Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 35. 2005 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2006)
TANULMÁNYOK - ABHANDLUNGEN - RÉGÉSZET - ARCHÄOLOGIE - PETKES ZSOLT: 12. századi temetőrészlet Sárbogárd-Templom-dűlőből. Újabb régészeti adatok a sárvíz völgy 10-12 századi történetéhez p. 93
Alba Regia 35. 2006 gyors ütemben terjedt el. (Kalmár 1971, 368D Kovács 2003, 370.) A 13. századi falvak és erődített helyek régészeti anyaga már nagy számban tartalmaz patkókat, de régész által feltárt 10-11. századi sírból idáig nem került elő ez a tárgytípus. A sárbogárdi sírból előkerült példányok patkóként való meghatározása ellen szólhat kis méretük, 34 amelyek a patkók alsó mérethatárába tartoznak. Ennek magyarázata lehet, hogy a sztyeppéi népek lovai kisebb termetűek voltak, mint a középkori Európában használatban lévő lófajták, a patkó méretét pedig az állat fiziológiai tulajdonságai határozzák meg. (Müller 1982, 539D Kovács 2003, 370.) Továbbá a ló első és hátsó patáira felhelyezett patkók között is lehet méretbeli különbség. A templom-dűlői 2. sír anyagának csak töredékét sikerült megmenteni, így nem zárható ki, hogy a sír eredetileg négy patkót tartalmazott, de a tárgyak későbbi bekeveredése is lehetséges. A fentiek nyomán az előkerült két fémtárgy nem határozható meg teljes biztonsággal patkóként, mégis ezt a meghatározást nagyban támogatja a tárgyak alakja, mérete és a tárgytípus időbeli elterjedése. 1.4. Használati tárgyak Kés: Korhoz nem köthető, több száz éven keresztül állandó használatban lévő tárgy, amely népvándorlás kori sírokban gyakori mellékletnek számít. Egyaránt megtalálhatóak a honfoglalás és Árpádkori sírokban is. Vas ruhakapocs: A 4. sírban a nyakcsigolyák közelében két nehezen meghatározható funkciójú apró fémdrót feküdt, melyek közül az egyik vége kampószerűen vissza volt hajtva. Eredetileg talán a ruházat összekapcsolására szolgált. Pontos funkciója meghatározhatatlan. Pénz: A 8. sírból előkerült II. István (1116-1131) dénárja, mely a kora Árpád-kori érmék között viszonylag kis számban fordul elő. Az érme feltételezhetően halotti obulusként kerülhetett a sírba. Az obulus szájba, illetve a koponya körül való ezt a tárgytípust, valamint a korszak lovas sírjaiból idáig még nem került elő. Ezúton is megköszönöm Lakatos Attila hozzászólását az elhangzott előadásomhoz, melyben felhívta a figyelmemet a tárgyak kis méretére. elhelyezése gyakori a 10-12. századi magyar temetkezésekben. Kerámia: Kralovánszky Alán a terepbejárás során a temetőtől 400-500 m-re északkeletre a templomhoz és temetőhöz kapcsolható telepről négy fazék és egy cserépbogrács peremének töredékét gyűjtötte öszsze. A cserépbogrács töredéke Takács Miklós kisalföldi bográcsperemek alapján kialakított időrendi táblázatában a 13-14. századi folyamán használt darabnak tekinthető. (Takács 1993, 478. 13. tábla.) 3 " 1 A fazékperemek formájuk alapján szintén 13-14. századra keltezhetőek. 36 ÖSSZEFOGLALÁS: A Sárbogárd-Templom-dűlőben előkerült sírok egy a 11-12. század folyamán használatban lévő soros köznépi temető részei lehettek, melynek kezdetét és felhagyásának időpontját nem tudjuk meghatározni, mert a megmentett nyolc sír csak egy időszeletét adja a temetőnek. Az utolsó sírok földbekerülési idejének meghatározásához nyújthat segítséget a tőle 200 métere nyugatra épült templom és a körülötte lévő temető; amennyiben elfogadjuk, hogy a temető felhagyása után a terület népessége a templom körül temetkezett tovább. A 8. sírban talált II. István dénár (1116-1131) a bánya nyugati oldalán található temetőtöredéket a 12. század első felére keltezi. A homokbánya déli és keleti oldalán feltárt sírok mélységük és tájolásuk alapján szintén a temető részét alkották. A leginkább figyelemreméltó temetkezés a II. István dénár által a 12. század első felére datált temetkezés közelében található 2. sír, amely fegyvereket és lószerszámokat egyaránt tartalmazott. A pogány halotti rítusok többsége a 10-11. század fordulóján megszűnt, bár ezek a szokások egyes területeken tovább élhettek egészen a 11. század második harmadáig. (Kristó 1995, 358D Révész 1997, 183.) Ezek a temetkezési rítusok a 12. században már nem találhatóak meg a kereszténnyé vált magyarság körében, ezzel szemben a 12. század ъ A perem formai párhuzamait találjuk a TatabányaÉpítőipari Szövetkezet lelőhelyen feltárt 12-14. századi telep leletanyagában. László 2001, 59. II. tábla 3-5. 36 Analógiái a Tatabánya-Sátor-hegy alja 13-14. századi lelőhely anyagából is ismertek László 2001, 68. II. tábla 13-15. 103
