Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 34. 2004 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2005)

Tanulmányok – Abhandlungen - Demeter, Zsófia: Dr. Ecsedy (Havranek) József töredékes visszaemlékezése. XXXIV. p. 127–136. T. I–XII.

előadók referálása és a posta átnézése meg az iroda által leírt ügyiratok aláírása sok időmet igénybe vette. A vármegyében 102 község volt. Tavasztól őszig ezek közül 20-25-öt végig látogattam, hivatal vizsgálatot tartot­tam ott és meghallgattam a lakosság esetleges panaszait, kéréseit. E célból egyik lótenyésztő megyebeli birtokostól két jó félvér lovat vettem, Károlyi József gróftól pedig egy kitűnő gumikerekű fekete hajtókocsit kaptam aján­dékba. Fogadtam egy kocsist, aki magyaros, pitykés dol­mányos ruhát és nagy karimájú, árvalányhajas fekete kalapot kapott. Ezzel jártam a vármegyét, mindig egy számvevő kíséretében. A vizsgálat mindig meglepetéssze­rű volt. Évek multával, mikor az autóhasználat jobban elterjedt, s láttam, hogy a nagy távolságok miatt a lovas kocsi nem felel meg, egy használt, nyitott, 6 személyes Daimler autót vettem s a lovakat eladván, a kocsist kita­níttattam soffőrnek, de Marinam és magam is letettük a soffőr vizsgát. Évek múlva ezt a kocsit eladtam és egy ­ugyancsak 6 üléses, nyitott akkori legújabb „Mago­supersix", magyar gyártmányú autót vettem, 11.000 pen­gőért. Igen jó kocsi volt! Hivatali elfoglaltságom mellett elég sok társadalmi tisztségem is volt. Elnöke voltam a szfehérvári cserkész­kerületnek, amely Fejér, Tolna, Veszprém és Komárom megyéket ölelte fel, továbbá az Alba Regia Atlétikai Klubnak. A Fejérmegyei és Székesfehérvári Múzeum Egyesületnek, Gr. Károlyi Józsefnéval társelnöke az Anya és Csecsemővédő Egyesületnek, elnöke a Székesfehérvári és Fej érme gyei Takarékpénztár felügyelő-bizottságának, s tagja az Ercsii Cukorgyár R.T. felügyelő bizottságának. Utóbbi kettő fizetéssel is járt: az első évi 1200 pengő, a másik 500 pengő és fél mázsa cukor járandósággal. Évente 4 heti szabadságra volt igényem. Ezt részben a vadászatnak szenteltem. A fehérvári határból ötödma­gammal béreltünk egy kb. 5000 holdas vadászterületet, az Érdi községi határt béreltem két társammal s a velencei tónak Pákozd községhez tartozó, de a fehérvári Káptalan tulajdonát képező részét. De legkedvesebb vadászterületem volt a Bakonyban, a kislődi erdő, amit a veszprémi püspöki uradalomtól bérel­tem. Egy szép kis vadászház volt hozzá, (a fotográfiája nekem is, meg Sándinak is megvan). Eredetileg egy szo­ba, konyha, veranda és külön a ház mögött egy deszka VC volt, de én még egy szobát és a házhoz épített WC-t épít­tettem hozzá. Nekem is, drága jó Marinamnak is, de ké­sőbb gyermekeimnek is legkedvesebb pihenő helyünk volt. Évi szabadságidőmből legalább két hetet mindig ott töltöttünk. Februárban szarvastehénre, márciusban sza­lonkára, júliusban őzbakra és szeptemberben szarvasbő­gésre mindig kimentünk. Ilyenkor többnyire szakácsnőn­ket, sőt néha Raffael Miska nevű inasomat is kivittük. A vadászház egy - az egész területen végig húzódó völgy oldalában feküdt, a legközelebbi