Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 35. 2005 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2006)
TANULMÁNYOK - ABHANDLUNGEN - RÉGÉSZET - ARCHÄOLOGIE - PETKES ZSOLT: 12. századi temetőrészlet Sárbogárd-Templom-dűlőből. Újabb régészeti adatok a sárvíz völgy 10-12 századi történetéhez p. 93
Alba Regia 35. 2006 Ibrány-Esbó-halmi temető 55. és 106. sírjában. (Istvánovits 2003, 563. 61. tábla; 572. 70. tábla.) Négy sír esetében vizsgálható a karok helyzete, ebből három váznál a karok a test mellett nyújtva helyezkedtek el. A 8. sírnál a bal alkart a bal medencelapátra hajlították. Ez a típusú karhelyzet Kiss Attilának, a majsi temető alapján felállított táblázatában a 6. típusnak felel meg. (Kiss 1983, 157. 71. tábla.) A SÍROK LELETEI 1. Fegyverek és lószerszámok 1.1. íjászfelszerelés íj: A II. István (1116-1131) pénzével keltezett temetőrészből származó 2. sír bolygatott földjéből egy íjközépcsont darabja került elő, de olyan mértékben töredékes, hogy a tárgy eredeti alakja és mérete nem rekonstruálható. A honfoglalás kori sírokban a legnagyobb számban található fegyvertípus, a nyílcsúcsok után a csontmerevítéses visszacsapó reflex íj. A 10. század folyamán végig megtalálható a sírok mellékleteként. A 11. században a kereszténység megszilárdulásával, a halotti obulusadás idejére megszűnik a fegyverek és lószerszámok sírba helyezésének pogány szokása a magyarság körében. (Kovács 1975, 516.) Az Árpád-kori pénzekkel keltezett sírokban már csak ritka kivételként találkozhatunk csontmerevítéses íjjal (BékésPovád 58. sír, Trogmayer 1960-62, 25.), vagy nyílcsúcsokkal (Magyarhomorog-Kónyadomb 25. sír 21 ). A ritka kivételektől eltekintve all. századi Kárpátmedencében már nem találhatók fegyverek vagy lószerszámok a magyar sírokban. A csontmerevítéses íj a könnyűlovas harcmodorból adódóan továbbra is az elsődlegesen használt fegyver volt a kelet-európai sztyeppén, egyaránt megtalálhatjuk besenyő, (Pletnëva 1958, 156-157. 3. tábla.) „fekete süveges" (Pletnëva 1958, 166-169.) és kun környezetben. (U. Kőhalmi 1972, 41; Pletnëva 1974, 30. 9. kép 10-19; Pletnëva 1981, 220.) Ezúton is köszönöm Kovács Lászlónak szíves szóbeli közlését. A sírban egy rombusz alakú nyílcsúcs mellett I. András (1046-1060) CNH-I. 12 típusú érméje feküdt. Köpűs, levél alakú nyílcsúcs: Cs. Sebestyén Károly különleges ritkaságnak tartotta a köpűs megoldással rendelkező nyílhegyeket. Eredetüket idegen környezetben feltételezte. (Cs. Sebestyén 1932, 200-201.) Bár a 10-11. századi magyar anyagban nem tekinthető ismeretlen tárgyformának, az előfordulása valóban ritkább, (Kovács 2003, 311.) de jól feltártnak tekinthető temetőkből is kerültek elő (Kiskeszi 500. sír, Hanuliak 1994, 232. XCIII. tábla.). A köpűs nyílcsúcsok a késői lovas-nomád népek anyagában éppúgy megtalálhatók, mint az ó-bolgár, majd all. század elején a bolgár területeken kialakított bizánci tartományokban. (Vitlânov 1996, 2. tábla.) Tegezfedő: A tegezfedél alakja már Cs. Sebestyén Károly tanulmánya óta jól ismert a magyar anyagban: egy keskeny falap, melynek tetejét enyhén ívelt csontvagy fémlappal borították. (Cs. Sebestyén 1932, 219- 220.) A csontlapok hátoldalán az irdalás a felerősítés módjára, a ragasztásra utal. (Mesterházy 1994, 323.) A Templom-dűlő 2. sírjából előkerült tegezfedél teljes mértékben egyedinek tekinthető, mind a 10-12. századi magyarországi, mind a késői lovas-nomád népek régészeti anyagában. A tegezfedő csontlemezek átlagos mérete 10 cmnél valamivel kisebb, (Mesterházy 1994, 324.) de a legújabban előkerült leletek alapján, 22 inkább azt mondhatnánk, hogy a hossza 10 cm körüli, szélessége pedig 2,6 és 3,6 cm között változik. A tegezfedő rögzítését általában a tegez két oldalára erősített vaspánttal oldották meg, melyek derékszögben ráhajlottak a tegez fedelére, melyhez egy-egy szegecsel erősítették. (Mesterházy 1994, 223; Révész 1985, 42; Révész 1996, 172; Straub 1999, 420. 1. kép-) Az előzőekben ismertetett tegezfedelekhez képest méretben csak enyhén tér el (8,1x2,5 cm), viszont a rögzítés módjában egy idáig teljesen ismeretlen megoldást láthatunk, mely szerint a csontlemezt két oldalán és közepén töri át három darab furat. A középső furatban, feltételezhetően a felerősítésre használt csontpecek maradt meg. Figyelemreméltó a csontpecek hossza: amely megközelítően 3,5 cm. Ez a méret közvetve a felerősítésre használt alátétlemez: vastagságát is meghatározhatSárrétudvari-Hízóföld 5, 80, 106, 112, 167 sír. Méreteik 7,610,9x3,2-3,6 cm között szóródtak. M. Nepper 2002, II. 98
