Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 34. 2004 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2005)
Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas, Gábor: A száz esztendő Sümegcsehi község múltjából. 1850–1950 (1959). Településtörténeti tanulmány. XXXIV. p. 81–125. T. I–XVII.
Nyilvánvalóvá vált a csehi iskolaépület korszerűtlensége is. Az állami tanügyi hatóság az épület felszámolására tett javaslatot az egyházmegyei vezetésnek. Az iskolaépület helyrajzilag sincs megfelelő helyen: közvetlenül a temető és a templom mellett, és oda elég magas emelkedőn lehet feljutni, közvetlen víznyerési lehetőség nincs, az egy tanterem szűkös, alacsony terű. Még az 1890-es évek vége felé felmerült az új iskolaépület létesítése, amelyhez a községnek is hozzá kellett volna járulni. A községi elöljáróság azonban tiltakozott mindennemű pénzkiadás ellen, mert (mint más esetekből is kiderült) a községi pénztár üres. Az építkezést pótadó kivetésével meg lehetett volna kezdeni, bár annak befejezése akár évekig is eltartott volna. Az építkezés annál is inkább sürgetővé vált, mert 1900 körül az épület összedőléssel fenyegetett, amelyben a tanítás életveszélyes lett. Az iskolaszék feltétlen új épület emelése mellett foglalt állást. E testület elnöke Szanyi esperes volt, aki a püspöknél korábban személyesen járt közben a parókia modernizálása érdekében, de mint már fentebb említettük, a bazsiaknak a Binczesűrű erdőt is „kijárta" püspökénél. Most is akcióba kezdett, hogy segítséget kapjon a püspöktől, és ez nem várt sikerre vezetett. Egy 1904. évi iskolaszéki ülésen váratlanul megjelent a községi képviselőtestület két tekintélyes tagja, Oswald József és Makkos József, akik a községi elöljáróság támogatásáról biztosították az iskolaszék tagságát. Elmondották, hogy semmiképpen nem egyeznek bele abba, hogy az iskolaépület a jelenlegi helyén épüljön fel. A község központjában kell megfelelő területet keresni. Ezt az álláspontot képviselte a körjegyző is (Zabó Ferenc, Bazsi). Egy képviselőtestületi ülésen a körjegyző kifejtette, hogy a templom melletti épület újjáépítése drága és körülményes lenne, mert a hegyi emelkedő meredek, és oda az építőanyagot költséges lenne felszállítani. Ismeretes, hogy ez az épület a hegyderék legészakibb nyúlványán áll. (Zabó körjegyző megnyerte a község képviselőtestületét, aki nyilván az állami tanügyi hatóság álláspontját képviselte, és az iskolaszék is elállt korábbi elgondolásától, miszerint az iskola telke az egyházé, azt nem kell megvásárolni, az épületet ott építsék meg.) Szanyi esperes és Cserny Béla tanító is a képviselőtestületi álláspontot vallották. A község felajánlotta, hogy az iskola számára központi helyet fog kijelölni, s ez a Csider, a Sutra és az Alszeg találkozási pontja, amely a sümegi és görbői út fordulójában található. Innen ágazik el az út Mihályfa és Óhíd felé. Itt egy fundus - a közbirtokossági erdő őrének szolgálati háza - községi tulajdonban volt, ami ingyenesen került kisajátításra. A szomszédságban álltak a Nagy József- és a Szabó József-féle zsellérházak, melyeket a telkekkel együtt vásárolt meg a községi elöljáróság. A két házért és telekért 800 forintot fizettek ki, és a régi iskola épületét a telekkel együtt megkapták. A telek előkészítése után Szanyi esperes Hornig püspökhöz utazott Veszprémbe, és feltárta előtte az iskolaépítés anyagi nehézségeit. A püspök válasza a következő volt: „én megépítem.' 1 '' Valóban, a püspök finanszírozta az építkezés költségeit, de nem a püspöki uradalmi pénztárból, hanem saját családi birtoka jövedelméből utalta ki a szükséges pénzt. Az építkezést a jószágkormányzó (Reinprecht Antal) felügyelte, az építési tervet az uradalmi intéző (Sümegi Tivadar) készíttette el, a kivitelező pedig egy sümegi építési vállalkozó (Hullai nevű) volt. Az építőanyagot az uradalom béresei szállították a helyszínre, a segédmunkásokat a kivitelező fogadta fel. A községnek az építkezéshez a telek biztosításán kívül nem kellett hozzájárulni. Hornig püspök úr az építkezést személyesen megtekintette, amikor 1905. májusban a sümegi esperesi kerületben bérmakörúton volt, és Sümegről érkezett Csehibe. Az épületben két tantermet és tanítólakást alakítottak ki. Az iskolaudvart azonban nem sikerült a tervek szerint kialakítani. A harmadik zsellértelket a tulajdonosa ugyanis nem volt hajlandó a községnek eladni, és annak bejáratához területet kellett a községnek biztosítani és kialakítani. Ezt egy L alakú kőfal építésével oldották meg. Az áldatlan állapot évtizedekig fennállott (Farkas, 1990, 45-46.) Bazsiban ugyancsak 1905-ben építettek a meglevő osztályterem mellé egy másodikat. Nem tudunk arról, hogy Prágában hasonló iskolabővítés lett volna. Az 1910-es évek elején bevezették az iskolai ismétlő évfolyamú oktatást, amely kétéves volt. Itt gazdasági ismereteket oktattak a 6 elemi osztályt elvégzett tanulóknak. Az ismétlő évfolyamok tanulói is iskolakötelesek voltak, és ezzel a tanulók száma gyarapodott. A háború két évében a 3 egyházi iskola összes növendékének száma az alábbiak szerint alakult (Farkas, 1990, 46, 48.): 1914 1916 Csehi 148 152 Bazsi 193 173 Prága 129 132 1911-ben került sor a csehi templom tatarozására, új főoltárt készítettek, az épületen külső és belső festést végeztek. A festési munkát egy szombathelyi vállalkozó (Heckenast nevű) végezte. A mellékoltárt a kórus alól a templom jobboldalára, annak mintegy a közepe tájára helyezték el. A mellékoltár új képet kapott (Magyarok Nagyasszonya). Az ablakokat kicserélték, mivel azok elkorhadtak, helyükbe vasból készített nyílászárók kerültek (3321 korona). Az épületet azonban továbbra is fazsindely fedte (SCSP HD, 54-69.). A fazsindelyt 1938-ban cserélték cserépre. Utak Az 1853. évi uradalmi birtokokat ábrázoló kéziratos térkép a csehi, bazsi és a prágai püspöki ingatlanokat tünteti fel a majorokkal és a szomszédos falvakkal együtt. Jelzi a térkép Palánkos-dűlőt, és létezik Vörösmajor. 94