lakott hely - az erdőőri ház - kb. 1 V% km-re volt hozzá. A házunk teljesen be volt bútorozva, ágynemű, asztali és konyhai edényekkel fel­szerelve. Kb. 100 lépésnyire egy kitűnő kis forrás buzo­gott, amit kifalaztattam és csőbe vezettettem. Volt egy nyírfa kerti garnitúra is, jó időben a ház előtt ennél ebé­deltünk és vacsoráztunk. Este máglya rakást gyújtottunk mellette. Mária lányunk - ki előbb a fehérvári leánygymnázium tanulója volt - a riedenburgi (Bregenz mellett, Voralbergben) Sacré-Coeur apácák intézetében tanult. Tanév végével Marinammal autónkon mindig kimentünk érte. Halász Géza vezette az autót és Grazban találkoz­tunk Máriával a „Hotel Erzherzog Johann"-ban. Onnan aztán mindig egy körútra indultunk s így bejártuk Tirolt, Karinthiát, Stayert és Salzkammergutot, meg a Dolomito­kat és a Gros-Glocknert. Hazafelé rendesen megpihentünk Maria-Zellben. Mikor Mária végzett Riedenburgban, (hol a német tan­nyelven kívül angolul, franciául és olaszul tanult), azt kérte, hogy vetessük fel az akkor Érden letelepedett Vizitaciós Nővérek iskolájába. Itt folytatta nyelvtanulmá­nyait, sőt vakációban kiment Rómába nyári egyetemi tanfolyamot hallgatni, miután sikerült a Collegium Hungaricumba - melynek igazgatója egy fehérvári szár­mazású pap volt - felvétetni. Mikor aztán Máriát, mint „nagy lányt", bemutattuk a társaságnak, egy nagy estélyt rendeztünk. 120-an voltak a meghívottak. A Megyeház nagytermében, ami össze volt nyitva a mi nagy fogadó szobánkkal, hosszú asztalon volt a büffé. Minden otthon, a mi konyhánkban készült. Min­denféle italok - éjfélkor pezsgő - volt felszolgálva s a kedvenc cigány-bandánk: Béla cigány, muzsikált a tánc­hoz. A vendégek körül nem csak a megyehuszárok, hanem a gyerekek nevelőnője: Frau Nietsch és az akkor még 12 éves Sándi fiam is szorgoskodott, fehér kötényt kötvén maga elé. Élénk társas életet éltünk. Városi és megyei ismerőse­inket gyakran láttuk vendégül s főleg vacsora utáni feke­tére s egy pár pohár borra, egy bridge-partira sokszor kerestek fel bennünket. A megyebeli mágnás házaspárok közül is néhány „megtisztelt" látogatásával: Gr. Esterházy Lászlóék, Gr. Somsich Józsefek, Gr. Batthyányi Lajosék, Gr. Károlyi Józsefek stb. Utóbbival, ki évekig volt főis­pánom, különösen őszinte baráti viszonyban voltam. Többször megtörtént, hogy fehérvárcsurgói kastélyából d.u. betelefonált: „Egyedül vagyok, unatkozom. Gyertek ki Halász Gézával vacsorára!" Gr. Széchenyi Viktor főis­pánsága idején meg vagy mi mentünk át, vagy ők jöttek át hozzánk bridge-partira. Sőt egy ízben Albrecht főherceget is vendégül láttuk grófi kamarásával (ennek neve nem jut eszembe) tízóraira, lunchre. Jóban voltam Gr. Pálffy­Daun Vilmos teanoi herceggel is, kinek Bicske mellett volt birtoka és kastélya. Ha arra jártam, mindig megláto­gattam. Egyszer beállított hozzám, hogy nem tudnám-e kieszközölni, hogy - mint jó gazdálkodó - megkaphassa a „mezőgazdasági főtanácsosi" címet? (Méltóságosi cím­mel járt!) Jót nevettem rajta! „Mért akar a „Főméltóságú Herceg méltóságosi címet"? - kérdeztem őt. „Mert ezt a 135

Next

/
Thumbnails
Contents