Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 35. 2005 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2006)
KÖZLEMÉNYEK - MITTEILUNGEN - HORVÁTH EMIL: Középkori falelet korának meghatározása dendrokronológiai módszerrel p. 117
Alba Regia 35. 2006 KÖZLEMÉNYEK - MITTEILUNGEN HORVÁTH EMIL KÖZÉPKORI FALELET KORÁNAK MEGHATÁROZÁSA DENDROKRONOLOGIAI MÓDSZERREL 1990. november 7-én csatornajavítás közben fagerendákat találtak a munkások, kb. 2 m mélyen az út szintje alatt Székesfehérváron. Az akkor Németh Gy. u. 1. sz. (ma Virág B. u.) ház előtt, közel a Királykúthoz. A két darabból álló lelet helyzetéből arra lehetett következtetni, hogy dorong út maradványait találták meg. A kb. 1,5 m hosszú, alul 60 cm hosszban kihegyezett álló cölöpre vízszintesen tömör, jó állapotú gerenda volt ráfektetve, amelynek felülete, végei elszenesedtek. Az ezekből vett egy-egy mintát (metszetet), a Fejér Megyei Múzeum régésze, Jungbert Béla adta át részemre. Már akkor megfogalmazódott az igény a leletek korának pontos keltezésére, azonban még nem állt rendelkezésre az az évgyűrű-kronológia, amely a leletek naptári dátummal való ellátását lehetővé tette volna. (1. kép) A dendrokronologiai módszerekkel történő kormeghatározás a régészetben összetett, jelentős eredményekkel kecsegtető feladat. A régészeti leletek pontos keltezése új távlatokat nyitott letűnt emberi kultúrák belső társadalmi viszonyainak, fejlődésének, hanyatlásának pontosabb megértéséhez, például az amerikai puebló indiánok településeinek kormeghatározásában. Meggyőződésünk, hogy ez a fajta módszer a hazai régészeti kutatásban is hasonló változásokat eredményez rövid időn belül. Utalva a legfrissebb eredményekre; a 2003-ban, a Tisza medrében, Szolnoknál megtalált törökkori híd maradványainak dendrokronologiai módszerrel történő keltezése, a hazai kutatásokban példaértékű (Kertész és tsai. 2004). RÉGÉSZETI VONATKOZÁSOK A dendrokronológiával, a terület kutatói olyan abszolút mérési módszert kaptak kezükbe, amelynek segítségével eddig el nem képzelhető pontossággal keltezhetok a leletek. Dendrokronologiai keltezéskor az évgyűrű dátumának más jelentése van, mint amit az régészek használnak: nem egy lehetséges, hanem mint "abszolút" naptári időpont. Ezt az abszolút időpontot is kétféleképpen értékelhetjük a lelet keltezése szempontjából: aszerint, hogy a falelet utolsó, tehát kéreg alatti évgyűrűjét tudjuk meghatározni, vagy olyan fatárggyal van dolgunk, amelynek nem ismerjük az utolsó gyűrűjét, tehát ismeretlen a kivágás, vagy elhalás éve. E szerint használjuk az "éles" vagy "nem éles" keltezést (Jeffrey 1978). Esetünkben nem éles a keltezés, mivel az utolsó évgyűrűt nem ismerjük. (2. kép) A régészetben három területen alkalmazzák a dendrokronologiai módszereket: - a régészeti leletek keltezésében, - az emberi viselkedés, és - a korabeli környezet klimatikus viszonyainak felderítésében. Mi az elsővel foglalkozunk részletesen. A megbízható keltezéshez minél több minta begyűjtése szükséges, tekintettel a mintázási hibákból adódó dátumozási pontatlanságokra. Mielőtt rátérnénk a leletek dendrokronologiai vizsgálatára, más adatok felhasználásával igyekszünk felderíteni a lelet környezetében lévő városrész fejlődését. Elsőként Székesfehérvár történelmi eseményeit és jelentősebb fejlődési szakaszait ábrá117
