Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 35. 2005 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2006)

TANULMÁNYOK - ABHANDLUNGEN - RÉGÉSZET - ARCHÄOLOGIE - PETKES ZSOLT: 12. századi temetőrészlet Sárbogárd-Templom-dűlőből. Újabb régészeti adatok a sárvíz völgy 10-12 századi történetéhez p. 93

Alba Regia 35. 2006 két darabból további információk nem nyerhetőek.

27 Balta vagy fokos: A 2. sírból előkerült köpú töredéke egyértelműen meghatározható még napjainkban is, de a pontos típusbesorolása már nem lehetséges. A balta az emberiség kezdetétől használatban lévő tárgytípus, míg a fokos a preszkíta kortól (Kemencéi 2001, 12.) folyamatosan megtalálható a lovas harcosok fegyverzetében. Különböző formai változatai nagy számban bukkannak fel avar- (Garam 1995, 345-349.) és honfoglaláskori magyar sírokban, (Kovács 1980, 74-79.) valamint a késői lovas-nomád harcosok, besenyők, (Leahu-Trohani 1978, 530. 2. képO Pálóczi Horváth 1989, 17.) „fekete süvegesek" (Pletnëva 1973, 80. 32. tábla 9.) és kunok (Kovács 2003, 368.)

28 anyagában. 1.3. Lószerszámok Csikózabla: A kiskarikás csikózabiák gyakran fegyveres sírokból, lovas harcosok mellékleteként kerülnek elő. (Dienes 1966, 209.) Az aszimmetrikus szájvasú, nagykarikás csikózabla egyaránt megtalálható az avar, (Garam 1995, 366.) a magyar (Dienes 1966, 219-220.) és a késői nomád népek (Pletnëva 1958, 168-180.) leletanyagában, sőt a középkori Magyarországon is az egyik legelterjedtebb zablaforma volt. (Kovács 2003, 368.) Kengyelek: A temető területéről összesen három darab kengyel ismeretes. A 2. sír erősen töredékes kengyelpárjából csak a talpalók maradtak meg. Ezek alakja és mérete nagyban megegyezik. A talpaló szélessége 2,3 cm, ami a honfoglalás kori kengyeltalpalók átlagos szélességnél kisebb, bár nem hagyható figyelmen kívül, hogy a 10. századi anyagban is találhatók keskenyebb talpalójú példányok.

29 A késői nomád kengyelek talpalószélesséA korszak szablyáiról bővebben: Horváth 2003, 372-373. A fegyver besenyő vagy kun használatára utalhat csákány szavunk, melynek eredete feltételezhetően ebben a körben keresendő. Kovács 1971b, 391. A Püspökladány-eperjesvölgyi temető 21 sírjából összesen 42 kengyel került elő, melyek talpalószélessége 2,6 és 4,4 cm között oszlik meg. Az alsó és felső mérethatárba tartozó talpalószélesség csak egyes esetekben fordul elő, az átlagos gét legutoljára Horváth Ferenc vizsgálta. Megerősítve Hatházi Gábor korábbi megállapításait, (Hatházi 1996a, 229.) arra az eredményre jutott, hogy a magyarországi leletanyagban besenyőnek tartott kengyelek

30 átlagos talpalószélessége kisebb a későbbi kun leletekhez viszonyítva.

31 A harmadik kengyel a temető területéről szórványként került elő. Jelenleg már nem található meg a múzeum gyűjteményében, csak jó minőségű rajza maradt fenn. A vállába kovácsolt fülű, kerek kengyelek egyik korai típusába tartozik, mely ismeretlen mind a honfoglaláskori, mind a 11-13. századi magyarországi leletek között. Ez a kengyeltípus a 11. században jelent meg a kelet-európai sztyeppe leletanyagában, (Hatházi 1996a, 229.) a Sárbogárd-templom-dűlői darab formai párhuzamait is itt találhatjuk meg. Hasonló példányokat ismerünk Zelenki 303. és 312. sírjából, valamint Kovali 394. sírjából; e temetőket vegyes etnikumú, kevert sztyeppéi népességhez szokták kötni. (Pletnëva 1973, 54. 6 tábla 8D 58. 10 tábla 110 80. 32. tábla 6.) Patkófi): A 2. sírból előkerült vastárgyak a legvitathatóbb és legellentmondásosabb darabjai a temető leletanyagának. Az egyik példány a sír déli felén, a sírfal és a lábak között került elő. A tárgyak mára már elvesztek, így további vizsgálatuk nem lehetséges. Az előkerült két darab alakja alapján és az ásató véleménye szerint feltételezhetően lópatkók. A tárgyakról készült rajzokon nem látható a patkószegek számára kialakított lyuk.

32 A lovas-nomád népeknek nem volt szükségük patkóra, (László 1944, 353D Matolcsi 1982, 252.) így ez a honfoglaláskori sírokban ismeretlen tárgytípusnak számít. A 19. században előkerült és beszolgáltatott honfoglaláskori leletegyüttesekben előfordul patkó, de minden esetben kizárható, hogy a tárgy eredetileg része lett volna ezeknek, ilyenek például a soltszentimrei (Hampel 1905, III. mérethatár 3,0 és 3,8 cm között található. M. Nepper 2002, I. 131-165. ?c A vizsgálatba négy kengyel vonható be. Az alapi kengyelpár talpalószélessége 2,2 és 2,5 cm, a kölesdi 2,5 cm és a felsőtöbörzsöki kengyel 4,2 cm. Horváth 2003, 377. 31 Horváth Ferenc tapasztalatai teljesen megegyeznek más kutatók véleményével a kengyel 11-13. századi fejlődési irányával kapcsolatban. Pletnëva 1958, 157 Fëdorov-Davydov 1966, 12. 32 Ennek magyarázata lehet, hogy a tárgyakat az előkerülés után nem restaurálták, így felületüket jelentős rozsdaréteg borította, mely elfedhette a szeglyukakat. 101