Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 34. 2004 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2005)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas, Gábor: A száz esztendő Sümegcsehi község múltjából. 1850–1950 (1959). Településtörténeti tanulmány. XXXIV. p. 81–125. T. I–XVII.

Palánkos-dűlő egy részében jobbágyföldek (szántók) is vannak, bár döntő részében erdő (nyíres). Innen az elnevezés is: Nyíreserdő. Ez az erdő egyre keskenyedő sávban kihúzódik a Mihályfára vezető útig (ZML UT, N, 387-388.). A csehi gazdák a tagosztály utáni években rendezték a határt, véglegesen kialakították a dűlőrendszert, a földekhez szekérutakat létesítettek, a határ több pontján itatókutakat ástak, belvízlevezető árkokkal igyekeztek a mocsaras részeket müvelhetővé tenni, a bozóttól megtisztították a réteket, a legelőket. A községből észak-dél és kelet-nyugat felé eső községekbe mérnök által kimért széles (mintegy 10-12 méter) földutakon lehetett közlekedni. Ezek az utak az utcák szélességében folytatódtak a szomszédos települések felé. Valamennyi községbe vezető utat az 1850-es években alakították ki. Ezzel a korábbi, a tulajdonképpeni középkori úthálózat megszűnt, illetve fő funkcióját elveszítette. Ilyen út volt a csideri, amely egykor a község mellett húzódott, és a Sümegre vezető utat csatlakoztatta Szántó felé. A Csidert nyugatról lezáró út is eljelentéktelenedett, pedig ez a középkori falu utcája volt. (A templomtól déli irányban, a Hegyháton vonult végig a mai temető mellett, s a XX. század elején szekérút szélességű. Megjegyezzük, hogy a régi utak alig voltak szélesebbek a szekérútnál.) A szőlőhegyre vezető Alsó út, amely a Sutrából kanyarodott dél felé ugyancsak szekérnyom szélességű, és modernizálására a későbbiekben került sor. A Csiderben még egy dél-észak irányú út vezetett, amely Hegyi út néven ismeretes, s a jobbágyföldeket, továbbá az urasági földeket kötötte össze a faluval, illetve a majorral. Ezen az úton - amely a Kovácsi hegyen át Szántóra vezetett - lehetett eljutni a faluból az úrbéres erdőbe is. Csakhogy ez az út löszös vidéken vezet keresztül, és a talajt a víz lesodorta, így mély horhost (horgos) nyitott. (A falusi hagyomány szerint ez a horhos lehetett bővizű patakmeder is, amely az idők folyamán kiszáradt. A patakmedernek folytatódnia kellett volna az úrbéres erdőben is. Ennek nyomát azonban nem sikerült felfedezni.) Ezen a horhoson át közlekednek szekerükkel a szőlőbirtokosok és az erdei fuvarok is itt történnek. Az út a Vágáserdőbe vezet, elhalad a községi Kőfejtő mellett a szántói határszélig. (Feltételezhető, hogy ezen az úton bonyolódott a római időkben az utasforgalom a szántói római település és Mogentiana között.)

1 A régi utak szerkezete meggyőző bizonyíték arra, hogy a középkori Csehi falu településhelye a Hegyháton volt. A korábban jelzett mérnöki utak viszont mind a modern időkben keletkeztek, és az Alszegben (a kocsmától északra) nem lehet régi utak nyomára bukkanni. Mint már említettük, az Újszer is újabb kori településrész. A Sümegre vezetők voltak a legfontosabb újkori útvonalak. A csideri falurészből indult ki az egyik Sümegre vezető út, amely ma már aszfaltozott. A másik az új szeri 1 Dr. Fitz Jenő régészprofesszor szerint Mogentiana helye vitatott. útból vezetett (a Keszthelykút mellett) a Sűrű-erdőre, amely a birtokosság legelője lett. A Sűrűben folyó (Berek) patakon ácsolt híd volt, és a nagyerdei réteken, illetve legelőn, a kapcsolt vörösmajori ingatlanokon át elérték Sümeg mezőváros határát. Ezt az utat kedvelték a csehi birtokosok, mert a mezővárost ezen gyorsabban meg tudták közelíteni, és az 1930-as évekig erre jártak a hetipiacra és a vásárra. A mai sümegi út kövezése 1930-ban történt, amikor az vármegyei kezelésbe került. Ezután az út fenntartása a gazdák közreműködésével történt, vármegyei közmunka keretében. E kötelezettséget a községi fogattulajdonosokra vetették ki. A közmunkát pénzben is meg lehetett váltani. Ez volt a vármegyei adó, melyet évi egyösszegben közölt az egerszegi hatóság, és amelyet a fogattulajdonosokra az elöljáróság vetett ki. 1930-ig az ökrös fogat után évi 20 pengő az útadó, a tehénfogatok után évi 10 pengőt fizettek. 1930 után az elöljáróság a tehénfogatokra is 20 pengőt vetett ki. Amikor a sümegi út kövezése elkezdődött, az elöljáróság kihirdette, hogy az útadót természetben le lehet szolgálni. Még az 1920-as években volt példa arra, hogy a csehieket közmunkára a Sümeg-Bazsi postaútra rendelték. A fogatok követ szállítottak Sümeg-Bazaltbányáról a Jánosmajorhoz (Erek) közeli útszakaszra. Ekkor fogatonként l-l köbméter kő szállítására voltak kötelezve a gazdák. 1930-ban kezdődött el a sümegi út kövezése az útelágazástól a csehi iskola épületéig. Ekkor fogatonként 7 köbméter kőszállítási vetettek ki, ami minden tekintetben súlyos teher volt. Csehiben ekkor 70 fogat volt, így ez évben a postaútra 490 köbméter követ szállítottak. A követ zúzalék alakban kellett szállítani az útra. A kőtörést a csehi gyalogos munkások végezték el, akik ugyancsak hetvenen voltak, így egy-egy gyalogos munkásra 7 köbméter kő törése jutott. A sümegi út folytatása volt annak a nyugati irányban kiépített közlekedési folyosónak, amely Döbröce, Nagy- és Kisgörbő községekbe vezetett, ahonnan déli irányban lehetett Keszthelyre, nyugati irányban pedig Zalaszentgrótra eljutni. (Az út kikövezése 1947-ben történt meg, és a makadám utat az 1970-es évek elején betonúttá építették át.) Ezt az utat vették igénybe a vármegye székhelyére történő utazás alkalmából is, amíg vonatközlekedés nem volt. Főleg az egerszegi állatvásárokat emlegették a csehiek, ahova szívesen hajtottak fel eladó állatokat, és ahol Göcsejből felhajtott ökröket vásárolhattak. Az észak-dél irányú közlekedési út az Alszegen vezet keresztül, és annak szélességében folytatódik Mihályfáig, ahol a sümegi-egerszegi útba torkollik. A másik szomszédos községgel, Óhíddal azonban az útviszonyok elég mostohák. Az óhidi Nyíresnek nevezett erdőrész elején a szekérút nyugati irányban kivált a Mihályfai útból, és a Laki-völgy mellett vezetett el a községig. Csak az 1960-as évek végén épült ki - Palánkosmajort érintve - betonút Óhídra. 95