Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 35. 2005 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2006)

TANULMÁNYOK - ABHANDLUNGEN - RÉGÉSZET - ARCHÄOLOGIE - PETKES ZSOLT: 12. századi temetőrészlet Sárbogárd-Templom-dűlőből. Újabb régészeti adatok a sárvíz völgy 10-12 századi történetéhez p. 93

Alba Regia 35. 2006 még élnek a kelet-európai sztyeppe késői lovasnomádjai között. Az említett sírból előkerült fegyverek és lószerszámok párhuzamai a 11-12. századi fegyveres nomádok leletanyagához vezetnek. Nagy Géza hívta fel a figyelmet arra, hogy a feudális fejlődés útjára lépett és kereszténnyé vált Magyarországon megjelenő pogány szokás szerinti lovas és fegyveres sírokban a középkori magyar államba beköltöző lovas-nomádok leletanyagát kell keresni. (Pálóczi Horváth 1996, 18.) A temetkezés pogány rítusa, az előkerült fegyverek és lószerszámok párhuzamai, valamint a Sárvíz völgyének 12. századi történetére vonatkozó írott források alapján nagy valószínűséggel a SárbogárdTemplom-dűlő 2. sírjában eltemetett harcos a 11. század végén vagy a 12. század elején beköltözött, a forrásokban besenyőnek nevezett csoporthoz tartozott. Az etnikai meghatározással kapcsolatban felmerül egy fontos probléma. A forrásokban besenyőnek nevezett csoportok pontos etnikai összetételét nem ismerjük, hiszen ezek pontos etnikai meghatározásra nem törekedtek. így feltételezhetően késői nomád megtelepülök többségét a 10-12. században besenyőnek nevezték, nem téve különbséget a besenyők és a 11. században a kelet-európai sztyeppéról kiszoruló úzok között. A kunok megjelenésével a területen élő lovas-nomád népek, elsősorban a besenyők és az úzok több hullámban települtek be Bizánc, Magyarország és a Kijevi Rusz területére. A kunok által maguk előtt hajtott népcsoportok gyorsan keveredtek egymással, így jöhetett létre a „fekete süvegesek" törzsszövetsége, melynek az egyik legfőbb alkotóelemét az úzok (Kossányi 1924, 530, 535.) vagy a besenyők (Györffy 1990, 107.) alkották. A „fekete süvegesekhez" hasonló vegyes etnikumú csoport lakhatott és temetkezhetett Sarkel-Belaâ Veza-ban. (Pletnëva 1958, 172.) Az 1068-es kerlési ütközetben résztvevő lovasnomád csoportok etnikai összetétele is bizonytalan, velük kapcsolatban felmerült a besenyő, besenyő-úz, úz és kun meghatározás is. (Kiss 2004, 3-5.) 1085-ben az elűzött Salamon király (1063-1074) és Kutesk vezér csapatait verik ki az országból, ebben a betörésben résztvevő sereg etnikai hátterét egyaránt kapcsolták már a kerlési ütközethez hasonlóan besenyőkhöz, (Pauler 1985, 433.) úzokhoz, (Gyóni 1942, 71-75.) kevert etnikumú besenyő-úz csoportokhoz (Győrffy 1990, 212.) és kunokhoz (Marczali 1995, 136.) egyaránt. (Kiss 2006, 3.) A besenyőkkel a Kárpát-medencébe sodródó úzok töredékek jelenlétét bizonyíthatja a Sárvíz völgy besenyő szállásterületének tolnai szakaszán található, a középkori oklevelekben is említett Uzd település. (Hatházi 1994, 22D Hatházi 1996a, 230.) A kun régészeti anyag tanulsága szerint a betelepülők megközelítően 60-70 év alatt veszítik el a magyarságtól különböző anyagi kultúrájukat, szokásvilágukat, így nagyjából ennyi időre van szükség ahhoz, hogy a mellékletes pogány temetkezések eltűnjenek. (Hatházi 1996a, 228.) Ezt figyelembe véve a Sárbogárd-templom-dűlői temető részlet egyértelműen a késői betelepülési hullámhoz kapcsolható, alátámasztva Hatházi Gábor és Pálóczi Horváth András véleményét. A besenyőkhöz köthető leletanyag csak szórvány leletekből ismert, többségüknek a pontos lelőhelyét sem ismerjük, míg a leletek egy kisebb csoportja alacsony sírszámú, kiscsaládi temetkezésekhez köthetők,

37 ezzel szemben a templom-dűlői temető 2. sírja egy nagyobb, köznépi temető része, melyben nagy számban találhatók szegényes mellékletű vagy melléklet nélküli temetkezések. Amennyiben elfogadjuk, hogy a temető többi sírja is köthető a besenyőkhöz, akkor egy új, ez idáig Magyarországon ismeretlen besenyő temetkezési típussal találkozunk, a besenyő köznépi temetővel.

38 A temetőrészlet szerkezete közelebbi rokonságot mutat a honfoglalás kori nagyobb köznépi temetőkkel, melyekben a fegyveres réteg sírjai is előfordulnak, mint a 12. században már általános templom körüli temetőkkel. A Kárpát-medencei besenyő leletanyag áttekintése A besenyőkhöz köthető első régészeti leletek Sárbogárd-Tinódról kerültek a 19. század utolsó harmadában a Magyar Nemzeti Múzeumba. A tárgyakat Nagy Géza már 1893-ban a besenyők régészeti hagyatékának határozta meg. (Nagy 1893, 273.) Az azóta eltelt csaknem 130 év alatt ez a régészeti anyag alig gyarapodott. A besenyőkhöz kapcsolt régészeti emlékek száma nem haladja meg az egy tucatot és az előkerült tárgyak többsége szórványnak tekinthető. 17 Sárbogárd-Tinód: Hatházi 1996a, 228; Kajdacs-Rókadomb: Odor 1999, 155-156. ?8 Köszönöm Hatházi Gábornak a besenyő köznépi temetkezésekkel kapcsolatos észrevételeit. 104