195 évgyűrűt lehetett elkülöníteni (A Székesfehérvár 2. számú mintát két irányban mértük). Az év118
