Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 34. 2004 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2005)

Tanulmányok – Abhandlungen - Demeter, Zsófia: Dr. Ecsedy (Havranek) József töredékes visszaemlékezése. XXXIV. p. 127–136. T. I–XII.

saját érdemeimért kapnám, s nem az elődeimtől örököl­ném!" - felelte. József főherceghez Alcsutra minden évben meg voltam híva körvadászatra. Rajtam kívül csak Festetics Pál gr. és a főherceg ügyvédje voltunk hivatalosak. A többi puskás az uradalmi tisztikarból került ki. Két napig tartott, a kastélyban voltam szállva s vadászat után - 5 órakor volt az ebéd. A főhercegen és fián, József Ferenc főhercegen kívül utóbbinak felesége, Erzsébet bajor kir. hercegnő is velünk ebédelt. Rendesen mellette ültem, bámulatosan jól beszélt magyarul. Egy ízben az öreg főherceg - ki nagy természetbarát volt - a madarakról beszélt. „A ceisli ­nem jut eszembe a magyar neve -" s közbevág a főher­cegnő: „Hát magyarul csíz!" Sok jó vadászatra voltam évente meghíva. Gr. Wimpffen Sigfried ercsi-i stráfvadászatára (Ercsitől Pusztaszabolcsig mentünk, ott a szabadban villásreggeli volt, aztán vissza Ercsiig!), a ciszterciták előszállási ura­dalmába két napos vadászatra, Gr. Zichy Ágosthoz Kalózra, Gr. Nádasdyékhoz Nádasdladányba stb. - nem is szólva nem grófi földbirtokos barátaimról. Az akkor életben levő törvény értelmében az alispánt öt évre választották. Ugyancsak öt évenként lépett elő egy-egy fizetési osztállyal s a Vl-ik fiz. oszt.-ban kezdte. Öt év leteltével az egész tisztikart újból kellett választani. Ekkor már egyhangúlag lettem megválasztva, ellenjelöl­tem nem volt. Egyúttal beléptem az V-ik fizetési osztály­ba, ami a „méltóságos" címmel járt (megfelelt a miniszte­ri tanácsosi rangnak). Ezután változott a törvény és élet­hossziglani választást írt elő. így a második ciklusom leteltével már e szerint választottak meg, újból egyhangú­lag és nagyon elismerő keretek között, mint ezt a mellé­kelt - 1931-ben megjelent „Almanach" kivonatában rész­letesen le van írva. Egyúttal előléptem a IV. fizetési osz­tályba, ami a miniszteri osztályfőnöki rangnak felelt meg. Ugyanekkor - tíz éves alispáni szolgálatom évfordulóján - tisztikaromtól egy - mindnyájuk bevésett aláírásával ellátott nagy ezüst szivar-dobozt kaptam, amit ünnepélyes keretek között Halász Géza, akkor már főjegyző és hiva­tali helyettesem nyújtott át. E doboz most is meg van s kedves emlékem! Múlt az idő s gyermekeink nagyok lettek! Józsi fiunk a cisztercita fögymnaziumban leérettségizett s a katonai pályát választván, a Ludovika Akadémia növendéke lett. Mária lányunk meg férjhez ment Halász Gézához. A megyeház Piac-térre néző földszintes részében egy két szobás, konyha nélküli lakást kaptak s nálunk étkeztek. Sándor fiunk a ciszterciek gymnáziumát látogatta. 1939-ben, minthogy már túl is haladtam a teljes nyug­díjrajogosító szolgálati időt (ez t.i. egyetemi végzettségű­eknél 35 év, másnál 40 év volt akkoriban), a szeptemberi közgyűlés elé beterjesztettem nyugdíjazási kérésemet. Az volt a tervem, hogy utódomul Halász Gézát választatom meg, mint arra legérdemesebb és alkalmasabb, s egyben legrangidősebb tiszttársamat. Sajnos, Swoy püspök ­lévén Géza református vallású, őrült ellen-propagandát indított. Azt a hírt terjesztette, hogy Géza üldözni fogja a katholikusokat, pedig ő egész eddigi közszolgálata alatt féltékenyen vigyázott arra, hogy vallási elfogultsággal ne is gyanúsíthassák. Az akkori főispánunk: Jankovich Mik­lós sem pártolta Gézát s felléptette ellene Thaisz Andort, akit annak idején épen Géza ajánlására neveztek ki a vármegyéhez, miután a Bel­[az eredeti gépirat itt megszakad] 136

Next

/
Thumbnails
Contents